Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!"Szétbombáz az unalom, kormányzár az agyamon. Kívül vagyok magamon, fetrengek a hasamon. Szászszázalék nő, mindent élvező. Dubidubú."
Úgy csöppentem bele, hogy nem nagyon tudtam, miről van szól, de hamar leesett, hogy színpadi arcok megtanultak középfokon zenélni (trombita, harmónika, gitár, dob), és baromi jól kapcsolatot tartani a közönséggel. Hogy ez a profi zenészeknek nem mindig sikerül, látható volt a szombati kameruni Manu Dibango koncerten, ahol a félénk feka vokalista a közönségre sem nézett.
Itt viszont: "Tök profi, ahogy a szőke felváltva szólózik, vagy cigizik a félárnyékban" - mondták mellettem Péterfy Boriról, aki egyike a három egyébként interaktív vokalistának, miközben a legjobb gombakonzerv ízű fröccsöt ittuk, ami a Magic Mirrorban csak kapható volt. Körülöttünk öt külföldi fiatal megveszekedetten pogózott, a magyar teltházas közönség meg szerényen ringatózva énekelte a számokat.
Azt kivéve, hogy a programfüzetben a special guestekből sem Scherer Péter, sem a zsebtévés Gyabronka József nem jelent meg, a koncertnek szerkezete volt. Jó sok sláger után a végére a manapság egyre népszerűbb gogol bordellós orosz lagzirock stílusú dalokat adtak elő, de például a szovjet underground legnagyobbjától, a Kinótól is előadtak egy számot. A közepén meg elénekelték a leghíresebb magyar slágert, ami a közbekiabálás ellenére nem a magyar himnusz volt, hanem a Szomorú vasárnap - oroszul, németül és magyarul. (A mellettem álló srác azt magyarázta, "figyeld a tompított trombitát". Figyeltem. És bár Póka Angéla pozőren patetikus Megasztár-beli előadása után egy percig sem gondoltam, hogy valaha kedvelni fogom még ezt a számot, most mégis.)
Csákányi Eszter volt tehát az egyetlen special guest, és baromi jó volt, ahogy rózsaszín gumicsizmájában és lebernyegében, kicsit vöröslő fejjel énekelte túl a trombitát az óvodás gengszterparódiával. Meg hogy: "Férfi kell nekem, Valamit ma konkrétan torokra vesztek. Nem fontos, hogy szerelem, két kezem van, ketten gyertek." Ez a nő egyre jobb lesz, pedig már régóta űzi: kaposvári ovisoknak tartott matiné előadások óta kísérem az útját. Sajnos az interjúm elmaradt: mikor beszélni akartam vele a fellépése után, a biztonságiak a Press karszalagom ellenére nem engedtek a VIP-sátorhoz. "Dolgoznánk" - löktek félre.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
