Van, aki még ma is fél a csillagos házakban

„Engem ledöbbentett, hogy ennyi csillagos ház volt. Több mint 10 évig laktam a Csengery utcában egy házban, és fogalmam sem volt, hogy annak idején az is csillagos ház volt.” Ez csak egy abból a több száz hozzászólásból, ami hétfőn érkezett a Csillagos házak Facebook-oldalára. Olvasók százai képedtek el, amikor kiderült: az ő házuk is egyike volt annak a közel 2000 csillagos háznak, amibe annak idején a zsidókat beköltöztették. 

Az OSA Archívum a szintén általuk indított Budapest 100 program ötletén és nagy sikerén felbuzdulva –  amelyet a Guardian is Európa egyik legjobb kulturális fesztiváljaként emleget – a holokauszt hetvenedik évfordulója alkalmából indította el a Csillagos házak programot.

Szeretnék, ha június 21-ig (ez a nap volt kijelölve a zsidóknak a csillagos házakba való átköltözésre) a házak mai lakói is szembenézhetnének ezzel a ténnyel, elmesélhetnék saját történeteiket, kinyitnák házaikat a városlakók előtt, és közösen gondolkodnának el a múltról.

Sokaknak nem könnyű a szembenézés. Bár a legtöbben csak meglepetésüknek vagy megdöbbenésüknek adnak hangot, amikor felfedezik, hogy ők is csillagos házban laknak, olyan budapesti is akadt azonban, aki azért telefonált, hogy vegyék le a házát a térképről, mert újra megbélyegezve érzi magát, és fél attól, hogy a háza támadás célpontjává válik.

Furcsa a döbbenet, amivel a csillagos házak történetét fogadják, hiszen a létezésük és az ezt kihirdető rendelet eddig is ismert volt. A program elindítói szerint a történészek az elmúlt években többet foglalkoztak a vidéki zsidóság deportálásával, míg a köztudatban az a képzet élt, hogy a budapesti zsidóság megmenekült a megaláztatástól és a megsemmisüléstől. 

A kijelölt házakból az ott élő és nem zsidónak minősülő lakókat kiköltöztették, illetve a hatóságok próbáltak eleve olyan házakat kiválasztani, ahol nagyobb arányú volt a zsidó lakók aránya, vagy a ház rosszabb állagú volt, és az átlagosnál magasabb volt a lakbér. Lehetőleg ilyen házakba zsúfolták a zsidó lakosságot, és egy lakásba természetesen több családot is elhelyeztek.

Sokan tiltakoztak az ellen, hogy az úgynevezett keresztény házukból zsidó házat csináljanak, de olyan is volt, akik önként kitették a sárga csillagot, csak hogy a saját lakásukban maradhassanak. A több mint kétezer kiszemelt házból végül a véletlen folytán éppen 1944 darab házat jelöltek ki, ezekből ma 1600 ház áll. Ezek között nem csak lakóépület van: a  Kossuth Lajos tér 2-4. szám alatti Miniszterelnöki Hivatal is csillagos ház volt, ahogyan a mai Radnóti Színház is, vagy éppen a Bolyai utcai óvoda és több iskola is. 

Az OSA történészei, Rév István igazgató, Mink András és az 56-os Intézetben is dolgozó Lénárt András, valamint Bertalan Nóra, a projekt kommunikációs munkatársai úgy tudták mindeddig – saját bevallásuk szerint is rosszul –, hogy a csillagos házak a gettó előszobái voltak, de ez nem így volt. Nem azért jelölték ki őket, hogy a zsidókat gettóba költöztessék, hanem azért, hogy innen hurcolják el őket 1944 júliusában, amikor a tervek szerint megkezdődött volna a budapesti zsidóság deportálása. Ennek bizonyítéka többek között, hogy a ma Budapesthez tartozó elővárosokban, például Kispesten, Újpesten – amelyek 1944-ben még nem tartoztak a fővároshoz – a csillagos házakból egyenesen a haláltáborba küldték a lakosságot.

A magyar hatóságok eredetileg a budapesti zsidóság deportálásával akarták kezdeni a megsemmisítést, és csak a német hatóságok kívánságára kezdték a vidéki lakossággal, nehogy a szovjet csapatok érkezése megakadályozza ezt. Az is ismert tény ma már, hogy a magyar hatóságok igencsak túlbuzgóak voltak a deportálások terén, Rév István szerint szinte könyörögtek Auschwitzból, hogy csak kétnaponta küldjenek vonatokat Budapestről, de a magyarok napi 6 tehervonatot terveztek. Eichmann kompromisszumként napi két szerelvény indítását javasolta, végül a Horthy-kormányzat elérte, hogy naponta átlagosan négy vonatot indítsanak.    

A csillagos házakból a zsidók többsége, 1944. december elejére a gettóba került. A budapesti zsidók nagyobb része végül túlélte háborút, bár az elővárosokból 27 ezer embert vittek el a haláltáborokba. További 50 ezer embert a mai Budapest területéről vittek el a nyilas hatalomátvétel után, és több ezer zsidót (számukat 3 és 15 ezer közé teszik) lőttek a Dunába, és a gettóban is több ezren haltak meg a gettó 1945. január 18-i felszabadulásáig. 

„„Mi nem egyszerűen csak az emlékeket szeretnénk feleleveníteni, hanem szeretnénk, ha a város szembe nézne a saját történelmével. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy ma, 2014-ben, ebben a politikailag is felfokozott hangulatban, mit kezd a város lakossága ezzel a közös örökséggel. Szeretnénk bizonyos tévhiteket is eloszlatni, miszerint például, hogy Horthy Miklós megmentette volna a zsidókat"  – hangsúlyozzák a program szervezői.  

A kezdeményezés hatalmasat robbant, a Csillagos házak több ezer követőt gyűjtött pár nap alatt, de nincs hiány gyűlölködő hozzászólásokból sem. Nagyon sok ember felfedezte, hogy olyan házban lakik, amelyiknek ilyen tragikus története van, és eltűnődik, hogy mit tegyen, szeretné megismerni a ház történetét.

„Segítséget akarunk nyújtani az embereknek abban, hogy nyilvánosan beszélhessenek arról, amit erről gondolnak. És persze szeretnénk a lakókat meggyőzni arról, hogy csináljunk együtt valamit június 21-én, amikor a rendelet értelmében a zsidóknak be kellett volna költözniük a csillagos házakba. Szeretnénk, ha minden házban történne valami ezen a napon” – mondták a szervezők.