Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Kultúr cikkek
- Egy parkolóházban lőtték agyon a híres rappert
- Kétmilliárd forintot csengettek ki egy kődarabért, amit egykor útburkolatként használtak
- Csonka András: Pár éve kussoltam volna, de ez most fáj
- Galkó Balázs súlyos baleseteket szenvedett, közösségi oldalán osztotta meg kálváriáját
- Addig halogatsz, amíg egy kórteremben találod magad, és elmúlik feletted az élet
A Kazinczy utca vasárnap délelőttönként átváltozik egy olyan hellyé, amilyen Budapest volt réges régen. Azzá a várossá, ahol a gangos házak udvarán visszhangzott a „szódát vegyenek”, a lámpaoszlopnál késélező parkolt a bringájával, a tejet zacskóban árulták, és a boltos a nevén szólította a gyerekeket.
Kézzel eszik a sült kolbászt
Az utcán újra ott sétálnak a büszke nagymamák, bele-belepillantva rogyásig pakolt kosarukba, a kapualjakban fázós kisfiúk két pofára falják a házi rétest, a Szimpla bejárata előtt pedig nem azon vívódnak a turisták, hogy vajon van-e belépőjegy, hanem azon, hogy felengedik-e a repülőre ezt a szép rúd szalámit.
Aki még nem látta a Szimpla Kertet nappal, igencsak meg fog lepődni, ha elmegy a vasárnapi piacra (Budapest VII., Kazinczy u. 14., nyitva minden vasárnap 9-14h között.). A falak mentén, ahol máskor német gimnazisták ordítoznak, most házi birsalma lekvárok, aranysárga mézek, hatalmas sütőtökök várják, hogy hazavigyék őket. A félbe vágott Trabantban nem PR-menedzserek vihorásznak, hanem komoly fejjel autókázó ötévesek, az udvaron pedig nem a gimi egykori legnagyobb lúzere kap el, hanem a fűszeres kolbász illata.
Félig borjúból, félig disznóból készült, vérpiros kolbászok, húsos szalonnák, köményes és aszalt szilvás füstölt sajtok és puha kenyérkockák várnak Gál Andi pultján. „Jászberényből jöttünk, ott van egy 30 hektáros tanyánk, 20 őshonos tehén legel rajta, a mangalica ridegtartáson él, nem karámban. Az egész családom juhász volt, tőlük tanultam sajtot készíteni, nem használunk oltóanyagot, és mi füstöljük. Nekem hat gyerekem van, ebből három most is itt van velem árulni. Szeretünk itt lenni, a konkurens húsosok nem acsarkodnak, hanem beszélgetünk, kóstolgatunk, és tanácsokat adunk egymásnak. A rajongóink rendeléseket adnak le jövő hétre, a turisták kézzel eszik a sült kolbászt, ja, és jó a zene is” – mondja nevetve Andi, aki a kezdetektől ide jár árulni portékáját.
Őrültségnek tűnt, de nem az
Bár a rendszeres Szimpla Kert Háztáji Piac csak júniusban nyílt meg, volt előzménye. A romkocsma egyik alapító tulajdonosa, Bertényi Gábor, aki fenntartható vidékfejlesztést tanít az ELTE Humánökológia szakán, úgy véli, hogy „padlón van a magyar agrárium, és ebben globális felelőssége van mindenkinek a politikai döntéshozóktól a termelőkön át azokig a vásárlókig, akik a zöldséges vagy a piac helyett inkább hipermarketekben vásárolnak”. Először saját lakóhelyén, Nagymaroson csinált termelői piacot, aztán egy év után jött az ötlet, hogy ne csak a vidékieknek járjon az a „luxus”, hogy meggyízű meggyet egyenek, hanem a budapestieknek is.
Hogy itt is kéne egy olyan piac, ahol nem a nagybani kereskedőktől lehet vásárolni, hanem közvetlenül a termelőktől. Szerinte ugyanis „ez az igazi fair trade, a vevő nemcsak azt tudhatja biztosan, hogy ez a fokhagyma sosem látott vegyszert, és nem 9000 kilométerről utazott idáig, hanem láthatja azt az embert is, aki elvetette, locsolta, gondozta, leszedte, és most neki eladja”.
„Először tavaly októberben, a Szimpla 10. születésnapján hirdettünk meg egy esti piacot, addigra a nagymarosi piac miatt már becserkésztünk egy csomó Pest megyei termelőt. Aztán havonta egyszer tartottunk egy ilyet, de a szombat este nem bizonyult jó piacnapnak, és a havi egy alkalom sem volt kiszámítható, ezért júniustól belevágtunk a heti rendszerességű piacozásba, ami mostanra teljesen bevált. Minden vasárnap 35-45 árus jön el, vannak visszajáró vásárlók, és úgy látjuk, hogy mindenki nagyon lelkes”.
