Vidnyánszky Attila üzent Dúró Dórának: A Nemzeti Színház dolga, hogy gondolati-esztétikai értelemben is úttörő legyen
A Fesztivál Színház előterében ácsorgok, a jegyemet és egy büféből zsákmányolt tökmagos pogácsát szorongatva, körülöttem pedig öltönyös férfiak és kisestélyis nők elegáns csoportja várakozik a kapunyitásra. Ez önmagában még nem volna szokatlan életkép a Művészetek Palotájában. Ami különössé teszi, hogy ezúttal korántsem Mozart-maratonról vagy ínyenceknek szánt jazz-koncertről van szó. Nem, a díszes társaság bizony cirkuszra vár, ami Magyarországon többnyire kívül esik a kanonizált művészetek fellegvárán.
Ha kicsit jobban be lennénk csatolva a nyugati kulturális vérkeringésbe, akkor persze ennek sem kellene így lennie: a társművészetekkel szövetkező új cirkusz ugyanis már csaknem ötven éve levedlette magáról a klasszikus vurstli-hangulatot. A hagyományokat felrúgó fiatal artisták ekkoriban bizonyították be először, hogy a cirkusz kiválóan megvan a csillogó flitter, a harsány porondmester, és az állatok nélkül is. Sőt, a látványos mutatványok köré akár komplex történetet és művészeti tartalmat is lehet építeni. Ez a cirkuszi újhullám csak az utóbbi években kezdi átlépni a hazai közönség ingerküszöbét. A MüPa programsorozata is ebbe az irányba mutat, melyben ráadásul egy fiatal hazai artistákból verbuválódott társulat, a Recirquel is képviselteti magát (az ő előadásukról később).
De kezdjük a történetet az elején, hisz a MüPa "újcirkuszos" nyitása korántsem előzmények nélküli. A jeget a Sziget Fesztivál, majd a Trafó törte meg 2001-ben, mikor meghívta a Cirkusz Cirkör nevű skandináv társulatot. Az intézmény azóta is töretlenül folytatja nemes kultúrmisszóját, immár több mint tíz éve importálva Pestre az izgalmas külföldi előadásokat. Elszántságukról tanúskodik, hogy a honlapon is külön menüpont alatt listázzák a új cirkuszos felhozatalt.
2007-ben aztán a világ leghíresebb cirkusza, a kanadai Cirque du Soleil is bemutatkozott a Papp László Sportarénában, ami persze egész más dimenzióban mozog, mint a Trafó intimebb előadásai. Itt már nem is szimpla társulatról, hanem a hollywoodi stúdiókkal egy súlycsoportban lévő szórakoztatóipari mamutcégről van szó, mely több ezer artistát foglalkoztat a világot járó gigantikus produkcióiban.
Épp a két lépték közt tátongó rést igyekszik megcélozni a MüPa idén januárban indult kortárs cirkuszi sorozata. Vági Bence, a program művészeti tanácsadója szerint, a Fesztivál Színház olyan előadások befogadására is lehetőséget ad, melyekre a Trafóban nincs meg a megfelelő technika és apparátus (mint például a rendkívül látványos La Verità, melynek Soleil-ben is megfordult rendezőjét épp a múlt hónapban kaptuk telefonvégre, itt pedig már magáról az előadásról szóló lelkes beszámolónk olvasható.) A cirkusz továbbá az új nézők bevonzásában is sokat segíthet, ami minden kulturális intézménynél kiemelt projektnek számit. Az eddig műsorra tűzött teltházas előadások azt mindenesetre jelzik, hogy már itthon is komoly érdeklődés mutatkozik erre a műfajra.
Egy dolog a növekvő közönségigény, és egy másik a hazai új cirkusz megerősödése. A magyar cirkuszi kultúrát régóta a nagy múltú cirkuszcsaládok klánjai határozzák meg, akik többnyire magas színvonalon ugyan, ám mindig a hagyományok irányába terelték a műfajt.
