Test test ellen Budapesten

2008-ban az utcán állt a sor a Vam Design Center előtt, mert az emberek igazi holttestekből készített preparátumokat akartak nézni. Kiderült, hogy több mint 300 ezer magyar érdeklődik fokozottan az anatómia iránt, vagy legalábbis ennyien szeretnek borzongani egy kiállítóteremmé átalakított patológián. Négy év múltán most egyszerre két kiállításon is láthatók újra a bizarr testek: a Váci utcában The Human Body, a Király utcai Vam Design Centerben pedig Bodies 2 címen.

Egy Gunther von Hagens nevű heidelbergi orvos találta ki 1977-ben azt a plasztinációnak nevezett eljárást, amivel szerveket, sőt teljes holttesteket gumiszerű szemléltető eszközzé lehet alakítani. A holttestekből kivonnak minden folyadékot, és a testnedveket műanyaggal, főként szilikonnal kevert acetonnal helyettesítik. Az aceton elpárolog, a korábbi nedvek helyét pedig átveszi a műanyag, ami bevonja és tartóssá teszi a preparátumot.

A von Hagens által 1996-tól rendezett kiállítások órási szenzációt keltettek világszerte, egyben hatalmas botrányt is. Ő még művészi koncepciójú kiállításokat rendezett, amiben bizarr pózokba helyezte a testeket, sapkát tett rájuk, cigit a szájukba, de bemutatott szeretkező emberpárt is. Kemény etikai viták zajlottak arról, mennyiben sérti ez az elhunytak emberi méltóságát. Leleplező cikkek jelentek meg arról, hogy a kiállításhoz kivégzett kínaiak holttestét használták fel, amit von Hagens folyamatosan cáfolt, de egy idő után inkább máshonnan szerzett holttesteket magának.

A mostani két budapesti kiállításnak a tartósítási eljáráson kívül nincs köze Von Hagenshez. A hullák mutogatása jó üzletté vált. Egy amerikai cég is elkezdett foglalkozni a preparálással, de a cégből aztán kiváltak néhányan. Eredetileg ők akartak most a VAM-ban kiállítani, de nem tudtak megállapodni a feltételekről. Így végül a félkész Váci 1 bevásárlóközpontban rendezték meg a   Human Bodyt, a VAM Design pedig újra beszerezte a négy évvel ezelőtt rendezett Bodies egy kicsit kibővített anyagát, és elnevezte Bodies 2-nek. A történtek miatt a Bodies amerikai vezetése pert is fontolgat a Human Body ellen.

Garantáltan steril és szagtalan        

A két kiállítás anyaga nagyon hasonló, szinte mindegy, melyiket nézzük meg. Mindkettő azt hirdeti, hogy tudományos és oktatási céllal született, de ezért szépen rájátszanak a halállal való találkozás borzongató érzésére is.

Aki először látja őket, valószínűleg megszeppenve lép a gumibábuvá alakított hullák közé, de ez az érzés hamar elmúlik. Mindkét helyen jól bevilágított biológiaszertárban találjuk magukat, ahol bizony a csont műanyagnak látszik, a tüdő vagy vese pedig csak kicsit hitelesebb az iskolákban használt bábuk gumiszerveinél, amikkel a biológiaóra előtt még fejelgetni is lehetett a szünetekben. Ha pusztán érzéki élményként tekintjük ezt a találkozást a testünkkel, akkor bizony a szervek, a véredények valódi természetéről és állagáról többet lehet megtudni egy húsboltban, mint ezeken a steril és garantáltan szagtalan kiállításokon.

A plasztináció során ráadásul a szervek elveszítik a színüket, így azokat újra kell festeni. A Váci utcában látható bábuk festése mintha jobban sikerült volna, ott valamivel természetesebbnek hat a látvány. Ha hinni lehet a színezésnek, akkor a tüdő egészséges állapotban sem olyan szép vörös, mint a színhús, inkább fehéres, kékes-szürkés árnyalatú. Ehhez képest is látványos azért egy dohányos kátránytól elfeketedett tüdeje. És még egy tévhit: persze a rákot mindenki csúnya fekete elszíneződésnek gondolja a szövetek között, de bizony a burjánzás a tüdőmetszeten inkább egy szép, homogén, vajszínű terület.

