Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMNe a meztelen nőt nézze!
További Kultúr cikkek
- Galkó Balázs súlyos baleseteket szenvedett, közösségi oldalán osztotta meg kálváriáját
- Addig halogatsz, amíg egy kórteremben találod magad, és elmúlik feletted az élet
- Kiderült, milyen veszteség érheti a magyar kultúrát
- Meghalt Kalmár Márton szobrászművész
- Az olasz playboy, aki elképesztő nélkülözés után vált legendává
Annyira nem tetszik. Kicsit megalázó.
Mi megalázó? Boldog, örömmel csinálta.
De valakit hajléktalanként mutogatni nem túl szép dolog. Fizetett neki?
Persze. Ezer forintot.
Az kevés. Nem akart többet adni?
Minek? Borra? Éjjel-nappal ott fekszik részegen. Ha valaki állandóan részeg, arról csakis ő tehet. Azon én nem akarok segíteni. És sajnálni sem tudom.
Előfordulhat, hogy valaki önhibáján kívül lesz hajléktalan.
Olyan nem létezik. Ha nekem holnap megszűnik a munkám, elmegyek utcát seperni, és nem leszek hajléktalan. Ez ilyen egyszerű. Tessék elmenni dolgozni. Amikor nekem a diósba kell húsz ember, tudja, milyen nehéz húsz embert felvenni? Folyamatosan embereket keresek. Aki ma dolgozni akar, az tud is.
Mennyit fizet?
Rendes bért. 75 vagy 80 ezret havonta, az vidéken rendes bér.
És aki nem jön önhöz, az mit mond?
Hogy kevés, és elmegy Ausztriába uborkát szedni.
Akkor dolgozik, csak nem önnél. Maga adna munkát ennek a hajléktalannak?
Persze. Mindig van fölvétel nálam. Ha megfelelő ember, és üresedésem van, akkor felvenném. Nézze meg, hány öreg és nyugdíjas van nálam! Van egy főkönyvelőm 17 éve, senki nem vette föl, mert elmondta, hogy gyereket szeretne. Én fölvettem, a gyerekek meg már nagyok. Tudja, miért? Mert őszinte volt. Van nálam egy pénztáros kislány, Romániából jött. Kérdeztem tőle, ért-e a pénztárgéphez meg a számítógéphez? Azt mondta, nem, de ha megmutatják, megtanulja. Mondom, nézze, ha egy hónap alatt megtanulja, maradhat. Ma is nálam van, Lakást kapott tőlem, és nagyon rendes. Ugye? (A beosztottjaihoz fordul: Igen, nagyon rendes. És a főnök úr is rendes.)
Igen, hallottam, hogy híresen jól bánik az alkalmazottaival.
Az egész társaságot viszem nyaralni minden évben, ugye? (Kiszól a kolléganőjének, aki azonnal válaszol: Minden évben! Idén Rodoszon voltunk all inclusive-ban.) Tudja, hányan jelentkeznek nálam mindennap, hogy szeretnének itt dolgozni? Van, aki már huszonhárom éve nálam van.
Jól megy az arany, jó pénzt csinál a dióból, miért szeretne még egy reklámügynökséget is?
Mert ha én felérek a csúcsra, nekem kell egy újabb csúcs. Én így működöm. Pedig a feleségem azt mondta, ha csinálsz még egy vállalatot, elválok tőled. 24 éve élek az asszonnyal, és nem akarok elválni. Én már hűséges vagyok, az tudja, mit jelent? Csak az impotens férfi hűséges. Hát én már két éve az vagyok.
És miért pont reklámügynökség?
Ezt csináltam húsz évig Németországban, abból szereztem a vagyonomat. Kapásból mondok magának tíz olyan reklámot, ami az én ötletem, és mind jó reklámok. Ez sem rossz reklám, amit mutattam, az ötlet maga nem rossz. Ha van ehhez érzékem, miért ne adjam el másnak is? Húsz évvel ezelőtt még a dióról sem tudtam semmit, ma bármikor leülök egy professzorral a dióról vitatkozni.
Milyen ügyfelekben reménykedik?
Kicsikben. Egy kisvállalkozás reklámköltsége nálunk pár százezer forint egy hónapra. Az nem pénz azért, amit nyújtunk.
Miért nem kér többet?
Én üzletet akarok kötni, és nem rabolni akarok. Az én speciális reklámom mindössze ennyibe fog kerülni, ez mindenki által megfizethető, és garantáltan hatásos.
