A Kolozsvári Rádió által szervezett beszélgetésen Szörényi elmondta: Alföldi mostani rendezése még túlságosan friss és képlékeny számára az elemzéshez. Azt azonban hangsúlyozta, hogy számtalan ponton nemhogy elfogadja azt, hanem ő inspirálta, és ezt vállalja. Amiben hiányérzete van, az az, hogy koncepciója érdekében Alföldi feláldozta a zenei minőséget, ami egy operánál fontos. Nem körültekintően gondolta végig, ki milyen énekesi képességekkel rendelkezik.
„Nem is óhajtom analizálni ezt a koncepciót, még annyira sem, hogy tetszik vagy nem tetszik, mert ez nem így működik. A darab eredetileg megálmodott háttértörténete ugyanolyan kegyetlen, mint amilyet Alföldi megrendezett. Neki a próza volt a fontos, tehát gyakorlatilag beáldozta a zenei világot az ő próza felől megközelített koncepciójába, ugyanakkor a zenekar bizonyos részeket dupla tempóban játszik, érthetetlenül, de én tudom, hogy az illető énekesnek nincs elég levegője, hogy eljusson a végéig, erre ezért van szükség. Ezen lehetett volna javítani, de mivel nem kerültünk a tűz közelébe, már csak a végeredményt konstatáltuk. Ezt sajnálom” – fogalmazott.
Szörényi Levente felidézte, hogy miután Alföldi Róbert annak idején ügynökségüktől felkérést kapott a darab megrendezésére, ő két évig vacillált azon, nekiálljon-e a munkának. „A mű a rendezési elképzelés miatt túlontúl is a fókuszba került, egyfajta hisztéria van körülötte. Ezen nem azt értem, hogy nem szeretik, hanem valamiféle szennyhullám tör elő az emberekből, ez abszolút tetten érhető az interneten. Nem is látták, de ömlik a szenny. Mindenki buzi és szabadkőműves, én is az vagyok. Van aki azt írja, Alföldi a pénzért csinálta, más szerint a sikerért. És az bűn, a siker?” – fogalmazott. Szörényi valahol azt olvasta, hogy az István, a király mint mű megkarcolhatatlan. „Lehet rajta kísérletezni, de ledobja magáról. Egyetértek vele.”
Szörényi arról is beszélt, hogy a darab üzenete nem változott a 30 évvel ezelőtti korhoz képest: „Azt akartam elérni vele, hogy gondolkozzunk, és próbáljunk meg kiegyezni egymással, legalább alapvető minimumokban. Nemcsak a politikáról beszélek, mert az reménytelen dolog, hanem mi emberek a hétköznapi életben próbáljunk meg olyan kapcsolatokat erősíteni egymással, hogy elviselhető legyen az életünk. Az István egy konfliktusos darab. Senki nem vette észre, hogy a darab utolsó nagy himnikus dala, a Felkelt a napunk valójában egy gúnydal, ki van csavarva. Úgy írtam, hogy a lelki szemeim előtt lebegett a pillanat, amikor piros nyakkendőben masírozunk a Hősök terén és integetünk Rákosi pajtásnak. Kicsit idegesített, hogy ezt nem vették észre.”
Az először 30 évvel ezelőtt, 1983-ban bemutatott, rendkívül sikeres történetet maga mögött tudó rockoperát, Szörényi Levente és Bródy János művét Alföldi Róbert rendezésében augusztus 30-án és 31-én a Papp László Budapest Sportarénában láthatja a közönség.
A mostani véleményével ellentétben az RTL Klub István, a király promóvideóiban még az szerepelt, hogy Szörényi Leventét lenyűgözte az Alföldi-féle feldolgozás. Itt hangzott el az a mondat is, miszerint „Az alkotók kérésére kortárs darabot álmodott meg a rendező”, azaz Szörényinek már a bemutató előtt tudnia kellett, milyen lesz az új verzió. Szörényi szerint Alföldi „jó ízléssel és jó intelligenciával oldotta meg” a feladatát, és ekkor még egy szóval sem említett olyanokat, hogy a rendező „feláldozta a zenei minőséget a koncepció oltárán”. Sőt, az első szegedi előadás után azt mondta, „Stohl Buci hangja is rendben van”. Íme az RTL Klub felvételei:
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
