Ez még nem Európa

2013.10.21. 11:22
„Ez még nem Európa, csak területileg tartozik oda” – magyarázza zöldfülű társának egy már többször kitoloncolt notórius zöldhatár-átkelő félúton Magyarország felé, a sínek mentén. A férfiak nem mernek nagy tüzet rakni, nehogy meglássák őket: a túloldalon a határőrök és a rendőrség munkáját polgárőrök segítik, akik még éjszaka is résen vannak. Vajon mit tudunk a Szerbiából Magyarországra igyekvő, a határt illegálisan átkelő fejlődő világbeliekről? – teszi fel a kérdést a Felsőbb parancs, Nagy Viktor Oszkár és Petrik András 50 perces dokumentumfilmje.

Még a nevüket sem: illegális bevándorlóknak vagy menekülteknek szoktuk őket hívni, ami csak részben igaz rájuk. A menekült a nemzetközi jogban ismert speciális fogalom (lásd keretes írásunkat), és attól függetlenül, hogy illegálisan lépik át a határt, azokat, akik menedékjogot kérnek, nem büntethetik meg ezért.

Menekült, menedékkérő, migráns

Az 1951-es Genfi Egyezmény értelmében a menekült olyan, a származási országán kívül tartózkodó személy, aki megalapozottan fél attól, hogy származási országában üldözés érné faja, vallása, nemzetisége, politikai véleménye vagy egy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása miatt, és saját állama védelmét nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem tudja igénybe venni.

Menedékkérő az a külföldi, aki menedékjogi kérelmet terjesztett elő, és ügyében még nem született jogerős döntés.

Migránsnak azokat nevezzük, akik elhagyják hazájukat vagy szokásos tartózkodási helyüket, azért, hogy letelepedési szándékkal (tehát minimum egy év tartózkodás) egy másik országba menjenek. A magyar jog nem ismeri, szociológiai, illetve köznyelvi fogalom.

Forrás: Helsinki Bizottság

Bár „illegálisan”, azaz hivatalos vízum vagy érvényes okmányok nélkül, általában a szerb-magyar zöldhatáron érkeznek, a jog (konkrétan a menekültek helyzetéről szóló 1951. évi genfi egyezmény, mely a magyar jognak is része) a tiltott határátlépésüket nem bünteti, hiszen a menekülőknek szinte soha sincs lehetősége hivatalos okmányokat, vízumot beszerezni. A filmben ezt figyelembe véve migránsoknak nevezik a határ felé baktató fiatalokat.

A főszereplők részben ők, részben egy szerbiai magyar lelkész, aki meleg ruhát hord a hóban sátrazó családoknak, és ahogy tudja, segíti őket. Még imádkozik is értük, velük együtt, angolul, tapintatosan arab nevén, Ísza al-Messzíhnek hívva Jézust, a felkentet.

Ellenpontként a film a röszkei polgárőrök munkáját mutatja be, műszakról műszakra: meglett férfiak a családról és a barackfa-permetezésről beszélnek járőrözés közben, néha pár mondattal azt is kivesézve, hogy vajon milyen lehet a másik oldalon űzött vadként megpróbálni bejutni a mennyország előszobájába (ami, mint hallottuk, csak területileg tartozik Európához).

A polgárőr nagypapát büszkén kérdezi unokája, hogy elfogta-e a rosszakat, közben egy országgal, de mégis alig néhány kilométerrel odább a kora tavaszi hűvösben muszlim fiatalok arról beszélnek, hogy csak a távolból lehet igazán rájönni, milyen fontos a család.

A film inkább pillanatkép, mint átfogó helyzetrajz: alig pár utalás maradt benne az idegenrendészeti őrizetre (amiért több helyen elmeszelték ugyan Magyarországot, azóta mégis újjászületett menekültügyi őrizet néven), és általában keveset tudunk meg arról is, hogy a lakosság, és az ő képviseletükben fellépő polgárőrség miért áll jellemzően ellenségesen az illegálisan érkezőkhöz.

A filmnek, mivel 50 perces, nem is célja, hogy átfogó képet adjon. Mint az illegális határátkelésre készülő migránsokról készült pillanatfelvétel, érdekes és értékes dokumentum.

Felsőbb parancs

50 perces dokumentumfilm, 2013
rendező: Nagy Viktor Oszkár, Petrik András
producer: László Sára, Gerő Marcell
gyártó: Campfilm Kft.

Hol és mikor? Október 21-én (hétfőn) 21:46-kor és október 24-én (csütörtökön) 11:05-kor a Duna TV-n.