Vidnyászkyból sosem elég

Ha így folytatódnak a dolgok, Hajdú Péter öt év múlva megpályázza a Nemzeti igazgatói székét. A korábbi igazgató, Alföldi Róbert és a mostani, Vidnyánszky Attila ugyanis lassan annyit szerepel, mint Hajdú és Schobert Norbi összesen.

Alföldi egyrészt a nézettségi rekordokat döntögető X-Faktor egyik mentora, a színháza öt évéről szóló könyvet veszik, mint a cukrot és sokan a mai napig nem tudják megállni, hogy ne mondjanak véleményt István, a király rendezéséről. Pénteken bemutatták a Vitéz lélek című darabot, ami az új igazgató, Vidnyászky Attila első előadása (kritikusunk szerint nem fáj, de altat). Elődjéhez hasonlóan ő is sok interjút adott, igaz, ebből kettőt házi lapjainak.

A Nemzeti Színháznak ebben az évadban ugyanis rögtön két magazinja is lett, az egyiket komolyabb, a másikat könnyedebb hangvételűnek szánják. A komolyat, a Szcenárium című lapot a magyar dráma napján mutatták be, a másikat, a Nemzeti címűt pedig csütörtökön vehették először kézbe a Heti Válasz olvasói, ugyanis a laphoz volt csomagolva. A több mint ötven oldalas ingyenes Nemzeti magazint hétvégén a színházban is osztogatták. A lapból annyi derű árad, hogy az ember alig bír a végére érni, pedig megéri, mert ott érdekes cikk is akad.

Szász Zsolt, a Szcenárium felelős szerkesztője korábban elmondta, hogy a két szerkesztőség napi kapcsolatban van egymással, a párhuzamosan megjelenő lapszámok témáit is egyeztetik. Ez most úgy sikerült, hogy a Szcenárium Vidnyánszky Attilával készített interjút, míg a Nemzeti vezető anyaga szintén egy Vidnyászkyval folytatott beszélgetés. (Mindkét lap felelős kiadója a Nemzeti Színház igazgatója.) A Nemzeti interjújából kiderül többek között, hogy az új igazgató számára a színház "a föld és az ég ölelésében ringó otthont jelenti". A beszélgetés mellett Vidnyánszky minden tervezett bemutatóhoz írt egy néhány soros ajánlót. A János vitézről például azt, hogy a hősköltemény "az örök kérdésekre nemcsak keresi, de meg is találja a válaszokat - ha máshol nem, a gyönyörű képzelet világában, mely Petőfinél ugyanolyan valóságos, mint a szerelmes Kukorica Jancsi szanaszét széledő juhnyája".

Akinek ez nem lenne elég, az a lap következő cikkében is Vidnyánszky gondolataiból mazsolázhat, a "Ha felépül végül a házunk" című írásban ugyanis az igazgató "a derűről, a szerelem csodájáról és az újrakezdésről meditál" a Vitéz lélek kapcsán. (A Szcenáriumban Tömöry Márta: Szamárháton – Egy dramaturg meditációja a Tamási-drámák költői világáról címmel olvashatunk egy másik meditációt a témában.) Vidnyánszky meditálásából kiderül, hogy a Vitéz lélekre még Eperjes Károly hívta fel a figyelmét 7-8 éve, amikor a színész Gyulán rendezte a darabot. "Finom, tiszta, áttetsző, tüllszerű előadást szeretnék csinálni" - írja. Ha valaki úgy érzi, hogy még mindig nem tud eleget a Vitéz lélekről, az további miniinterjúkat olvashat a darab főszereplőivel.

A Nemzetiben azért más előadásokról is írnak. A színház következő bemutatója Ion Luca Caragiale Zűrzavaros éjszakája lesz, erről öt cikk található a lapban. Az Eperjes Károllyal készült interjúból (ő írta a beköszönő szöveget is a lap elején) megismerhetjük például a színész különös színházba járási szokásait. Eperjes ugyanis egy este akár négy-öt előadásra is elmegy, megáll leghátul és megnéz belőlük 20-30 percet. Ha az előadás tetszik neki, akkor legközelebb már végig is nézi, nem csak húsz percre marad. Az utolsó emlékezetes színházi élménye éppen egy Vidnyánszky-rendezés volt, Vörösmarty Árpád ébredése című prológusa a színház évadnyitóján a kaposvári színészhallgatók elődásában. Ezen el is pityeredett.

Harag és részrehajlás nélkül

A lap második fele lényegesen érdekesebb, itt a PR-szövegek után három tartalmas cikk olvasható. Az első egy páros interjú a színház új művészével, Szűcs Nellivel és egy régi nemzetissel, az egyébként ritkán nyilatkozó Bodrogi Gyulával. Szűcs Nelli visszaemlékezéséből a Vidnyánszkyval töltött beregszászi évekre, több derül ki az igazgatóról, a motivációról, arról, hogy mit, miért tesz, mint a többi vele készült cikkből összesen.

De ugyanilyen érdekes Bodrogi Gyula véleménye arról, hogy szerinte az színigazgatók pályáztatása egy "hihetetlen nagy baromság", hiszen mindenki előre tudja, hogy ki fog nyerni és közben megsértenek egy csomó embert. Bodrogi szerint olyan helyzet teremtődött a Nemzeti régi és új igazgatója körül, hogy "az egyik ilyen oldali, a másik olyan oldali lett". Pedig a színész szerint szó sincs erről, Alföldi és Vidnyánszky is olyan tehetséges, mint a Nap. Arról is beszélt, hogy egy ilyen "politikailag izzó légkörben" egy színész könnyen elveszíthet mindent, amit akár egy életen át felépített, mert "rámondják, hogy a másik táborba állt be".

A lapban megkérdeztek négy "kortárs gondolkodót", köztük a jobboldalisággal nehezen vádolható Gerő András történészt, hogy mit várnak az új Nemzetitől. Gerő sajnálja, hogy az új vezetés a régi minden darabját levette a műsorról, de szerinte ettől a rossz előjeltől függetlenül harag és részrehajlás nélkül érdemes nézi az új előadásokat, mert egy hiba még nem a tehetség hiányáról szól. Korniss Péter fotóművész pedig azt kéri, hogy a Nemzeti neve ezután se kapcsolódjon az unalmas és poros előadásokhoz.

Szintén az igazgatóváltás témájáról szól Gajdó Tamás színháztörténész cikke, ami sajnos csak 1989-ig mutatja be az eseményeket. Utána beéri annyival, hogy azóta pályáztatás ide, nyilvánosság oda, a többpártpolitikai erőviszonyok határozzák meg az igazgató személyét.

(A Szcenárium szakmai lap olyan írásokkal, mint A női éberség másállapota – Éva alakjáról Az ember tragédiájában vagy Egy boldog nép boldogtalan történetei a kortárs svéd drámákról. A Szcenárium évente kilencszer jelenik meg szeptembertől májusig. 570 forintért kapható, de tanároknak és diákoknak olcsóbban szeretnék adni. A lap költségeit a színház büdzséjéből teremti elő. A Nemzeti ingyenes és évente tízszer jelenik majd meg.)