Szárazság fenyegeti Indiát

Dánia: Mondj igent az eurora!

A dán szociáldemokraták huszonhárom évig ellenszenvvel néztek mindent, ami a közös Európával volt összefüggésben. Áttörésre csak most került sor, amikor a dán szocdemesek egységesen érveltek az eurohoz való csatlakozás mellett. Most a választókat igyekeznek meggyőzni, hogy a szeptember 28-án megtartandó népszavazáson igennel szavazzanak a referendumra, olvashattuk a dán Politiken napilap cikkében. A Szociáldemokrata Párt április végén megrendezett rendkívüli kongresszusán Poul Nyrup Rasmussen miniszterelnök az eurohoz való csatlakozás előnyei mellett érvelt. A miniszterelnöknek három fő érve van arra, hogy a választókat meggyőzze az euro fontosságáról. Először is a Monetáris és Gazdasági Unió (UEM) mellett Dánia védve van a nemzetközi spekulációk ellen. Másodsorban a gondviselő állam koncepcióját meg kell őrizni. Végül a gazdasági stabilitás lehetővé teszi, hogy a létező munkahelyeket megőrizzék, s újakat hozzanak létre. Poul Nyrup Rasmussen ugyanakkor azt is felhozta érvnek, hogy Európa csak egy közös pénzzel képes fellépni azon 23 nemzetközi csoporttal szemben, akik a világgazdaság jó részét irányítják. ,,A világ első 23 vállalata ellenőrzi a világkereskedelem 70 százalékát", nyilatkozta a dán miniszterelnök. Ezen vállalatok döntéseit nem az EU minisztereinek tanácsa, hanem egy kis társaság hozza meg, akiknek elveit nemcsak a nyitottság, a demokrácia és a pluralitás jellemzi, hanem a tulajdon és a hatalom koncentrációja is. A napilap hangsúlyozta, hogy 1972 óta (ekkor lépett ugyanis be Dánia a Közös Piacba) ez az első alkalom, hogy a dán szociáldemokraták készek Európáért közösen csatát vívni. A Borsen dán gazdasági napilapban közölt legutolsó felmérés szerint most a megkérdezettek 48 százaléka szavazna igennel az eurora, 42 százalékuk pedig nemmel.

EU: Posták liberalizációja

"Képzeljék el a jövőt postai irodák nélkül." Ezt ajánlja a The Economist brit hetilap, aki egy vezércikket közölt arról, hogy az Európai Bizottság liberalizálni kívánja a postákat. Svédország 1994-ben nyitotta ki a piacot, ami a magazin szerint jelentősen javított a postai szolgáltatások minőségén. Hollandia 1989-ben privatizálta TPG nevű postáját, ami azóta Európa legnépszerűbb és leghatékonyabb postájává vált. De a pozitív példák ellenére a legtöbb ország egyfajta nemzeti kincsnek tekinti a postáját, amit minden áron meg kell védeni. Európa szeretné ha az 50 grammnál kisebb súlyú leveleket és azokat, amelyeknek díjai nem haladják meg az alaptarifa két és félszeresét, a nyilvános szektor kezelné.

Oroszország: Privatizáció vs. kolkhoz

Tíz évvel a rendszerváltozás után Oroszországban még mindig nem alkották meg azt a törvényt, amely termőföldek privatizációját engedélyezné. 1992-ben azok a földművesek, akik ott akarták hagyni a kolkhozokat, kaptak egy parcellát (tíz hektárt), hogy azt szabadon műveljék. De jelenleg Oroszországban sem ők, sem más nem adhat el, s nem vehet meg földeket, illetve örökségül sem hagyhatja azt másokra. A földek privatizációja tabu Oroszországban. Ma mégis úgy tűnik, hogy a földműves parasztok nagy része (aki eddig a kolkhoz mellett esküdött) nem óhajt a továbbiakban a kolhozokban dolgozni, s a termőföldek privatizálása mellett tör lándzsát. A Moskovskié Novosti hetilap Orlov régióban végzett felmérést e témában. Az eredmények azt mutatják, hogy amíg 1994-ben a kolhozokban dolgozók 7 százaléka a szerette volna a termőföldeket privát módon művelni, addig 75 százalék keményen ellene volt mindennemű privatizációnak. Mára fordult a kocka: privát termőföldet óhajtana a megkérdezettek 70 százaléka. Igaz, a közvélemény-kutatás eredményei régióról-régióra változnak. Tula és Brianszk régióban például a megkérdezettek 70-80 százaléka áll ki a kollektív földművelés mellett. A termőföldek magánosításának kérdése olyannyira előtérbe került, hogy az egyik parlamenti csoport egy nemzeti referendum kiírását kezdeményezte Vlagyimir Putyin elnöknek, aki kedvezően reagált a kezdeményezésre.

