Ha fizetsz, nagykövet lehetsz

Az interneten elérhető adatok szerint az 1999. január elsején elkezdődött választási évben George Bush rekordösszeget, 191 millió dollárt gyűjtött össze kampányának finanszírozására, míg Al Gore csak 131 milliót. Az összes elnökjelölt 528 millió dollárt gyűjtött össze. (Összehasonlításképp az 1996-os választásokkor 425 millió dollár ment az elnökjelölteknek, míg 1976-ban 171 millió dollárt kaptak a jelöltek.)

Az amerikai magyar nagykövet 125 ezer dollárt költött Bushra

A magánszemélyeknek megérte több alapítvány, bizottság, családtag és egyéb kiskapukon át kisebb-nagyobb összegekkel támogatni George Busht, hiszen a bőkezű adományozót szereti az elnök és egy-egy nagyköveti állással jutalmazza azt. Az opensecrets.org weboldalon közzétett adatok szerint így Nancy Brinker, Amerika magyarországi nagykövete (férjével és alapítványainak hozzájárulásával együtt 125 ezer dollárral támogatta a republikánus pártot, annak alapítványait és bizottságait, ebből 29 ezer dollárral közvetlenül az elnökjelöltet.

A magyar követasszony támogatása eltörpül a Mauritius szigetére kinevezett John Price adományai mellett: ő 585 ezer 181 dollárral támogatta Busht és pártját. Kiemelkedő összegeket adományozott továbbá a francia nagykövet, Howard Leach (399 ezer 359 dollár), az írországi képviselő Richard J. Egan (491 ezer 100 dollár), a holland nagykövet Clifford Sobel (302 ezer 700 dollár) stb.

A baseball és az olaj összeköt

Ausztrália nagykövete, Tom Schieffer (aki a demokrata párt tagja) a törvény által előírt összeget adományozta Bush kampányának, feleségével együtt 2000 dollárt, és a demokratáknak is hasonló összeget juttatott. Hogy miért kapta meg mégis a nagyköveti állást: az opensecrets.org szerint azért, mert az olaj és a baseball összeköti őt az elnökkel. Tom Schieffer ugyanis a Texas Rangers baseball csapat vezetését osztotta meg Texas kormányzójával, és ügyvédi irodája számos olajcég képviseletét ellátja.

1971-ben született a kampánypénz-törvény

Pénzért nagyköveti tisztség A kampányban nyújtott támogatás nagyköveti poszttal való honorálását nem George Bush találta ki: Franklin Roosevelt elnök (1932-1945 között amerikai elnök) Joseph Kennedy üzletembert nevezte ki nagy-britanniai követté, míg utoljára Bill Clinton Larry Lawrence kereskedő bőkezűségét egy svájci nagyköveti tisztséggel hálálta meg.

Mindez persze tisztességes és törvényes és Franklin Roosevelt óta bevett szokás (lásd keretest). Az amerikai kampánypénzeket szabályozó törvényt (Federal Election Campaign Act) 1971-ben fogadta el az amerikai törvényhozás, 1976-ban és 1979-ben kiegészítették a szabályt. A törvény értelmében a Szövetségi Választóiroda (Federal Election Commission) felügyeli a szenátusi, a képviselőházi, az elnök és alenökválasztási kampánypénzeket. A szövetségi alapokon kívül a legtöbb kampánypénz a magánszférából származik.

Egy magánszemély egy választási kampány alatt maximum ezer dolláros támogatást nyújthat egy jelöltnek vagy egy jelölt bizottságának. Egy naptári év alatt azonban összesen 25 ezer dollárral támogathatja kedvenc pártját annak nemzeti bizottságának támogatásával vagy egyéb politikai biztosságokhoz juttatott pénzzel. A választóirodához a pártoknak jelenteni kell az adományok nagyságát, és az adományozó nevét is nyilvánossá kell tenni, ha az adomány meghaladja a 200 dollárt.

Külföldi nem támogathat

Egy jelöltet vagy pártot nemcsak a magánszemélyek, hanem különféle politikai bizottságok is támogathatnak, ezen bizottságok mögött pedig serényen tevékenykednek a különböző cégek által felállított politikai akcióbizottságok (political action committees). A politikai biztosságok által adományozott összegnek nincs megállapított felső határa. A cégektől közvetlenül érkező támogatások tiltottak, csakúgy, mint a külföldi állampolgároktól, bankoktól, cégektől jövők.