Jó úton a magyar zene?
További Kultúr cikkek
2012 trendjei alapján enyhén növekedett a magyar könnyűzene belföldi hallgatottsága, állapítja meg az Artisjus legfrissebb jelentése. A jogvédő szervezet – a zeneszerzők és dalszövegírók magyar jogkezelőjeként – immár harmadjára készítette el az előző évi adatokat összegző tanulmányát.
Az Artisjus a növekedést elsősorban a rádiókra vonatkozó magyar zenei kvótának, valamint „az egyébként drasztikusan visszaeső lemezeladásokon belül növekvő magyar aránynak" tudja be. A jogvédő iroda viszont aggasztónak találja, hogy a legális online zenei piacon még a tavalyi állapotokhoz képest is csökkent a hazai dalok és albumok vásárlása. A magyar zeneipar válságát a hanglemezeladások csappanó száma okozza, mert méretei miatt a tendencia sokkal inkább érinti a hazai piacot, mint a legtöbb nyugati országét.
De mi a magyar zene?
Joggal merül fel a kérdés, hogy mit is tekintünk pontosan magyar zenének. Lényeges különbségek adódhatnak abból, hogy mit értünk mi, és mit ért az államvezetés vagy az Artisjus a magyar zene alatt. „Sokféle szempontból megközelíthető, hogy mit tekintünk magyar zenének. A szerző vagy az előadó nemzetisége, a hangfelvétel-kiadó székhelye lehetne ilyen meghatározó tényező. Szempont lehet továbbá a zene magyar kulturális örökséghez tartozása, illetve a zeneszöveg nyelve" – írja az Artisjus tanulmánya, de a szervezet jelentése mégsem ezek alapján tekint hazainak egy produktumot. A jogvédők csupán az őket megbízó, valamint a náluk műbejelentést tevő szerzőket tekintik magyarnak. „Ez majdnem teljes egészében megfelel a magyar szerzők körének" – így ők.
A médiatörvény közben 2011 januárja óta szabályozza, hogy a rádióállomások milyen arányban kötelesek magyar zenét játszani. Míg előtte az idegen nyelven – különösképp az angolul – énekelt számok is a kvóta alá tartoztak, az Országgyűlés 2012-es határozata után már csupán a magyar szövegű dalokkal lehet kitölteni a 35 százalékban meghatározott kötelező penzumot. Ez alapján nem tekinthetjük magyarnak sem a Quimby korai munkásságát, sem Wolf Kati eurovízión is induló "What About My Dreams?" című dalát – és a sort még hosszasan sorolhatnánk.
Az Artisjus öt főbb zenefelhasználási forma esetén kap adatokat a jogdíjfizetőktől. Évi 14-15 ezer élőzenés rendezvény adatai alapján azt találták, hogy a magyarországi fellépéseken a belföldi zene aránya igen magas. Csak minden negyedik-ötödik elhangzott dal külföldi szerző alkotása, és ez az utóbbi években nem is mutatott érdemi változást.
A fizikai formátumban terjesztett hanghordozók terjesztésében már a 2000-es évek eleje óta jelentős visszaesés tapasztalható. Az egyre szűkülő piacon a magyar vásárlók nagyobb arányban fordulnak a hazai előadók kiadványai felé a külföldi zenékkel szemben. Ez nem azt jelenti, hogy nőne a magyar lemezek eladása; sajnos ez is csökken, csak kisebb mértékben, mint a külföldieké. Ráadásul a CD-kereskedelmet felváltó online értékesítésben a magyar és külföldi zene aránya éppen fordított: amíg a hangfelvétel-kereskedelemben az utóbbi évek során folyamatosan nőtt a magyar zenék aránya, a nyugat-európaihoz képest rendkívül éretlen legális online szolgáltatásokon drasztikusan csökkent a hazai zenék tere.
A rádiós sugárzás terén az állam beavatkozásával egy "következetesen negatív tendenciát" sikerült megfordítani, 2011 elejétől ugyanis a médiatörvény 35 százalékos magyar zenei kvótát írt elő az adók számára. Ennek köszönhetően a 2009-ben mért 21 százalékot országosan 32 százalékra sikerült feltornázni. Az országos kép viszont nem egységes, mivel a törvény szövege szerint a vidéki rádiók mindmáig mentesülnek az előírt kvóta alól. Az országos csatornák viszont kivétel nélkül 35-36 százalék körüli magyar zenei repertoárt kínáltak a hallgatóik számára.
A televíziós sugárzás területén az Artisjus igyekezett több torzító tényezőt is kizárni, mint a reklám-, szignál- és háttérzenéket, mivel ezek nem a fogyasztók igényeit és választásait tükrözik, ellentétben a zenecsatornák videoklipjeivel, a koncertközvetítésekkel és a különböző tehetségkutatókban elhangzott dalokkal. Az utóbbi évek mutatói alapján a magyar és külföldi zenék megközelítőleg fele-fele arányban szerepeltek a televízióban. „Úgy tűnik, hogy a hazai zene szerepének a közbeszédben és a rádiós sugárzásban való javulása áttételesen a televíziós játszásokra is kihatással van" – állapítja meg a jelentés.
A különböző platformok 2012-re vonatkozó adatait összevetve azt találjuk, hogy az egyes felhasználási módok esetén továbbra is jelentős különbségek vannak. "A magyar zene minden típusú szolgáltatásnál nélkülözhetetlen a zenerajongók számára. A rádiós játszásoknál cél lehet, hogy az egyes rádiócsatornák közti különbségeket felszámolják, és jó lenne azt is elérni, hogy a rádiók ne éjszaka tudják le a magyar zene játszására vonatkozó kötelezettségüket. Az online csatornáknál pedig arra kell figyelni, hogy a magyar dalok a külföldiekkel azonos feltételekkel, azonos minőségben és elérhetőséggel kerüljenek be ide. Ahogy egyre több magyar fogyasztó fedezi majd fel ezeket a zeneforrásokat, feltehetőleg magától növekedni kezd majd a hazai zenék fogyasztása is" – von le végkövetkeztetést az Artisjus.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
