Kutyapózban a természet lágy ölén

A jóga mint testedzési forma és életszemlélet népszerűsítésében semmi olyan nincs, amiről a gerilla szó ugrana be. Nincsenek benne fegyverek, a bevetések nem szednek áldozatokat, sőt valójában ellenség sincsen, hacsak nem tekintjük a saját tunyaságunkat annak.

Mindenkinek adni

S bár a gerillajóga annyiban hasonlít csak a többi gerillaakciókhoz, hogy nem kérnek rá engedélyt semmilyen hatóságtól, és hogy néhány tucat ember egy előre meghirdetett időben és helyen ugyanazt csinálja, valójában nem gerillaakció.

Nem jár olyan kézzelfogható eredménnyel, mint amit azoknak a gerillakertészeknek köszönhetünk, akik virággal ültetik be a Déli-pályaudvar egyik hiányzó kockakövét, de nem is olyan maradandóan látványos, mint azoknak a gerillakötőknek az akciói, akik a lepukkant Széll Kálmán tér oszlopaira húznak színes fonalakból kötött lábszárvédőt.

Hacsak nem hiszünk olyan new age-es balgaságokban, hogy egy teret meg lehet tölteni pozitív energiával, vagy hogy ha sokan gondolnak rá egyszerre, és az ég felé tartják a tenyerüket, akkor ki lehet szabadítani a tibeti szerzeteseket a börtönből, akkor a gerillajógának nincs társadalmi értelemben haszna. A jógázás csak önmagában eredmény, az egyik lehetséges következménye annak, hogy elkezdtünk gondolkodni a testünkről, ami Indián túl is elporlik.

„A jógának több változata ismert, amelyeket a különböző személyiségtípusokhoz fejlesztettek ki. A gerillajóga valódi célja pedig a szabadban való testedzésen kívül az, hogy minél több jógairányzat és jógaoktató mutassa be a maga rendszerét, hogy mindenki megtalálja a kedvére valót. Na és persze hogy azok is jógázhassanak, akik esetleg időszakosan, vagy egyáltalán nem engedhetik meg maguknak, hogy fizessenek érte” – mondja Haklik Márta, a több mint kétezer tagot számláló Gerillajóga Facebook-csoport alapítója, aki az elmúlt egy évben már szervezett a Margit-szigetre és a Városligetbe többek között tibeti, astanga, páros, budokon, kundalíni és himalája jógaórákat is.

„Egy pincehelyiségben tanítottam éppen, amikor egy tanítványom megkérdezte tőlem, hogy miért nem megyünk ki a szabadba. Keleten főleg tai-csi és csi-kung edzéseket tartanak a szabadban, a jóga annyiban hasonlít ezekre, hogy nem kellenek különösebb eszközök a gyakorlásához, elég egy laticel. Az ötleten felbuzdulva létrehoztam egy Facebook-csoportot, meghívtam a tanítványokat, és tavaly júniusban megtartottuk az első órát, amihez már csatlakoztak idegenek is. Akkor 36-an voltunk, idén viszont már volt olyan gerillajóga, amin 107-en voltak” – büszkélkedik Márti, aki tíz éve jógázik, és több mint három éve oktat gerinc- és női jógát.

Az órák teljesen ingyenesek, mivel, ahogy Márti mondja, a jóga szemlélete szerint a jóga mindenkié, és az életben az adni elve a fontos. A gerillajógán így aztán nincs reklám, nincs árusítás, mint ahogy nincs regisztráció és kötelezettségek sem. Ha egy-két jelenlévőnek megtetszett a foglalkozás, akkor közvetlenül az oktatóhoz fordulhat tanácsért, hogy hol tudná tovább tanulni az adott irányzatot.

„Nem kereskedek vele, nem szedek pénzt a résztvevőktől vagy az oktatóktól, nincs jutalék, nincs profit, csak sok-sok munka és szervezés. Na meg, az az öröm, hogy az emberek szeretik, és sokan kezdtek el jógázni, miután nálunk kipróbálták. Magától megy az energiaáramlás, az emberek terjesztik, aki egyszer eljön, legközelebb hoz magával újabb 3-4 embert” – meséli.

A szivárvánnyal szemben

Na, de mitől működik a gerillajóga? Az egyetemista Zsuzsa szerint attól, hogy már az órára való elindulás is örömöt okoz. „Aznap óriási eső volt, azt gondoltam, hogy én nem is megyek, de mivel egy barátnőm azt mondta, hogy ő elindul a két gyerekkel, azt gondoltam, hogy ha ők ilyen vagányak, akkor én is az leszek. Gumicsizmát vettem, meg esőkabátot, bringára pattantam, és mire leértem a következő utca aljába, már a szivárvánnyal bicikliztem szembe”.