Lengyelország: Betépve

,,A drog általánossá és hétköznapivá válik"

India: Katasztrófa a láthatáron

Ha a monszun nem jön, a szárazság növekedni fog

Kolumbia: Drogállam

A Semana kolumbiai hetilap szerint Kolumbia továbbra is a nemzetközi drogkereskedelem főszereplője. Miután a nagy drogkartelleket (Cali és Medellin) lerombolták, a kolumbiaiakat kevésbé érdekelte a drogkereskedelem, a gazdasági válság és a növekvő erőszak. Márpedig 1990 és 1990 között a kolumbiai kokain termelés 65 tonnáról több mint 550 tonnára emelkedett, a megművelt földek pedig négy év alatt megduplázódtak. Az új droghálózattal párhuzamosan megjelentek az új drogkereskedők, akik sokkal műveltebbek és bölcsebbek elődeiknél, akiktől abban is különböznek, hogy kis, már-már családias szervezetekhez tartoznak. Az új drogkereskedők egyre inkább ,,heroinban utaznak". Többek között ennek tulajdonítható, hogy 1994 óta a máktermelés évente 12%-kal nőtt.

Nigéria: Azok a boldog szép napok...

Nigériában egy éve, hogy a katonai rezsimet felváltotta a polgári demokrácia, az emberek nagy része azonban sóvárkodva tekint a múltba, azaz a katonai diktatúrába. A The Washington Post cikkében Afrika legnépesebb országának egy éves demokráciáját mérlegelte: a különféle etnikumok között dúló háborúk, a soha nem tapasztalt méretű korrupció és az áremelkedések következtében a tavaly megválasztott Obasanjo ,,civil elnök" nincs könnyű helyzetben. Obasanjonak meg kell találnia az eszközt arra, hogy teljesítse ígéreteit, különben a nigériaiakon teljesen eluralkodik az egy éve megszünt katonai rezsim iránt érzett nosztalgia, vélekedett az amerikai lapnak Pini Jason, a nigériai Examiner napilap főszerkesztője. A kormány néhány tagjai és az országban tartózkodó külföldi diplomaták egyetértenek abban, hogy Obasanjo elnök egy gazdaságilag lepukkant országot örökölt: a Nigériát 1993 óta a haláláig (1998) uraló Sani Abacha tábornok mintegy 4 milliárd dollárt tapsolt el, a közelében lévő katona barátainak juttatott pénzösszegek pedig ennek többszörösét tették ki. Amikor Obasanjot elnökké választották (1999 május 29.), az államkassza üres volt. Miután Nigéria a demokrácia útjára lépett, a Clinton-adminisztráció megtesz mindent annak érdekében, hogy az országot gazdaságilag és katonailag támogassa. Madeleine Albright ez évben Nigériát felvette arra a listára, amelyen azon négy ,,kulcs demokráciák" találhatók, akik az Egyesült Államok különleges segítségében részesülnek. Obasanjo szerint a fejlődést leginkább a 35 milliárd dollára becsült külső államadóság akadályozza. Az ország költségvetésének 30%-át az adóság után fizetett kamatok teszik ki. Nigéria másik nagy problémája az országban dúló etnikai háború, amely eddig mintegy ezer halottat követelt. A konfliktust az váltotta ki, hogy a muzulmánok dominálta északi kormány az iszlámista törvénykezést (sária) kívánta bevezetni valamennyi államban. Obasanjo szerint az erőszakos cselekmények provokátorai egyértelműen a demokrácia ellenségei, akik így akarják destabilizálni a kormányt.