Világtükör

Aggódva kommentálta a nyugat-európai médiumok többsége a Haider nevével fémjelzett osztrák szélsőjobboldali párt, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) kormányhatalomhoz jutását. "Európa meglobogtatja erőit az osztrák veszéllyel szemben" - hangoztatta pénteki szalagcímén a brüsszeliLa Libre Belgique. A spanyol El Pais is hasonló módon reagált. "Minden európai országot nyugtalanít a szélsőjobboldal kormányra kerülésének perspektívája", olvashattuk a lapban. A bécsi Der Standard napilap ezzel szemben magyaráz, érvel, a nyugtalanságát jól titkolva. "Ha egy jobboldali hatalom koalíciója felé haladnánk, a jelenlegi konzervatív Wolfgang Schüssel bizonyosan kancellár lenne, de kizárólag csak Haidernek köszönhetően", vélekedett az osztrák napilap Schüssel visszalépéséről, majd hozzátette: "És ennek az eredménye az volna, hogy a kormánynak lenne egy része, amelyik a Waffen-SS veteránok számára kedvező nyilatkozatairól és a Harmadik Reich politikai módszereiről ismert."

Még javában tart Németországban a két hét óta ,,címlapvezető" CDU-botrány, két német napilap múlt hét szerdán a Szociáldemokrata Párt (SPD) lepedőjét terítette ki. Naná, hogy korrupció a téma. A Süddeutsche Zeitung Basse-Saxe egykori elnökének pénzügyi kiadásai kapcsán terített, míg a Die Welt észak-vesztfáliai miniszterének lemondására emlékeztet, akit egy nagy bank számos utazással ,,ajándékozott" meg. ,,Amíg a CDU elismeri a hibáit, a szociáldemokrata vezetés sértve érzi magát amikor a kiváltságait támadjuk", írja a Die Welt.

A brit sajtó a múlt hét közepén Tony Blair kormányának első ezer napjának munkáját értékelte. ,,Egy bevett erőd hangulata uralja jelenleg a Downing Street 10-et", írta szerdai számában a The Daily Telegraph, aki szerint a kormány védekező pozícióban van, a Munkáspárt pedig elveszítette ragyogását. ,,Mégsem kell túldramatizálni semmit", teszi hozzá a Blairrel szemben amúgy erősen kritikus konzervatív lap. ,,A háború óta ritkán láttunk olyan kormányt, ami ilyen könnyedén fejezte volna be félidejét". A másik nagy jobboldali napilap, a Times hasábjain pedig a következőket olvashattuk: ,,A Blair kormány már hosszabb ideje áll fenn, mint a legtöbb előző munkáspárti kabinet. Ráadásul (...) a kormány egységes, az ellenzék meggyengült és a gazdaság virágzik." A baloldali The Guardian úgy véli, hogy ha Tony Blairt az alkotmányban végrehajtott reformok alapján ítéljük meg, akkor úgy kell rá tekintenünk, mint a ,,század egyik legnagyobb miniszterelnökére". A The Guardian itt többek között a Lordok Házának megreformálására, a hatalom decentralizálására és az észak-ír konfliktus rendezésére tett erőfeszítésekre utalt. Ennél azonban jóval többre van szükség ahhoz, hogy a The Independent napilap kegyeit egy kormány elnyerje. A lap ugyanis azon a véleményen van, hogy a kormány gyümölcsözőnek látszó munkája valójában gyenge lábakon áll, s nem lesz hosszú távon maradandó.

S ha már az észak-ír konfliktus szóba került: a brit sajtó pénteken aggodalmát fejezte ki Gerry Adams, a Sinn Fein (az IRA politika szárnya) vezérének legutóbbi kijelentése miatt. A Sinn Fein főnöke ugyanis jelezte, hogy az IRA feltehetőleg nem kezdi meg februárban a tervezett lefegyverkezést. A The Guardian szerint ráadásul nagy esély van arra, hogy a protestánsok visszavonják a három hónapja koalícióban lévő kormányukat. A dublini The Irish Independent elég kritikus a republikánusokkal szemben. ,,Gerry Adams az IRA lehető legrosszabb politikáját képviseli azáltal, hogy makacs módon nem akarja letenni a fegyvert (...), s ezzel egy teljes csődre készül", ítélte meg az ír napilap a Sinn Fein politikáját.

A belga Le Soir napilap csütörtöki számában egy két éve nyilvánosságra került ügyet melegített fel, melynek lényege: az USA Anglia aktív segítségével kémkedett Európában. Az ügynek azért van újra jelentősége, mert az Echelonnak keresztelt angol-amerikai spionprogramról egy hónapon belül egy újabb jelentés kerül az Európai Parlament elé. A brüsszeli napilap szerint ez a jelentés konfirmálja azt a feltevést, miszerint az Európából lebonyolított valamennyi kommunikációt (történjen az telefonon, faxon, interneten, szatelliten, stb-n keresztül) az USA-ban fel tudtak ,,fogni". Ennek köszönhető az is, hogy az amerikaiak meg tudtak torpedózni egy, az Airbus és Szaúd-Arábia között létrejött több milliárd dolláros üzletet, tudatta a belga lap.

