Szőcs Géza: A hetes nyert. Ja nem, az ötös

„Az első díjat a hetes számú pályázat, a malom nyerte. Nem, ez az ötös számú pályázat, itt valami szavazáskülönbség van. Ez az ötös számú” – vezette fel Szőcs Géza, kormánybiztos, hogy milyen épülettel jelentkezünk majd a 2015-ös milánói világkiállításon. Nem a számozások körüli kavarodás volt az egyetlen bizonytalanság a Parlamentben rendezett sajtótájékoztatón. Csak az esemény végén derült ki például, nem biztos, hogy a nyertes látványterven megjelenő építményt valósítjuk meg.

Az első helyezett mindenesetre egy terményszárító (ún. góré) és egy vízimalom keresztezéséből született építmény. A látványterveken tágas, szellős, jó hangulatú tér látható, egyik végén háznagyságú malomkereket forgat a víz. A malom funkcióját tekintve kiállítótér. Reméljük, hogy monumentális méretű műalkotásokat állítunk majd ki benne, minden 3 méternél kisebb dolog ugyanis elveszne a térben. Egy fotókiállítással az építmény inkább csak rövid hűsölésre lehet alkalmas a forró olasz napon. Azért nem sziesztát írtunk, mert ehhez alkalmas padokat nem láttunk a képen.

A leírás szerint a malmot a tetőn összegyűjtött víz hajtja majd, a vizet pedig napelemből nyert energia forgatja vissza a tetőre, de az olaszországi időjárást és a malom méreteit ismerve a terven műszakilag még biztos dolgozni kell. Persze lehet, hogy 2015-től tropikus esők tombolnak majd Olaszországban, igaz akkor viszont nem lesz jó a szellős faépítményben sétálgatni, és a napelem sem működik.

A tervezők (Gettó Tamás és Hutter Ákos) ismertetője hangsúlyozza: a tervben a malomkerék a körfogást szimbolizálja, az épület mellett búzamező lesz, az épületben működő kemencében pedig kenyér sül majd. A direkt szimbólumok nem véletlenek, a zsűri kiírása ugyanis rögzíti: elvárás, hogy „motívumokban és a belső architektúrában döntő szerephez jusson a víz, az életadó és egészséget biztosító forrás, valamint a fény is. A koncepció egésze az archaikus magyar világértelmezést fogja tükrözni, ami az élet körforgásáról ... szól.”

Ha valakit a szöveg egy Makovecz-kiáltványra emlékeztetne, akkor nem nyúlt mellé. Mint minden állami kulturális zsűribe, ebbe is meg kellett hívni a Fekete György-féle Művészeti Akadémia egy tagját. A magyar pavilon a zsűri kiírása szerint egyébként „ a világot betonmonstrumokba fullasztó építészeti dogmákra és szabványokra kíván reagálni.”

Tündepalota és nemez erdő

A zsűri második díját egy fából készült tie-vadász kapta, amely a rusztikus anyagok miatt egy B kategóriás fantasy tündepalotájának tűnik. (Tervezők: Sárkány Sándor és Ertsey Attila.) A megosztott harmadik helyezett egy fűzfakötegekből álló tüskés kert, három darab fűzből font bástyával. Az egyikben ivókút van, a másikban gyümölcsök, a harmadikban gabona. (Szimbolizálja, hogy a víz és a mezőgazdaság országa vagyunk. Tervezők: Bártfai-Szabó Gábor. Nagy Mariann. Molt Klára.)

A másik harmadik helyezést a Cantata Profana című munka nyerte. Ez egy Bartók-mű címe, ennek ellenére a pavilon mondanivalója a leírás szerint az, hogy Magyarország mezőgazdasági ország, és ivóvízkészlete is jelentős. A képek szerint kaviccsal és nemezzel burkolt térben fákat szimbolizáló oszlopok közt bolyonghatunk majd, egy külön épületben pedig koncert- és kiállítótermek lesznek. (Tervező: Alkér Katalin, Bartha András Márk, Gyulovics István és Kovács Zsófia.)

Egyébként nem biztos, hogy éppen ezen tervek egyike épül majd fel Milánóban. Szőcs Géza, aki rövid államtitkári munkáját a magyarság genetikai vizsgálatának és az Andrássy út konflisközlekedésének szentelte, „látvány-ötletpályázatot” hirdetett. Azaz a terveket megveszik, és aztán majd egy nem definiált „szakmai zsűri” dönt, hogy végül mi valósul meg. Elmondása szerint fontos szempont lesz, hogy kijöjjenek a projektre rendelkezésre álló 2,5 milliárdból.