További USA cikkek
- Donald Trump megszólalt: „Vérfürdő” lesz, ha nem választják újra
- Jön Joe Biden évértékelője, mindenki azt várja, megteszi-e a nagy bejelentést
- Balkáni tükör: kire kacsint Trump, kit segít Biden?
- Trump egy volt energiaügyi lobbistát jelölt belügyminiszternek
- Trump: Obama lehallgatott, ez az új Watergate
Gore igyekezett kevésbé agresszív és kioktató lenni
A legszembeszökőbb Gore azon erőfeszítése volt, hogy a korábbi, túlzottan agresszívnak talált stílust ellensúlyozza. Ebben jó segítséget nyújtott neki az ilyen viták során korábban sosem alkalmazott forma, hogy tudniillik a jelöltek és a riporter egy asztalt ültek körbe, s nem a közönséggel szemben álltak. (Ez a megoldás egyébként az oldottabb formákat kedvelő Bush stábjának a javaslatára merült fel). Általános értékelés szerint ez a kilencven perc már csak a külsőségek miatt is jóval barátságosabbra sikerült, mint az első--leginkább az alelnökjelöltek múlt heti udvarias társalgásának hangulatát idézte. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy a kampányt uraló legfőbb harci kérdések (az adócsökkentés, illetve a gyógyszerártámogatások) ezúttal alig kaptak teret, és részben olyan témákról beszéltek a jelöltek, ahol nagyobb volt közöttük a nézetazonosság. Ezek közé tartozott a külpolitika is.
Nagyobb hangsúlyt fektettek a külpolitikára
Papírforma szerint a külpolitika hosszas tárgyalása Gore számára számít hazai pályának, hiszen közel másfél évtizede foglalkozik a nemzetközi politika kérdéseivel, míg Bushnak semmiféle tapasztalata nincsen ezen a téren. A kettejük közötti tudásbeli különbség a múlt héten is megmutatkozott. Bush akkor például azt találta javasolni (a belgrádi felkelés előtt két nappal!), hogy a ,,balkáni kérdés" rendezésében Oroszországnak kellene közvetítenie a felek között--amire Gore némi szarkazmussal jegyezte meg: nem biztos, hogy mindenkinek tetszene a végeredmény. Ezen a téren viszont Bush igyekezett javítani korábbi teljesítményén, és az elemzők egyetértenek abban, hogy igen alapos külpolitikai fejtágítás előzte meg fellépését. Ez a felkészülés olyan fejleményekben manifesztálódott, hogy például a vita egy pontján a texasi kormányzó négy vagy öt közel-keleti ország nevét is hiba nélkül felsorolta, egy alkalommal pedig tökéletesen ejtette ki Viktor Csernomirgyin korábbi orosz miniszterelnök nevét.
Ez a teljesítmény meghozta számára a sajtó osztatlan elragadtatását--amin aligha csodálkozhatunk, ha felidézzük, hogy az elmúlt héten a New York Times abban vélte felfedezni Al Gore fölényes külpolitikai tapasztalatának bizonyítékát, hogy precizen felsorolta Jugoszlávia (mindkét) tagállamát, és még Milosevics ellenjelöltjének a nevét is tudta. Az efféle szórakoztató részletek mellett nagyjából egyetértés volt a jelöltek között abban, hogy mindketten óvatosak voltak az amerikai hadsereg jövőbeni külföldi bevetéseit illetően. Igaz, a már Roosewelt óta megszokott felállásnak megfelelően ezúttal is inkább a demokrata Gore hajlott az intervencionista álláspontra, Bush jóval markánsabb volt intervencióellenességében. S az is feltűnő volt, hogy a közel-keleti konfliktus kapcsán mindketten keményebb szavakat használtak Jasszer Arafattal szemben, mint Clinton elnök a legújabb konfliktus kirobbanása óta bármikor.
Az imázsról szól a nem túl fajsúlyos jelöltek küzdelme
Megfigyelők emellett fontosnak tartották megjegyezni, hogy a republikánus jelölt szembeszökő gyakorisággal használt ritkább, többszótagú, idegen hangzású szavakat. Bush alighanem a nyelvbotlásaival kapcsolatban korábban felemlegetett, időnként akadozó stílus (mások szerint: verbális primitivizmus) keltette kedvezőtlen benyomást akarta eloszlatni. Talán ez a részlet is világossá teszi, hogy a második elnökjelölti vita kevésbé szólt a kormányzati politika kérdéseiről, mint a két versengő jelölt személyes imázsának csiszolgatásáról. És ezzel a kampány vissza is érkezett oda, ahol a Demokrata Párt augusztus végi konvenciója előtt tartott. A közbeeső hat hét során azért fontos kérdésekről is szó esett--ilyen volt például az üzleti körök befolyása a politikára, a gazdasági fellendülés jótéteményeinek elosztása és így tovább. A tegnap esti produkció fényében azonban aligha lehet arra számítani, hogy a jelöltek a választásig hátralevő négy hét alatt is hasonlókkal örvendeztetik meg az amerikai állampolgárokat. Ami marad: az ,,imázsteremtés" iparának szokványos kellékei, kézfogás meglett nyugdíjasokkal, simogatás serdületlen gyermekek fején, és egy harmadik vita valamikor a jövő héten.
Egyébként a New York Times szerint a mostani barátságos légkörben Bush keltett jobb benyomást.