„Az eső ellenére elég sokan gyűltünk össze a Margit-sziget bejáratánál, a szökőkútnál. Négy helyszínen folyt a jógatanítás, mindegyik oktató választott magának egy-egy fát, és annak az árnyékában telepedtünk meg. Én a hatha jóga kezdőknek csoportot próbáltam ki, de volt csipőnyitogatós és a pilateses is. De azt hiszem, ennek az alkalomnak az érdekessége a gyerekjóga volt, nagyon jópofa gyakorlatokat csináltak. Éppen a szemem előtt zajlott, és láttam, hogy a gyerekek nagyon jól szórakoznak, mikor légzőgyakorlatként lufikat fújnak fel, vagy kendőket próbálnak a magasban tartani a lélegzetükkel. Közben kialakult egy szuper kis zenész csapat is, három fiú örömzenélt egymásnak, és persze nekünk”.

A 38 éves Géza, aki tavasz óta már négy-öt alkalommal vett részt gerillajógán, azt mondja, eleve felemelő érzés a szabadban jógázni. Ő már négy éve gyakorolja a jógát, „de ilyen jó hangulatban még nem nagyon edzettem – mondja. – Főleg a társaság miatt járok el, le a kalappal a szervező előtt, nagyon jó ötlet, és nem utolsó lehetőség ismerkedés szempontjából sem. Sokkal jobb, mint a netes társkeresés, egy hosszú távú kapcsolatnál nekem ugyanis fontos, hogy egy irányba nézzünk, hogy figyeljünk a fizikai, mentális állapotunkra”.

A budokon oktató Klaudia szerint a gerillajógának más fílingje van, mint a teremben való gyakorlásnak, „sokkal kötetlenebb, felszabadultabb, igazi szabadság-érzést ad”. Klaudia nagyon lelkes az ötlettől, „hihetetlen érzés volt, hogy az óra után többen is odajöttek hozzám, majd viszontláttam őket a következő budokon workshopon”.

Bár a jógának valóban van az önfegyelemre, önfigyelemre nevelésen túl spirituális üzenete is, a mozgalmat Magyarországon megalapító Mártinak nincs küldetéstudata. „Nem akarom megváltani a világot, én sem vagyok tökéletes, igyekszem betartani a »békességben élni a világgal«-eszmét, de ennyi”.

Alszik a kígyó

Azon az augusztus végi gerillajógán, amire elmentem, a kundalíni jógát, ezt a nyugati gondolkodástól nagyon különböző, alapvetően inkább a spiritualizmussal mint a fizikai állókészséggel foglalkozó irányzatot fogtam ki. Eleinte nagyon zavart, hogy a szigeten sétáló családok megállnak a babakocsival, és bámulják, amint cicanaciban kutyapózolok, vagy ahogy unatkozó tinédzserek utánoznak minket a padon, de ehhez könnyen hozzá lehetett szokni.

A másféle szemléletű jógához már kevésbé. Több mint tíz éve hatha jógázom, de az Om óra eleji és végi ismételgetésekor soha nem bírtam arra gondolni komolyan, hogy ez lenne a szó, amitől megszületett az univerzum. Mindig csak egy légzőgyakorlatnak tekintettem, így nem csoda, ha nem jöttem átszellemült állapotba attól, hogy ismeretlen nyelven kellett félórákat mantrázni valami gururól.

De abban sem bírtam hinni, hogy a gerincoszlopom aljában egy kígyó fekszik összetekeredve, aki csak arra vár, hogy ritmikus csípőgyakorlatokkal felébresszem. Bár az tény, hogy a gyakorlat valóban felébreszti a testet, de az is, hogy a nők egy részének állítólag még a felülésektől is orgazmusa is lesz.

Az, hogy a kundalíni jóga filozófiáját nekem nem sikerült a magamévá tenni, nem a kundalíni jóga és nem is az oktatók hibája, ők mindent elkövettek. Hajnal 6-tól délután 4-ig azon dolgoztak, hogy híveket szerezzenek irányzatuknak, örömtáncoltattak, önmenedzselő dalokat énekeltettek, mantráztattak, és cseppfolyósra lassított VHK-koncertre hajazó gongmeditációt tartottak. Bár nagyrészt a csodás időnek és a kíváncsiságnak köszönhető, hogy ebből én hat órát kibírtam, nem győztek meg.

A gerillajóga létjogosultságáról viszont igen. A kezdeti bátortalanság után ugyanis nagyon tudtam élvezni, hogy nem egy szűk levegőjű tornateremben, hanem susogó óriásfák alatt gyakorolhatok, és hogy a 35 fokban félmeztelenre vetkőzött, aranyló mosolyú embereket nézhetek.

Voltak lepukkant ötvenesek, akik éppúgy ragyogtak a nap végén, mint a tizenéves unokájuk, és voltak elhízott harmincasok, akik az utolsó gyakorlatsor után nem tohonyának, hanem életerősnek tűntek. Mert a kundalíni kígyóban lehet kételkedni, de abban nem, hogy a jóga széppé teszi a testet, és bármilyen jóga bármilyen testet képes széppé tenni.

(Jó idő esetén szeptemberben, októberben lesznek még gerillajóga-akciók, utána a csoport begerillázik a termekbe, ahol szintén ingyenes és bárki által látogatható órákat tartanak, egészen tavaszig.)