Mit tenne most Petőfi?

Sándor, minden tiszteletem a tiéd, és különben is egy nemzeti ikon vagy, de nem pontosan erről van szó.

Mi az a slam poetry?

Ez az egész akkor indult, amikor nem csak hogy papírpénz volt a tizes, de Te voltál rajta drága barátom. 1984 volt, én még nem is éltem, de Marc Kelly Smith Chicagóban már javában verselt. Felolvasó estekről biztosan neked is van rengeteg tapasztalatod. Mennyivel átütőbb, mennyivel erősebb, mennyivel könnyebben átérezhető a vers élőben? Smith is ezt gondolta. A száraz elemzés, magolás és tanulás kiölte azt a szeretetet a diákok szívéből, amit a költészet megérdemelne. A chicagói estekből, amiket elsősorban egymás szórakoztatására szerveztek, hamar népszerű események lettek és a felolvasók előadása rövidesen vetélkedéssé vált.

A játékszabályok egyszerűek. A műsorvezető kiválaszt a közönségből öt embert, akik az este folyamán nullától tízig pontozzák majd a költőket. Ki lehet költő? A színpadon bárki. Kiállsz, nincs zene, nincs jelmez, nincsenek kellékek, csak szöveg. Ugyanannyi időt kap a két szembenálló fél, amit túllépni nem szabad. Ezután pontoz a zsűri, de már olyan is volt, hogy a közönség üdvrivalgása döntött. Hát nem remek, Sándor? Gondolj csak bele! Emlékszel, amikor Vahot Imrével pörben álltatok, mert a Tízekkel írtátok volna a Pesti Füzeteket, ő meg amikor otthagytátok a lapját, bosszúból kiadta a nála maradt verseiteket? Ha jól emlékszem még párbajra is hívtad, nem igaz? Na látod! Lerendeztétek volna slam poetryvel! Micsoda, hogy akkor is kitért volna a párbaj elől? Ja, hogy ő nem írt verseket? Értem.

De az biztosan tetszene neked, amit Magyarországon látsz! Velem jöhetnél egyszer; a Slam Poetry Magyarország is rendez ilyen esteket. Bárki nevezhet, sőt nevezhetnénk csapatban is, mit szólsz? Jöhetne a Vajda János is! Megnyernénk az egészet. Itt aztán bármiről beszélhetnénk. Szerelemről, magyarokról, évszakokról, a mindennapi taposómalomról és a mindennapi kenyerünkről, ideológiáktól függetlenül ideológiákról. Csak a rímek és mi. Nem olyan versengés ez, mint valami olcsó tehetségkutatóban, hiszen a költészet sem erről szól. Ha annyi minden ellen lehet harcolni szavakkal, akkor miért pont egymás ellen fordulnánk?

Aztán utazhatunk is, mint a vándorszínészek. Nem is gondolnád milyen népszerű ez az egész. Biztos boldog lennél, ha tudnád mennyire tetszik ez az embereknek. Mint vándorszínészetből, költészetből sem lehet megélni. Vannak itt zenészek, újságírók, videósok, mindenféle ember. Szakállas és borostás, szemüveges és kontakt lencsés, nő és férfi egyaránt. Remek csapat. Járják az országot és még hívják is őket!

Emlékszel, amikor a borozóban fröccsöt ittunk délután? És mellettünk beszélgettek a nagy öregek, akiknek együtt hosszabb volt a szakálla, mint a mi karjaink? Sűrűn egyetértettek abban, hogy semmivel nem értenek egyet, és bár Ezzel ez a baj, a Másikkal meg amaz, de azért mégsem kellene politizálni, csak tisztességes embernek lenni. Én csak a zenegépről meg a rapzenéről magyaráztam neked, és kínosan kerültem a kérdést, hogy neked mégis mi a magyar, drága Sándor. Felesleges kérdés ez, hiszen ott van a verseidben és egyúttal mindenkinek más-más a magyar, ezen összeveszni aztán igazán nem érdemes. Úgyhogy csak ittuk a fröccsöket, pedig tudom ám, hogy megannyi bordal neves szerzője valójában nem is szereti a bort.