Húsvét, farsang, szilveszter egyszerre

Yoda hosszasan válogat az elé tartott tálból, majd rendkívül bölcsen -  mégis csak egy jedi mesterről van szó! – kihalássza belőle a legnagyobb csokit. Mögötte egy farkasember, a Minecraft kockafejű főhőse, és egy  vadászpilóta vár illedelmesen a sorára és a csokijára, aztán valahol a távolban én, baconszalonnának öltözve, oldalamon egy szexi tükörtojással. A tisztes távolság a katicabogárnak szól, akire a barátnőmmel vigyázunk trickortreatelés közben, ő ugyanis már nyolc éves, és presztízskérdést csinál a látszatból,  hogy őt ugyan nem kísérgetik csokivadászatra holmi felnőttek.

Halloween van, Amerika legvidámabb ünnepe, még alig esteledik, de már nem tudom letörölni a képemről a széles vigyort, ami minden idelátogató sajátja, amikor rádöbben: ez nem pont olyan, mint a filmeken, hanem a filmek pont olyanok, mint ez.

Halloween tipikusan amerikai ünnep: nagyon vidám, és a végletekig kommercializálódott. Utóbbi megszokható magyar fejjel is, előbbi kimondott felüdülés az otthoni, vallásos maszlagban, szomorúságban, politikában és/vagy hősi halottak vérében úszó ünnepek után. Mindenszentek, illetve a halottak napja előestéje az ősi kelta-pogány hagyományok szerint az a nap, amikor a holtak szellemei közöttünk járnak, mi pedig tüzeket gyújtunk, és töklámpásokat faragunk, ami elijeszti őket, illetve rémisztő maszkokat viselünk, hogy közülük valónak tűnjünk, és ne bántsanak. Legalábbis ez volt valamikor az alap, amire mára óriási édesség-, jelmez-, és dekorációbiznisz épült (csak a gyerekeknek osztogatott halloweeni édességre 2,4 milliárd dollárt költöttek idén az amerikaiak), és az év legnagyobb bulija, ami Alaszkától Floridáig tart, és bő 300 millióan vesznek részt rajta.

Cause this is thriller, thriller night

A halloweeni szezon már szeptember elején elkezdődik, a boltokat ellepik a vigyorgó tökfejes, boszorkányos, akasztott emberek, óriáspókos, sírköves dekorációk, mindenhol az ünnep nem hivatalos himnusza, Michael Jackson Thrillere szól, esetleg Tim Burton Karácsonyi lidércnyomásának főtémája, a This is Halloween.

A dekoráció kötelező eleme a Jack-o-lantern, a töklámpás, lehetőleg minél több, minél nagyobb, és kézzel faragott. A tököket egy-két héttel az ünnep előtt illik beszerezni a pumpkin patchen, vagyis a tökföldön, egyenesen az őstermelőtől, aztán kikaparni a belsejét, ijesztő arcot (vagy gyakorlatilag akármilyen mintát) faragni bele, egy mécsest rakni a kivájt üregbe, majd kitenni a ház elé, jelezve, hogy jöhetnek a jelmezes gyerekek ijesztgetni és csokit kunyerálni.

Akad, akinek ez nem elég, és több tízezer dollárból fazonírozza az egész házat halloweenire, gazdagabb környékeken ilyenkor valóságos verseny folyik, hogy hol van több és drágább fénytechnika, szárazjég, és a kertben a földből kilógó, fotocellás érzékelőre beinduló kalimpáló zombikezek.

Ha az ember a tévében és a netes galériában csupa tök-remekművet lát, az nem amiatt van, mert Michelangelo reinkarnálódott az összes amerikaiban, sokkal inkább a fillérekért kapható tökfaragó készleteknek és sablonoknak köszönhető. Pici lapát, pici fűrész, néhány előre megrajzolt minta, egy tésztavágóra emlékeztető kis szerszám, amivel a mintát átrajzolja az ember a tökre: négy-öt dollár és fél óra befektetése árán a legfakezűbbek is meghökkentően látványos tököket tudnak faragni. Mondom ezt négy-öt dollár, és fél óra befektetése után, egy sírkövön üldögélő hollót ábrázoló töklámpással a kezemben, amiről egyetlen ismerősöm se hiszi el, hogy tényleg én faragtam, én én is alig.