A világszínvonalú artisták egyébként nem hiányoznak, csak ritkán sikerül őket itthon tartani. Ennek a kiáramlásnak egyik oka abban rejlik, hogy egy artista még a táncosokénál is rövidebb, vagyis mindössze 8-10 éves pályafutással számolhat átlagosan. A kötelező előadásszám és a pillanatnyi megélhetésen túlmutató fizetés természetesen jóval könnyebben biztosítható a nagy nyugati társulatoknál, mint itthon. A több mint hatvan éve működő Baross Imre Artistaképzőből kikerülő magyar tehetségek trükkjeit ezért sokszor csak külföldi produkciók hazai turnéállomásain csodálhatja meg a közönség.
Másfelől, hiába színvonalas a magyar képzés, ha egyszer az "új cirkuszos" szemléletváltás még nem igazán zajlott le nálunk. Ez a műfaj ugyanis nem pusztán technikai csiszoltságot, hanem másféle előadói jelenlétet is követel a szereplőktől. Nem véletlen, hogy a francia nyelvterületeken vagy Olaszországban már évtizedek óta működnek direkt kortárs cirkusziskolák, melyek a hagyományos technikák mellett táncot és színészetet is oktatnak a növendékeknek. Nálunk is volt kísérlet ilyesmi képzés indítására, de a pár évig működő Alternatív Cirkusziskola végül nem bizonyult életképes próbálkozásnak.
A feltételek nagy része tehát még hiányzik, de azért már léteznek kortárs cirkusz társulatok Magyarországon. Az önmagukat nemzetközi workshopokon és az utcán továbbképző tűzzsonglőrökből alakult Freak Fusion Cabaret például igazi underground szellemiséget képvisel. A varieték és freakshow-k világát megidéző előadásaikban a történet, a zene és a vizualitás is komoly szerepet kap a mutatványokon mellett. Erről tanúskodik majd Grüße aus Freakistan címen futó új produkciójuk is, mely december közepén debütált a Trafóban.
A már említett Recirquel társulat már az X-faktor is fellépett Keresztes Ildikóval, tagjai hazánk legjobb fiatal cirkuszművészei, akiket a tánc világából érkezett Vági Bence kért fel a Baross Imre Artistaképző végzőseiből. A társulat első előadása a 2012-es Sziget Fesztivál felkérésére készült, melynek sikere a Sziget huszadik születésnapi rendezvényének programjává emelte a produkciót. A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében áprilisban már a MüPában mutatták be Cirkusz az éjszakában című előadásukat, ami azóta is teltházzal megy, tavaszra pedig külföldi turné meghívások érkeznek a társulathoz.
Na, erre az előadásra ültem be én is a cikk elején már megidézett tökmagos pogácsámmal, valamint az elegáns urakkal és hölgyekkel egyetemben. Így tanúsíthatom, hogy a repülés vágyát körbejáró produkció kiállítása tényleg minden ízében igényes és vérprofi, ami nagyrészt feledteti is a meglévő dramaturgiai üresjáratokat. Az artisztikus díszletben és zenében néha ugyan kissé elvesznek maguk a mutatványok, de az összhatás nem hagy sok kétséget afelől, hogy a Cirkusz az éjszakában akár egy sikeres magyar kulturális exportcikké is válhatna.
Váginak pedig pontosan efféle tervei vannak a Recirquel-lel: "Nagy lépés lenne, ha a nyugati kultúra porondjára egyszer végre kilépne egy ilyen társulat Kelet-Európából", hisz - mint mondja - ilyesmire még nem nagyon volt példa. Szerinte a nemzetközi siker talán a társulat felbomlását is megelőzhetné. Addig viszont folyamatosan fenyeget ez a veszély, mivel - ahogy az lenni szokott - még az új cirkuszi megközelítés varázsa is alábbhagy egy idő után az artisták számára, ha maga a megélhetés nincs biztosítva.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
