Elindult az Indamedia média és marketing-kommunikációs kiadványa.
További szakmai tartalmakért kattints és kövess bennünket!
MEGNÉZEM“Pasadena jó hely”, mondja magyarul a szálloda előtt várakozó mikrobusz sofőrje, Sándorházy Pál, azaz Paul Sandor, én meg vigyorgok, mint falusi picsa az angolvécén, mert a buszban ülő nemzetközi újságíró-kontingens tagjai nem értenek egy szót sem a beszélgetésből. Miért is értenének, lengyelek, svédek, kínaiak, ausztrálok és németek, nincs közös találkozási pont Paullal, aki int, hogy üljek be mellé előre. Reggel fél nyolc van, de Los Angeles már régóta ébren van. A szálloda teraszán kávézva a csajommal már reggel fél hat körül azt állapítottuk meg, hogy ez a város tényleg nem alszik, pont annyi fényt látunk magunk körül, mint hajnal kettőkor, amikor az időeltolódás miatt zsibbadt agyunk végre hajlandó volt kikapcsolni.
Paul biztos kézzel kommandírozza a mikrobuszt először Century City (Los Angeles Beverly Hills környéki kerülete) majd a belváros (Downtown) sakktáblaszerű utcáin, de ráncolja a szemöldökét, nagy a forgalom, mondja. Pedig nem volna jó késni, mert kilenckor már Ricky Gervais kezdi a TCA-turné pénteki napját, a tévés újságírók igazi karácsonyán. A TCA az észak-amerikai tévés újságírók szervezete, aminek értelemszerűen külföldi nem lehet tagja (tudom, próbáltam, elhajtottak a vérbe), de az HBO volt olyan kedves, hogy új sorozatai alkalmából szervezett sajtóeseményére meghívja az Indexet is, én meg addig sírtam már nekik tavaly is, hogy mennyire megnézném a TCA-turnét, hogy elintéztek egy napos látogatást.
A világ tele van magyarokkal, ezt eddig is tudtam, bárhol jártam, legalább egy honfitársunkkal összefutottam, legyen az Afrika, Kanada vagy Norvégia, Hollywoodot meg eleve a magyarok alapították ugye, Paul nagyapja Will Darling néven ismert, többszörös Oscar-díjas művészeti rendező, mint mondja, de neki, mármint Paulnak inkább a vezetéshez van tehetsége. Eszement mennyiségű autó lepi el a kétszer háromsávos autópályát már ilyen korán is, európai szemmel nézve szédítő látni, ahogy az angelitók (az itt született lakosok, magyaráz készségesen Paul) mint valami megveszekedett négykerekű horda, igyekeznek dolgukra soha véget nem érő bazinagy karavánként.
Pasadena tényleg jó hely, a levegőben a pénz szaga elnyomja a kutyaszarét is, amiből pedig van bőven. A környék Los Angeles legrégebbi kertvárosa, főleg nyugdíjasok és a felső középosztály tagjai lakják, legalábbis azt a részét, ahol a TCA-turnénak helyet adó szálloda található. A utcák rendezettek, zöldek, iszonyú mennyiségű, gondosan nyírt fa és bokor szegélyezi őket, az járdán vagy kocogó vagy kutyát sétáltató helyiekkel találkozik az ember, akik úgy néznek rá, mint egy gyerekgyilkosra, amikor meglátják a kezében a cigarettát - az USA-ban lassan nagyobb bűn lesz közterületen cigizni, mint tévésorozatok epizódjait illegálisan letölteni.
Maga a TCA-turné egy monstre sajtóesemény, minden tévéfüggő és PR-asszisztens hagymázas álma. Az amerikai tévék ugyanis pontosan tudják, hogy a sajtó nélkül nem nagyon lehet tévét csinálni, ha az újságok, blogok, online kiadványok nem írnak a produktumról, a néző nem fogja megtalálni sehol. Éppen ezért évente kétszer a nagy tévék (ABC, CBS, NBC, Fox, The CW, Showtime, HBO, Discovery, AMC, stb.) összedobják a lóvét és vendégül látják a sajtót egy héten át, elővezetik nekik az új sorozatokat, a sztárokat, a rendezőket, a tévés fejeseket, és hagyják, hogy az újságírók faggassák őket. Az alapelv az egyenlőség, bárki kérdezhet, és senki nem kap külön interjúlehetőséget (ettől még befelé jövet vagy kifelé menet, ne adj isten, egy cigi vagy hugyozás közben el lehet kapni valamit egy exkluzív félmondatra), éppen ezért a kérdések meglehetősen általánosak és nem túl érdekfeszítők, de egy két bekezdéses gyors poszthoz elegendők.