Kellemetlen hónapokat élnek át egyes politikusok, s nemcsak Németországban. A The New York Times pénteki számából megtudhattuk, hogy Ehud Barak izraeli miniszterelnök ellen ügyészi nyomozás indult, miután egy - a lap szavaival élve - ,,pusztító" jelentés jelent meg Barak tavalyi választási kampányának pénzügyi finanszírozását vizsgálva. A jelentésben az áll, hogy Barak megsértette a választások finanszírozását szabályzó törvényt.

Az amerikai napilap értesülése szerint a törvényszegés többek között abban állt, hogy Baraknak 1.2 millió dollárnyi ,,feketepénzt" utaltak át, amit aztán Barak legálisan injektált be a választási kampányának finanszírozásába. A vád - ismerve Izrael szigorú választási törvényeit - több, mint kellemetlen. Az izraeli politikai pártok - a parlamenti jelenlétűkhez mérten - részesülnek állami támogatásba. A pártnak szánt egyéni adományok 400 dollárra vannak limitálva, míg cégek és külföldiek nem járulhatnak hozzá a párt anyagi támogatásához. A The New York Times megjegyzi, hogy az izraeliek egyre türelmetlenebbek a választásokon békét és gazdasági virágzást ígérő Barakkal szemben, és végre konkrét eredményeket szeretnének. Az izraeli lapok hasonlóképpen reagáltak a Barak-botrányra.

A Jerusalem Post szerint a pártnak a pénzügyi botrányra adott magyarázata rövid és problémás. A párt ugyanis azzal érvelt, hogy más pártok is hasonló módszerekhez folyamodtak a választások során. Mindez azért sántít - vélekedik a Jerusalem Post - , mert Barak választási kampányában épp a törvények szigorú alkalmazása mellett agitált, kibuktatva ezzel a hozzáállással ellenfelét, Benjamin Netanjahut. Az újság szerint a finanszírozási botrány Barak egész politikai programjára hatással lesz, megkérdőjelezve a miniszterelnök hitelességét. A Ha Aretz napilap pedig az izraeli parlamentet ért minden idők legsúlyosabb ügyeként értékeli az esetet.

Múlt hét vasárnap több, mint egymillió ember vonult fel Madrid utcáin, miután az előző hét pénteki napján a baszk terrorszervezet újabb merényletet hajtott végre. A spanyol sajtó egyrészt pozitívan értékelte a tüntetés során tapasztalható hihetetlen egységet, másrészt aggodalmát fejezte ki a békefolyamatok jövőjét illetően.

Az El Mundo című napilap hétfői számában hangsúlyozta, hogy a tüntetés kapcsán a legfontosabb tényező, hogy a tüntetők nemcsak valamennyi demokratikus erő, de a társadalom egészének egységéről is tanúbizonyságot tettek.

Az ABC konzervatív napilap szerint a demonstrációt az Ermuanak nevezett spontán polgári mozgalom lelke vezérelte. Az Ermua valamennyi politikai pártot arra kötelez, hogy egyesüljön és közös fellépéssel szálljon szembe a terrorizmussal. A mozgalom azután alakult, miután a jobbközép Néppárt helyhatósági tanácsosát, Miguel Angel Blancot 1997 júliusában meggyilkolták.

Az El Pais vélekedése szerint ,,szánalmas, hogy a baszk nacionalista pártok között létrejött politikai kapcsolat akadállyá vált, hogy a nem nacionalista erőkkel rendeződjön az erőszak elleni fellépés, még akkor is ha a terrorista bűnözők kiléte (a január 21-ei robbantással) bizonyossá vált." A radikális és moderált nacionalisták szövetsége által létrehozott 98-as Lizarai választási és politikai Paktum kizárja a hatalomból a nem nacionalista politikai pártokat (PS,PP) a Baszk államból." A vádak ellen reagálva Xavier Arzalluz a napilap hasábjain kifejtette, hogy ,,az ETA baszk terrorszervezet reménytelenül keresi az eszközt, amivel ebből a helyzetből ki tudna jönni." Ezzel ellentétben Manuel Vazquez Montalban neves spanyol író véleménye (ugyanebben a napilapban) korántsem tekinthető optimistának: ,,Nagyon valószínű, hogy a pénteki merénylet messze nem az utolsó." A vasárnapi madridi tüntetést követően múlt hét csütörtökön a baszkok szerveztek sztrájkot, de a spanyol lapok szerint ez utóbbi kudarcba fulladt. A függetlenségpárti nacionalista baszkok frusztrációját csak növeli, hogy csütörtökön Franciaország úgy döntött, kiadja a spanyoloknak Pakitot, akit az ETA vezetők egyik legvéresebb emberének tartanak, írta az ABC pénteki számában.