A másik kötelező elem a jelmez. Október elején halloween-áruházak jelennek meg az amerikai városokban, ahol gyakorlatilag végtelen mennyiségű pénzt lehet elkölteni jelmezekre, álarcokra, parókákra és kiegészítőkre. Meglepő módon nem csak a gyerekek a célcsoport, sőt, az igazat megvallva nagyobb is a választék felnőttjelmezekből. A kínálat zöme a gyerekeknél a képregényhős-zombi-tündér háromszögben helyezkedik el, a női kosztümöknél pedig alapszabálynak tűnik, hogy bármi is az, legyen rendívül kurvás. Ezen felül jöhet szinte bármi, idén például megmagyarázhatatlanul sok volt az utcákon a színes dinoszaurusz. Az amerikaiak imádják a háziállataikat is jelmezbe bújtatni, egy idő után már fel sem tűnik egy újabb hotdognak öltöztetett, vagy balett-táncosoktól kölcsönzött tüllszoknyát viselő kutya.

A mi katicabogarunk közben fáradhatatlanul gyűjti a csokit, villámként cikázik a házak között, miközben szisztematikusan végigjárjuk a kertváros utcáit. A menetrend mindig ugyanaz: izgatott dörömbölés a bejárati ajtón, miután a vigyorgó házigazda (jellemzően ő is valamilyen jelmezben) kinyitja, egy gyors „trick or treat!", és már jön is a lavór méretű tál, tele édességgel, amiből egy-két darab gyorsan átvándorol a csokigyűjtő szatyorba. Ami az este végére meglepően súlyosra hízik, mérsékelten tudományos számítások szerint egy amerikai gyerek átlagosan öt kiló csokival tér haza a portyából. Este kilenc körül a kisebbek elkezdenek fáradni, a szülők meg aggódni, hogy a sugar rush után jön a sugar crash, amit orvosilag reaktív hipoglikémiának hívnak, a köznyelvben meg úgy, hogy na azt az utolsó felest már nem kellett volna. Az egész este édességet faló és százezres fordulatszámon pörgő gyerekeknél beüt a cukorkóma, és az utcákat lassan átveszi a hatalmat a felnőttek bulija. Pontosabban azoké, akik erre az egy estére végre felnőttnek érezhetik magukat.

Party like it's 1999

Míg a halloweeni kora este olyan, mintha a húsvéti locsolkodást mixelnénk össze a farsanggal, éjjelre a szilveszteri bulik hangulata lesz úrrá Amerikán. Nagyjából minden harmadik-negyedik házban házibuli, a városközpontban spontán utcabál, a főtér meg úgy néz ki, mint a Sziget első estéje, amikor még mindenki nagyon meg akarja mutatni, hogy többet tud inni, mint a fesztiválon bárki más. Ennek következtében persze a kurvának öltözött lányok jelentős része el is kezd úgy viselkedni. A jelmez természetesen továbbra is kötelező kellék, a szalonna-tükörtojás duónk rendszeres és hangos sikert arat. „You are bacon, so you are perfect" – nyögi ki komoly nehézségek árán egy enyhén elázott egyetemista, és ott helyben a testvérévé is fogad. Valójában persze csak piát próbál szerezi, és ezzel el is jutunk a halloweeni partik sikerének valódi titkáig: itt lehet inni.

Alkoholhoz jutni ugyanis Amerikában nem olyan egyszerű, ha 21 év alatt van az ember. Olyan országból nézve, ahol egy új kormány első népszerűségjavító intézkedése a házi pálinkafőzés támogatása, és ahol egy átlagos középiskolás tucatnyi iszunk-hányunk-belefekszünk bulin van túl, mire érettségizik, ez különösen viccesnek hangzik. Viszont működik: 21 alatt a boltban nem adnak, a kocsmába be se engednek, és trükközni se nagyon lehet, hogy majd egy jó fej felnőtt megveszi helyetted, és odaadja – az ilyesmiért akár több ezer dolláros bírság, és egyes államokban konkrét börtönbüntetés is járhat. Halloweenkor viszont mindenki bulizik, egy napra kicsit megenyhülnek a szabályok, és a rengeteg, alkoholhoz egyáltalán nem hozzászokott fiatal hirtelen rászabadul a piára. És akkor képzeljük el ezt egy egyetemi kisvárosban, ahol a lakók nagyjából harmada 18-20 éves, a szülőktől hirtelen sok száz mérföldes távolságra került diák, súlyos bulizhatnékkal. Olyan mint a filmekben? Nem, még sokkal olyanabb. És mivel idén Halloween szerencsétlen módon szerdára esett, valójában a másnap lesz a legszórakoztatóbb.