Sem műalkotásnak, sem szemléltető eszköznek nem nevezhetnénk viszont az érrendszert bemutató prezentációkat. Önmagában bámulatos technikai teljesítmény, hogy külön meg tudják mutatni a bélrendszert, a vesét, a tüdőt, vagy valamelyik karunkat behálózó erek bonyolult rendszerét, de ezeket mindkét helyen olyan természetellenesen kékre és pirosra festették be, hogy inkább giccses koralloknak látszanak.

Kínai halottakkal dolgoznak

Sose hittem volna, hogy a kettőspont után következő abszurd mondatot egyszer le fogom írni, de most kénytelen leszek: mindkét kiállítás kínai halottakkal dolgozik. Nemcsak von Hagensnek, a Bodiesnak is volt már emiatt botránya. 2008-ban a szervezők nem tudták igazolni, hogy a kiállított testek nem olyan kínai elítéltektől származnak, akiket megkínoztak, és akik nem járultak hozzá a preparálásukhoz. Mindkét kiállítás szervezője ezért most külön kiemeli: csak eredetigazolással rendelkező testeket állítanak ki, és a preparátumok olyan emberektől származnak, akik haláluk előtt tudományos célra ajánlották fel földi maradványaikat.

Iskolás korában az ember egyszer garantáltan elgondolkozik az élet értelmén és mulandóságán. Vajon mivel foglalkozhatott aktív éveiben Samu, a csontváz (amit, ki tudja, miért, mindenhol így hívnak), és ha én meghalok, és én leszek a következő Samu egy iskolában, gondolkozik-e arról majd valaki, ki voltam én? Itt a dolog valamivel személyesebb, mint Samunál, ugyanis látjuk a távol- keleti vonásokat viselő, félig lenyúzott arcokat is. A bábuk gumiszerűsége azonban hamar legyőzi ezt az érzést, ezért csak nagyon gyenge idegzetű ember gondolhatja azt a VAM pincéjében vagy a Váci utcai kiállításon, hogy valódi hullák közé került.

Valamivel meredekebb dolog a preparált (eredetileg még a méhben elpusztult) embriókat bemutató rész mindkét helyen. Nem véletlen, hogy figyelmeztető feliratokat is kitettek az érzékenyebb látogatóknak. A Bodies 2 rendezői annyival figyelmesebbek voltak, hogy a kiállításnak ez a része ki is kerülhető, a Váci utcai kiállításon azonban legfeljebb behunyt szemmel mehet végig ezen a szakaszon az, aki nem akarja látni.

Mindkét kiállításon ugyanazokat a pózokat, szerveket, preparátumokat látjuk. Az izmok összehúzódásának szemléltetésére az egyik helyen íjat, a másikon teniszütőt tettek a kiállítási tárgy kezébe, de arra máig nem sikerült rájönni, mit keresett egy röplabda a női szaporító szervrendszert szemléltető alak kezében.

A VAM Design Centerben tágasabb és impozánsabb a tér, a testeket a katakombaszerű pincében nézhetjük végig. Ha az ismeretterjesztő és tudományos cél felől nézzük, alapvetően mindkét kiállítás nagyon statikus: a mozdulatlan testek és a tárlókba helyezett szervek bemutatására koncentrál, nem azok működésére. A Bodieson ezen kívül nincs is semmi plusz, a Váci utcai kiállításon legalább vannak kivetítők, amiken az egyes szervek 3D-s animációi futnak, de ott sincsenek magyarázó szövegek, és nem is lehet belehallgatni egy fejhallgatóval semmilyen ismeretterjesztő szövegbe. A Human Body kiállítás végén három iPadet is kitettek, amin egy kiváló 3D-s anatómiai szoftveren lehet megnézni az egyes szerveket, és azokat a térben minden irányba mozgatni is lehet.

A Váci utcai kiállításon a dohányos tüdő mellett egy nagy plexidoboz áll, a szervezők minden dohányost arra biztatnak, hogy dobja bele a cigijét és szokjon le. A világ különböző nagyvárosaiban ez a doboz a kiállítás végére általában megtelik, Budapesten azonban már előfordult, hogy csökkent a mennyiség, mert valaki  belenyúlt, és kihalászott magának egy fél doboz cigarettát.