Dél-Amerika egyes országaiban ha nem is hétköznapi, de megszokott dolog egy-egy katonai puccs, politikai vérátömlesztés. Így történt ez január 21-én is, ezúttal a hadsereg a posztjától megfosztott Jamil Mahuad elnök egykori helyettesét, Gustavo Noboat helyezte a hatalom székébe. A spanyol El Pais napilap úgy véli, hogy bár puccs némiképp megnyugtatja, mégsem elégíti ki az indiánokat, akik a lázadást elindították. A napilap szerint a hatalomátvételt tisztán politikai ambíciók vezérelték. Noboa mindenesetre egy válságban lévő gazdaságot, megzavart katonai laktanyákat és egy, a törvényhozásban nem túl szakértő, erősen nacionalista nemzetgyűlést örökölt utódjától. Ráadásul az indiánok átverve érzik magukat, s nem érik be egy puccsal. Mivel továbbra is elégedetlenek, a nemzetgyűlés elnökének menesztését, illetve a gyűlés feloszlatását követelik. ,,Marginalizálva lettünk, de folytatjuk a harcot", jelentette ki Antonio Vargas, az Equadori Indián Nemzetek Konföderációjának (CONAI) elnöke.

Török horror

A török hatóságok 33, egy Hezbollah nevű radikális iszlám szervezet által meggyilkolt ember tetemére bukkant. Törökországban nem újdonság, hogy iszlám radikálisak mészárolnak le ártatlan embereket, eddig azonban a hatóságok szemet hunytak a gyilkosságok felett, mivel az iszlámisták ellenszert jelentenek az államnak a kurdok elleni küzdelmében. ,,Az állam eddig tolerálta ezeket a gyilkosságokat, mint egy ellenmérget a Kurd Néppárt (PKK) ellen, de ma betelt a pohár.

A Hezbollah az, ami az államot használja, és nem fordítva", hangsúlyozta szerdai számában a konzervatív Turkiye című török napilap. Tudni kell, hogy a török Hezbollah szervezetnek az égvilágon semmi köze nincs a libanoni, hasonló nevű mozgalomhoz, bár mindkettő célja egy iszlám rendszer létrehozása.

A Miliyet nevű napilap pedig közzétett egy listát, amelyen három olyan csoport szerepel, akik az elmúlt években illegális, bár nem minden esetben erőszakos akciókat kíséreltek el az iszlám nevében. A rendőrség hetek óta egyre több holtestet fedez fel.

Az angol nyelvű Turkish Daily News beszámolója alapján megtudhattuk, hogy eddig több, mint 33 áldozatra bukkantak, s továbbra is nyomoznak más ,,horrorházak" után. A botrányt csak növeli, hogy mielőtt az iszlámisták végeztek volna áldozataikkal, alaposan megkínozták őket. A napilap szerint a százat is elérheti a meggyilkolt emberek száma.

A New York Times cikke szerint a régebbi áldozatok között találhatjuk a feminista muzulmán Konca Kurist, aki számos könyvet és cikket írt a toleráns iszlámról. Őt 1998 júliusában gyilkolták meg saját háza előtt. Az amerikai napilap úgy véli, Konca Kurisnak azért ölték meg, mert azzal vádolták, hogy ,,ugyanolyan, mint Salman Rushdie vagy Taslima Nasrin", akiknek műveit legszívesebben tűzbe vetnék a radikális iszlámisták. A botránynak természetesen politikai vetülete is van.

A Miliyet értesülése szerint Eyup Asik ex-belügyminiszter a következő kijelentést tette: ,,1993-ban Batmanbe mentem, hogy gyanús gyilkosságok után nyomozzam. Számomra a dokumentumok alapján bebizonyosodott, hogy létezik a Hezbollah. De megőriztük a titkot, mert ők éppen a PKK (Kurd Néppárt) megtisztításán voltak." A rendőrség tagadta ezeket az információkat.

Szenegálban február 27-én tartanak választásokat. A Le Témoin dakari lap szerint félő, hogy a választások során megismétlődik az, ami nem olyan régen Elefántcsontparton történt, azaz a demokratikus szabályokat félrerúgva az ellenzék a fegyvereket használja ,,döntő érvnek". Afrikában nem idegen jelenség, hogy a választások eredményeit erőszakkal döntik el, s ez nem csak Szenegálra értendő: Guinéeban, Gabonban, a Közép-Afrikai Köztársaságban, Kamerunban vagy Togoban is előfordulhat hasonló szituáció. Elefántcsontparton a pártok etnikai alapon, területileg szerveződnek, így könnyen szétoszthatják a ,,felségterületeket". Szenegál is hasonló helyzetben találhatja magát, mert amíg északon a néhai miniszterelnök, Alassane Dramane Outtara, addig a keleti országrészben Laurent Gbagbo mindenkori ellenzéki a ,,sztár". Mindegyik tábornak saját sajtója van, így a különböző közösségek elleni gyűlöletkeltés könnyen ,,megoldható", olvashattuk a lapban.