Chief Rebel Angel vagy 0,03 lélegeztetőgép?

Nos, bár nincs jobb, mint herdáláson rajtakapni a kormány (bármelyiket), most meg kell állapítanom: én szívesen lemondok arról az autópályarészletről az ősszel megjelenendő lemez javára. Pedig autópályán járok, míg lélegeztetőgépet nem áll szándékomban igénybe venni.

Azt írják magukról, hogy ők death'n'roll zenét játszanak, és legyen nekik igazuk. Bár a Szigeten bizonyos helyeken spontán kialakuló (ún. emergens) rock-szintipop-bigbeat mixek hallhatók, ami már a második napra alaposan kikezdte a műfaji határvonalak iránti érzékenységemet. Szóval tényleg vannak rockandrollos témák, de  nemcsak a sebesség, hanem a megszólalás, a szép, torzított és meglepően sűrű-tömény sound is messze-messze van a rock and rolltól. (Egyébként ezen a kis Zúzda színpadon ez a feltörekvő magyar együttes hangzását tekintve sokkal jobban egyben volt, mint később mondjuk a Soulfly a HammerWorld sátor hátsó részéből hallgatva.) Meg persze az ének is, ami ugyan túl változatosnak nem nevezhető, de nincs is annyira előtérben, hogy ez zavaró lenne.

Chief Rebelen

És a dob! A többször hájpolt Pándi Balázs dobolásában nem az az érdekes, hogy milyen gyors, vagy mennyire pontos: hanem az, hogy ő bizony tényleg megüti, rendesen, minden egyes alkalommal. Semmi nagy trükk vagy művészet, ez az erő mégis nagyon viszi a koncertet. (Míg az általam megtekintett harmad Soulfly-koncerten azért néha bizony pihengetett egy kicsit a dobos.) Olykor-olykor, egy-két számonként a death'n'roll kiegészül egy kis ún. "elszállással", stoneres meg gitárnyűvős betétekkel, amikre nem lehet ugrálni, de azért ezek is a helyükön vannak. Valahol félúton aközött, mikor önértéken lehet venni őket, meg aközött, mikor színesítik a programot.

A zenekar a nem túl barátságos, szemerkélés utáni délután hétórás időponthoz képest megtette a magáét, még ha nem is voltak sokan, és még ha csak négyen-öten ugráltak is. Némelyik srác olykor a pogózás természetéből és alkoholszintjéből következően a földre került, de ők is feltalálták magukat: amíg egy bajtárs fel nem segítette őket, szundítottak egy cseppet. A színpad szépen be lett mozogva; viszont death'n'roll-sztárság tekintetében a felkonfokkal akadtak gondok. Lehet, hogy az a véres valóság, hogy a közönségben nagy számban képviseltetik magukat az ismerősök - de akkor se tessék úgy konferálni, mintha csak barátoknak beszélne az ember, kicsit félszegen, mert olyan furcsa, hogy ő fent van a színpadon, a többiek meg a nézőtéren. De ez csak kötözködés, mert az ki van adva nekünk, hogy muszáj. (B+)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!