Clinton bajban, McCain a mennyországban

Hát ezzel megvolnánk. Hogy mennyire volt izgalmas az este, azt leginkább élő közvetítésünkből láthatják. Most eljött az elemzés ideje.

Kezdjük a demokratákkal. Az iowai kaukuszt Barack Obama nyerte a szavazatok 37,5 százalékával, John Edwards 29,8 százalékkal második, Hillary Clinton 29,5 százalékkal csak a harmadik helyet szerezte meg. A negyedik, messze lemaradva Bill Richardson lett 2,1 százalékkal, őt 0,9-cel Joe Biden követi, aki a 0,02 százalékkal záró Chris Doddhoz hasonlóan már vissza is lépett.

Az utolsó napokban már számítani lehetett Obama győzelmére, a kaukusz előtti utolsó felmérések meg már Edwards második helyét is sejtették. Clinton ilyen arányú vereségére azonban még a legelvakultabb obamisták sem számíthattak. Hogy ez mekkora megrázkódtatás Clintonnak, azt még csak sejthetjük. Hogy nagyon nagy, azt mutatja, hogy az eddig a tapasztalatára hivatkozó jelölt fülig érő szájjal üdvözölte, hogy az amerikaiak változást akarnak - bár a változás legfőbb riválisa, Obama jelszava.

Clinton vereségének sok aspektusa van. Hogy csak a legfontosabbakat emeljük ki: Obama több szavazatot szerzett a nőktől, mint Hillary; a fiatalok/elsőválasztók elsöprő többsége Obamát támogatta; a demokrata szavazók szerint a változás a legfontosabb téma, és ezt Obama képviseli a leginkább. De ennél is fontosabb, hogy Obama olyan üzenetet fogalmazott meg, amit nehéz lesz überelni. Miszerint itt az ideje annak, hogy a pártpolitikán túllépve újra egyesítsék az országot - és mivel az elsőválasztók és a függetlenek körében is tarolt, ezek nem csak levegőbe puffogtatott frázisok.

Ahogy a CNN egyik elemzője mondta, két módja van a győzelemnek. Az üzenet és a taktika. Obama üzenete hitelesebb, és Iowában, a legtaktikázóbb államban azt is bebizonyította, hogy taktikában is veri Clintont. A szenátorasszony kampánystábjában egyébként sejthettek valamit, főtanácsadója már májusban óvta Iowától, azt tanácsolta neki, ne tulajdonítsanak jelentőséget az államnak. Clinton nem hallgatott rá, és most már nehéz lesz a maga javára fordítani a történteket.

Persze ez nem jelenti, hogy minden elveszett számára. Mert az iowai győzelem csak neki jelentett volna automatikus győzelmet a demokrata versenyben. Obama hiába nyert, még hosszú és kemény út előtt áll. Az iowai győzelem után viszont már ő számít a fő esélyesnek New Hampshire-ben. És Dél-Karolinában is. A januárban választó államok közül Clintonnak igazából csak Nevadában van esélye. És ha január Obama diadalmenete lesz, az már kiegyensúlyozhatja Clinton most tapasztalható előnyét a február 5-én szavazó két nagy államban, Kaliforniában és New Yorkban.

Szót kell ejtenünk John Edwardsról is. A demokraták legpopulistábbikának iowai szereplése nem nagy meglepetés, négy éve 32 százalékot kapott, a teljes ismeretlenségből az alelnökjelöltségig jutva ezzel. Ennél több most sem néz ki neki, ez a harc elsősorban Obama és Clinton között fog eldőlni, de Edwards a végén megkerülhetetlen lesz. És delegáltjaiért sokat fognak neki udvarolni a demokraták jelöltállító Nemzeti Gyűlése előtt.

A republikánusoknál sokat tisztult a helyzet. A kaukuszt Mike Huckabee nyerte meggyőző fölénnyel. A volt arkansas-i kormányzó 34 százalékot szerzett, Mitt Romney 25-öt. A harmadik helyr John McCain futott be, egy hajszállal megelőzve Fred Thompsont, aki a pletykák szerint vissza is lép a javára. Az ötödik Ron Paul lett 10 százalékkal, Rudy Giuliani 3 százalékkal kullog a lista végén.

A Huck győzelme két embernek jött nagyon rosszul. Mitt Romneynak, aki így már valószínűleg nem nyerhet New Hampshire-ben, és Rudy Giulianinak, aki Iowát kihagyta, és egy szoros eredményben reménykedett. Hiszen nagyarányú győzelmével a Huck egyértelműen listavezetővé lépett elő a republikánusoknál, akit valószínűleg csak a nevető harmadik, a New Hampshire-ben fantasztikusan hajrázó John McCain győzhet le. Persze a Huck még győzelmével is bajban van. Pénze nincs - ez valószínűleg a következő napokban megváltozik -, és mert klasszikus anti-establishment jelölt, a háttérben máris elkezdett formálódni egy "bárkit, csak Huckabee-t ne" (ABH) koalíció.

Mitt Romney hatalmasat bukott. Jóideje ő számított az éllovasnak, és két nappal a szavazás előtt még úgy tűnt, legyőzheti a Huckot. Viszont hatalmas taktikai hibát vétett, az utolsó két napban negatív kampányba kezdett, ez pedig nem fekszik a becsületes iowaiaknak. Ha életben akar maradni, sokkal kéne nyernie New Hampshire-ben. Erre viszont egyre kevesebb az esélye. Ha Thompson valóban visszalép McCain javára, akkor egyértelműen ő válhat az ABH-koalíció jelöltjévé.

Rudy Giulianinak is a taktikával gyűlhet meg a baja. A volt New York-i polgármester országos ismertségére alapozva úgy gondolta, hogy a januárt átaludhatja, és február 5-én, amikor 23 államban, köztük New Yorkban és Kaliforniában választanak, majd besöri a jelöltséget. Azzal viszont láthatóan nem számolt, hogy a verseny már januárban kétszereplősre szűkülhet.

Személyes kedvencünkről is említést kell tennünk. Ron Paul tíz százaléka eredményként határeset. Igazi áttörést nem ért el, de egyértelműen életképes jelöltnek tűnik. A forradalom elmaradt, de az, hogy viszonylag szervezetlen, önkéntesei lelkesedésén múló kampányával ilyen erősen szerepelt, a libertárius gondolatra nyitottabb Új-Angliában még jól jöhet. A jelöltség elnyerésére továbbra sincs esélye, de könnyen királycsináló válhat belőle.

[Ha van mondanivalója, be szeretne szólni a szerzőnek, helyesírási/ténybeli hibát talál, vagy csak melegebb éghajlatra küldené bármelyik jelöltet, jöjjön kommentelni!]