Én a pénteki HBO-napon vehettem részt vendégként, azaz a bálterem végében kaptam helyet, kérdést nem tehettem fel, csak nézhettem/hallgathattam, ahogy a kollégák dolgoznak. Ettől még nagyon érdekes az egész, például kiderült, az amerikai újságírók nem azért járnak sajtóeseményre, hogy letarolják a büféasztalt, pedig itt a pogácsa sem száraz, és reggelire vegaburittót adnak guacamole krémmel, amitől én duplán rosszul lettem. Péksüteményben viszont világbajnokságot nyernének a szervezők, azt meg kell jegyezni. Nem tehet róla az ember, kicsit elkapja az egész esemény hangulata, amikor megláttam, ahogy az egyik asztalnál Nick Nolte kávézik Ed Harrisszel, menten fotózni akartam, de egy határozott hangú, és addig (számomra) láthatatlan biztonsági őr nemes egyszerűséggel beleállt a képbe, és a feje ingatásával jelezte, hogy ezt most, ha lehet, nem kéne forszírozni. Nem mosolygott, nem erőltettem.
A színpadra felsorakozó szereplőknek feltett kérdések egyébként nem genyók, de lényegre törőek, a bullshitet nem nagyon bírják, így a tévés fejesek joggal rettegnek az eseménytől - itt nem lehet azzal kikerülni egy nézettségre vonatkozó kérdést, hogy a műsor sikeres, hiszen a vidéki értelmiségi nők körében a harmadik legnézettebb szerda este 11-től, mert kiröhögik az embert. Az HBO-napon a csatorna elnöke még a ceremóniamester szerepét is felvállalta, ő konferálta fel a szereplőket és ő irányította a kérdések menetét is – mondjuk a kábeladóknak nem sok félnivalójuk van kényes kérdésektől, hiszen ők sokkal bátrabb és bevállalósabb programokkal jelentkeznek, mint a network tévék, a nézettségi elvárások sem olyan magasak, sorozatokat elkaszálni pedig csak évad végén szoktak.
A csatorna idei újoncai közül a Luck című lóversenyes sorozat, a Life Too Short című Ricky Gervais-sitcom, a Girls és a Veep című új dramedy és egy film, a Game Change szereplői és készítői állták a kérdéseket a színpadon, túl sok érdekeset és formabontót nem mondtak, de felvezették a sorozatokat, melyek közül a húszas éveik végén tartó New York-i nőkről szóló Girls elég érdektelennek tűnik, de a Veep (az alelnöki hivatalról) kifejezetten vicces lesz, az előző amerikai elnökválasztásról, azon belül is Sarah Palin felemelkedéséről és bukásáról szóló Game Change pedig a következő Emmy-díjak nagy nyertese lesz, már innen látszik.
A bálteremből kifele mehet, az ajtótól balra van egy olyan lekerített terület, ahol már reggel észrevettem pár figurát, nem volt a nyakukban akkreditációs bizbasz, vagy a kezükben kamera, elképzelni nem tudtam, mit keresnek ott. Amikor a Game Change panelnek vége lett, és Woody Harrelson elindult kifelé, akkor derült ki, hogy ezt a helyet az autogramvadászoknak tartják fent, a sztárok pedig ezt respektálják, és mindenkinek aláírnak mindent, de csak ha az elkerített részen tartózkodik, mert rendnek kell lennie. Meglátjuk, vasárnap mennyire lesz az a Beverly Hilton Hotel környékén, ahol az Aranyglóbusz-gálát rendezik, hiszen jegy híján nemigen jutunk be a hotelbe, de mindent megpróbálunk.
Elindult az Indamedia média és marketing-kommunikációs kiadványa.
További szakmai tartalmakért kattints és kövess bennünket!
MEGNÉZEM