Clinton-csoda New Hampshire-ben

Méghogy Bill Clinton a comeback kid! Kevés ahhoz foghatót láttunk eddigi életünkben, amit Hillary Clinton vitt véghez New Hampshire-ben. De ne veszítsük el a fejünket rögtön, legyünk bármennyire is az elképesztő New Hampshire-i előválasztás hatása alatt. Vegyük sorjában a dolgokat.

Minden összejött

A demokraták előválasztását a szavazatok 91 százalékának feldolgozása alapján Hillary Clinton nyerte a szavazatok 39 százalékával, Barack Obama 37 százalékkal lett második. John Edwards 17, Bill Richardson 5, Dennis Kucinich 1 százalékkal zárt. Az eredmények finomodhatnak, de a lényeg már nem változik. Hillary Clinton végrehajtotta a lehetetlen küldetést. Egy napja, a New Hampshire-i választás reggelén a legtöbb közvélemény-kutató Barack Obama 10 százalékpontos diadalát jelezte előre, még Clinton stábja is 12-15 pontos vereségre számított.

A győzelemnek három fő oka van. Hogy megértsük, egy kicsit át kell látnunk a New Hampshire-i szavazás szabályait. Az előválasztáson csak regisztrált szavazók vehetnek részt. A demokraták a demokrata, a republikánusok a republikánus előválasztáson. A függetlenek szabadon választhatnak, hol szavaznak. Az állam választóinak 26 százaléka demokrataként, 30 százaléka republikánusként, 44 százaléka függetlenként regisztrált.

A demokrata szavazók körében Clinton magabiztosan nyert, 45-34-re. Obama hiába nyert a függetlenek körében, ha ők az összes demokrata előválasztónak csak a 42 százalékát adták. Clinton 47-34-re nyert a nők körében, és a 18-24, illetve a 30-39-es korcsoportot leszámítva minden korcsoportban. Iowában, meglepetésgyőzelmekor Obama hozta a pártot, a függetleneket, a nőket, és a nagyon öregek kivételével az összes korcsoportot.

Ha nem a függetleneken, a könnyeken múlt

Hogy hogyan fordíthatott Clinton egy nap alatt, arra badarság lenne megkísérelni a választ - bízzuk rá a magyarázatot a közvélemény-kutatókra. Mindössze egy esemény látszik kiemelkedni, ami ekkorát fordíthatott - az, amikor Hillary, megmutatva, hogy ő is emberből van, majdnem elsírta magát. A képek az összes amerikai híradót bejárták, egész nap sokszor ismételték a tévék. Nehéz elhinni, hogy ez számíthatott, de a CNN elemzői szerint igenis az emberi mozzanat hozhatta meg a nem várt New Hampshire-i sikert.

Én inkább kitartanék amellett, hogy a függetlenek szavazatának elmaradása okozta Obama bukását. Mert a függetlenek jó része inkább a republikánus előválasztáson szavazott, győzelemhez segítve John McCaint, aki a szavazatok 91 százalékának összesítése alapján pont az ő szavazataikkal verte meg 37 százalékot szerezve a 32 százalékkal végző Mitt Romneyt. Az iowai nyertes Mike Huckabee 11 százaléka és harmadik helye igazából elismerésre méltó, Rudy Giuliani 9 százalékos negyedik helye kicsit csalódást keltő, de nem meglepő, Ron Paul pedig most sem váltotta be a hozzá füzött reményeket, 8 százalékkal zárt. A rend kedvéért, Fred Thompson 1 százaléknyi szavazatot kapott.

Teljesen nyílt a verseny

És hogy mik lehetnek a meglepetésekkel tarkított New Hampshire-i este következményei? Kezdjük a republikánusokkal mert ott a bonyolultabb a helyzet, ezt pedig jelen esetben egyszerűbb elmagyarázni. Eddig három állam - Iowa, Wyoming és New Hampshire - döntött arról, kit akarna republikánus jelöltnek, és mindhárom helyen más győzött. Januárban még négy állam van hátra: Michiganban Romney papája kormányzó volt, nyerheti. Dél-Karolina a bibliaövezet szíve, kőkonzervatív állam, a Huck vidéke. Nevadában akár Giuliani is bejöhet, de a szenátusba szomszédos Arizonából beválasztott McCainnek is igen jók az esélyei. Florida pedig vérfürdő lesz a javából, a Huck, Romney, de akár Thompson is nyerhet, nem mernék tippelni. Azaz, majd februárban meglátjuk.

A demokratáknál sem tisztult sokat a kép. Ahogy Iowa után Clintont, úgy most Obamát nem temetnénk. Kellett volna neki nagyon a New Hampshire-i győzelem, de még így is megkaphatja Nevadában a legnagyobb szakszervezet, a konyhai dolgozók támogatását, ezzel megszerezheti az államot. Dél-Karolinában, ahol a regisztrált demokrata szavazók fele afroamerikai, ő a főesélyes. (Michigan és Florida demokrata szempontból nem túl lényeges, a demokrata pártközpont az előválasztások túl korai időpontja miatt büntetésből nem engedi be delegáltjaikat a jelölőgyűlésre.)

Februárban meglátjuk

Clintonnak is nagyon kellett a New Hampshire-i siker. Ezzel most pillanatnyi levegőhöz jut, és arra figyelhet, amire kell. A február 5-i szuperkedd nagy államaira, elsősorban Kaliforniára és New Yorkra. És, ahogy New Hampshire-i győzelmi beszédéből következtethetünk, John Edwards kinyírására. Clinton kampánystábjában már azt mondogatják, hogy ez egy kétszereplős választás - nyilván megrémisztette őket az Obama és Edwards között New Hampshire-ben kialakulni látszó koalíció. Ezért Clinton győzelmi beszédében - ahogy Iowában Obamától a változás szlogenjét - lenyúlta Edwards finoman mért populista szólamait.

Így már csak egy jelöltről kell szólnunk. Bill Richardsonról, Új-Mexikó latino kormányzójáról. Richardson eddig nem sokat mutatott, de eddig még nem is választottak olyan államban, ahol igazán esélyes lehet. Hogy mire képes, az majd a január 19-i nevadai kaukusz után derül ki. Az mindenesetre biztos, hogy Clintont ő kevésbbé zavarhatja Edwardsnál, végül is, Richardson férje kormányában volt miniszter, és Bill nevezte ki ENSZ-nagykövetté is. Békében meg fogja élni még a szuperkeddet ő is.

[Ha van mondanivalója, be szeretne szólni a szerzőnek, helyesírási/ténybeli hibát talál, vagy csak melegebb éghajlatra küldené bármelyik jelöltet, jöjjön kommentelni!]