Abbahagyja a nácivadász

2001.09.10. 18:00
Befejezettnek tekinti munkáját és visszavonul Simon Wiesenthal. A 92 éves holokauszt-túlélő által vezetett Wiesenthal-központ több mint háromezer háborús bűnöst kutatott fel, köztük Adolf Eichmannt, az "Endlösung" megtervezőjét.
Simon Wiesenthal, ahogy egy nyugati kommentátor megjegyezte, valószínűleg egyike azon keveseknek, akik hosszú életet kívánnak a náci háborús bűnösöknek. Nem emberbarátságból: a 92 éves holokauszt-túlélő inkább börtönben vagy a bitón akarja tudni egykori kínzóit. Mindet.

Simon Wiesenthal
Legalábbis eddig. A Wiesenthal-központ alapítója, aki többek között Adolf Eichmannt, az Endlösung, a zsidók tömeges meggyilkolásának elmebeteg kitervelőjét is jól megérdemelt helyére juttatta, visszavonul. "Talán akadnak még valahol háborús bűnösök, de akiket kerestem, megtaláltam" - mondja. "Örülök, hogy az igazság érvényesítésének szenteltem életem".

Wiesenthal az Osztrák-Magyar Monarchiában született, Buczacz városában (ma Ukrajna), 1908-ban. Tanulmányait a prágai műszaki egyetemen végezte építészmérnökként, majd hazatért Ukrajnába. A nácik 1941-ben vitték el családjával együtt, és a visszavonuló SS-alakulatok egész Mauthausenig, egy ausztriai koncentrációs táborig hurcolták. Feleségét leszámítva egész családja meghalt, de őt életben találták a felszabadító amerikai katonák.

Wiesenthal soha nem tért vissza polgári foglalkozásához. 1947-ben az ausztriai Linzben megalapította a mai Wiesenthal-központ elődjét, azzal a céllal, hogy információkat szolgáltasson a szövetségeseknek a háborús bűnösök felelősségre vonásához. Bár Nürnbergben a főbb német vezetők nagy részét elítélték, sokan - főképp a közép- és alsószintű vezetők közül - nyomtalanul eltűntek. Ráadásul a hidegháború beköszöntével a nácik felelősségre vonása lekerült a politikai napirendről. A linzi irodát 1954-ben bezárták, és a dokumentumokat átadták Izraelnek.

Wiesenthal maga azonban nem adta fel, és idejének nagy részét - a vasfüggöny mögül érkező menekültek megsegítése mellett - a legnagyobb szabadlábon lévő háborús bűnös, Adolf Eichmann utáni nyomozás töltötte ki. Eichmann a Gestapo zsidókkal foglalkozó osztályát vezette a háború alatt, és nevéhez fűződik a hatmillió európai zsidó meggyilkolásának megtervezése és lebonyolítása, az Endlösung - "a zsidókérdés végső megoldása".

Adolf Eichmann
Wiesenthal 1953 értesült róla, hogy Eichmann - sok száz más nácihoz hasonlóan - Argentínában bujkál. Évekig tartott, míg tartózkodási helyét sikerült pontosan beazonosítani, végül 1959-ben fogták el izraeli ügynökök. Eichmannt Izraelben állították bíróság elé, tömeggyilkosságért halálra ítélték, és 1961-ben kivégezték.

Eichmann elfogásán felbuzdulva Wiesenthal megalapította a Zsidó Dokumentációs Központot. A központ számos háborús bűnös azonosított be és állított bíróság elé, köztük Fritz Stanglt, a treblinkai és sobibori koncentrációs táborok vezetőjét, és Karl Silberbauert, a Gestapo tisztjét, aki letartóztatta Anna Frankot. A központ összesen több mint háromezer nácinak bukkant a nyomára.

A központ mai formájában 1977-ben alakult, Simon Wiesenthal-központ néven, New York-i székhellyel. A háborús bűnösök felkutatása mellett ma elsősorban tanácsadást, holokausztoktatást, felvilágosítást és általános rasszizmusellenes tevékenységet folytat.

Akik megúszták
Josef Mengele, az "auschwitzi doktor". Született 1911-ben. Az elmebeteg "orvos" különféle embertelen kísérleteket végzett a tábor foglyain, többnyire halálos kimenetellel. Bár a szövetségesek a háború után letartóztatták, mivel nem sikerült azonosítani, szabadon engedték. Évtizedekig Dél-Amerikában bujkált, Brazíliában halt meg 1979-ben. Hollétét csak 1992-ben sikerült tisztázni.

Heinrich Müller, berlini Gestapo-főnök. Született 1901-ben. A német titkosszolgálat "zsidóügyekkel" megbízott egyik vezetőjeként Müller szorosan együttműködött Adolf Eichmannal, az Endlösung megtervezőjével. 1945 áprilisában eltűnt, soha nem akadtak a nyomára.

Alois Brünner, SS-hadnagy. Született 1912-ben, Ausztriában. Franciaországi, görögországi és macedóniai koncentrációs táborok vezetőjeként legalább 75 ezer zsidó haláláért felelős. A háború után nyomtalanul eltűnt, majd Szíriában bukkant fel. Több ország is kérelmezte kiadatását, de a szír kormány mindeddig nem reagált. Nem megerősített hírek szerint 1996-ban meghalt, de többek szerint ma is él Damaszkuszban.