Olyannyira, hogy sok árus már csak ide hordja a termékeit, mint például Ecseri István is, aki Dányban 40 hektáron gazdálkodik a feleségével. „A Fazenda - régi idők farmja mindenki előtt nyitva áll, aki meg akarja nézni, hogyan kell vegyszermentesen termelni, vagy mézes diót, homoktövis szörpöt készíteni. Jött is egyszer egy fiatal pár, akiket itt ismertünk meg a piacon. A lekvárokon kívül, amiket viszonteladók is vásárolnak tőlünk, mi már csak itt árulunk. Nagyon jó buli itt lenni, rengetegen keresik a standunkat. Először őrültségnek tűnt, hogy olyan helyre menjünk árulni, ami este kocsma, nappal meg piac, de nem az, sőt, az ilyen ötletektől lesz színesebb ez az ország”.
Közösségi konyha: mindenki jól jár
A sarokban a Szimpla Háztáji Band lágy dzsesszt játszik, a galérián kézműves játszóház van, a piac végében pedig macesz gombócos libaleves fortyog a vastűzhelyen, az asztalokon pohárkákba mérik a szőlős, házi lekváros gyümölcsrizst. A közösségi konyhán minden héten más-más gasztroblogger vagy helyi termelő főz. Most éppen Torma Adrienn, akinek Home Dining kézműves gasztrotermékei között a házi pestók, a chutney-k, a szörpök és mártások egyaránt a vevők kedvencei.
Adrienn most viszont nem árul, csak főz, „ez egy önkéntes jótékonykodás, javarészt abból főzünk, ami itt kapható a piacon, ingyen adjuk a munkánkat, a vendégek meg annyit adnak az ételért, amennyit gondolnak. A bevételből aztán az egyik szervező, a Budapest Bike Maffia tartós élelmiszereket vásárol, amit még aznap kivisz egy-egy rászoruló családhoz. Sokan el sem hiszik, hogy ilyen van, pedig van, és az benne a jó, hogy nemcsak mi, hanem a vendégek is adományoznak”.
Nem is keveset, az egyik asztaltól elégedett mosollyal épp egy fiatal pár áll fel, „isteni volt a leves, bőven megérte azt a 2-2 ezer forintot, amit adtunk érte”. Józsi és Ágota egyébként piacmániások, rendszeresen járnak a Vásárcsarnokba, a hidegkúti biopiacra, de a Szimplát szeretik a legjobban. „Valószínűleg az alacsony standdíjak miatt itt a legolcsóbb bevásárolni, ráadásul ennek van a legjobb hangulata. Minden vasárnap eljövünk, most nagyjából 10 ezer forintot költöttünk ebéddel együtt, de bőven megérte, elképesztően jó a kecskesajt, a bioalmaléért oda vagyunk, és mindig veszünk házi humuszt is”.
A vevők boldogak, az eladók elégedettek, de miért éri ez meg a Szimplának? Gábor erre a kérdésre csak nevet, „nem éri meg, de nem is ez a cél. Standonként ezer forintot kérünk az árusoktól, de mivel mi biztosítjuk az áramot, a fűtést, a hatósági állatorvost, a közösségi konyhán megfőzött alapanyagokat, és a gyerekprogramot, ez alkalmanként nagyjából 250 ezer forintba kerül nekünk. De ez nem baj, nem profitorientált vállalkozásnak indult, csak egy jó kezdeményezésnek, ami a Szimpla hírnevét növeli”.
És már nemcsak Budapesten, szombaton a berlin-kreuzbergi Markthalle IX. piaccsarnokában, a berlini Szimplák tőszomszédságában mutatkoztak be a Szimpla Háztáji Piac 12 magyar őstermelőjének termékei. A berlini piac tematikus magyar napján zöldségek és gyümölcsök, lekvárok, szörpök, füstölt húsfélék, sajtok, mézek, sőt, a Szimpla saját pálinkái és kézműves sörök is a standokra kerültek.
Szimpla árak
Andi frenetikus borjú-disznó kolbásza 3000 Ft/kgMájas, véres hurkája 1400 Ft/kg
Köményes, lilahagymás, aszalt szilvás sajtjai 3500 Ft/kg
Helvéciai füstölt és natúr kecskesajtok 4000 Ft/kg
István isteni rostos homoktövis szörpje 750 Ft/0,6 liter
Kelbimbója 580 Ft/kg
Sütőtöke 280 Ft/kg
Lilahagymája 400 Ft/kg
Erdei csiperke 500 Ft/kg
Szatmári másnapűző bioalmalé 1000 Ft/liter
Kocsik Attila bio fűszernövényei 200-240 Ft/cserép
Monori Attila selymes akácméze 1400 Ft/ fél liter
A Cukorlabor homoktövises-mangós nyírcukor nyalókája 400 Ft/db