Miből gondolja, hogy sikeres lesz?
Azt még nem árulhatom el. Saját eszközparkunk van, nem tegnap találtuk ki, hanem egy éve kísérletezünk rajta, és az derült ki, hogy ennek az ötletnek óriási hatása van, ezért döntöttünk úgy, hogy ügynökséget hozunk létre. Én mindent kipróbálok, mielőtt nekiállok valamit csinálni. Amikor a dióst csináltam, elutaztam Franciaországba, megnéztem nyolc ültetvényt, megnéztem a szüretelést, elmentem Kaliforniába és Chilébe is. Nagyon utánanézek mindennek, mielőtt belevágok.
Ön szerint milyen a jó reklám?
Vannak jó reklámok, csak kevés. Nekem az nem reklám, hogy szépen süt a nap, virágoznak a virágok, kellemes illat van, vegyen egy autót!
Hogyan reklámozna például egy autót?
Én csináltam autóreklámot, még '90-ben. Azt mondták, kéne egy meztelen nő, aki fekszik az autón, mire én mondtam, hogy nincs szükség meztelen nőre, leültem az íróasztalhoz, belenéztem a kamerába, és azt mondtam: Nálam vegyen autót, mert nálam a legolcsóbb. Minden reklámot magam találok ki, magam kivitelezem és magam ellenőrzöm. Amikor csináltuk a „Ne a nőt nézze!” reklámot, én kísérleteztem ki, hogy hét aranyláncot kell a nyakába akasztani, hogy a monitoron is jól látszódjon.
Jótékonykodni is szokott?
Hát maga semmit nem tud rólam? Kérdezzen meg bárkit, hogy ki csinálta ez első ingyenkonyhát Magyarországon? Százhúsz vidéki kultúrházat támogattam, megcsináltam a Klapka Sztárszínházat, csak sajnos a helyszín nagyon rossz volt. Ha valaki azt írja nekem, hogy egy paprikás krumplit se tud megfőzni, biztosan adok neki egy zsák krumplit. Persze ha valaki azt írja, hogy vegyek neki egy kertes házat, vagy adjak neki ötmillió forintot, akkor azt mondom, menjen a fenébe!
Ilyeneket írnak?
Mi az hogy! Napi 4-5 levél a postán, meg 6-7 emailben. Megmondom én milyeneket írnak: hogy 18 millió forintot küldjek neki, és még a címet is leírja hozzá. És még azt is gondolja hogy személyesen viszem el neki! Meg pap, aki kér tőlem aranykeresztet, mert nincs rá pénze. Minek neki aranykereszt? Öt- meg tízmilliókat kérnek tőlem naponta. (A nyomatékosításképpen mutat egy tízoldalas, kézzel írt levelet, melyben valaki a lakás-, autó-, jelzálog- és diákhitele törlesztésére kér megközelítőleg 9 és fél millió forintot, amelyet havi 100 ezer forintjával törlesztene.)
Nem azért, mert sokat nyilatkozik arról, hogy milyen nagy a vagyona?
Én sosem nyilatkozom erről. Az egy másik dolog, hogy az újság mit ír.
A dióültetvényre milyen gyakran jár le?
Minden szerdán, de most érik a dió, úgyhogy leköltözöm három hétre. Tavaly hatvan tonnát szüreteltünk, idén is lesz annyi. De amikor nem vagyok lent, akkor az van, hogy egy zsák a Klapkáé, kettő a mienk. Úgyhogy inkább lemegyek, és ott lakom, amíg a szüret tart.
Itthonra is ad el diót?
Nem tudják megfizetni. A világ legjobb diója a francia dió, annak illata és íze van. De a mi diónk is ugyanolyan jó, mint a francia dió, már nem a maga fája, hanem az én ültetvényem. Ha azt megtöröm, annak messzire érzi az illatát. Ott tartunk tehát, hogy versenyben vagyunk a francia dióval.
És hova szállítanak?
Tavaly Nápolyba szállítottuk az egészet, de idén Japán és India is diót kér tőlünk. Hollandiába Ausztriába, Svájcba is szállítottunk.
Bort nem akar készíteni? Az most divat.
Minek? Azok sokan vannak. Dióültetvénye sokkal kevesebb embernek van.
Hogy bírja az egészsége a sok munkát? Látom itt a vérnyomásmérő az asztalon.
Az nem az enyém. A könyvelőmé.