Dezső
15 °C
28 °C

Aranycsótányok lepték el a Műcsarnokot

2014.03.10. 10:56
Kiss Miklós, akit többen is a magyar Banksyként ünnepelnek, már három éve csempészi arany svábbogarait a világ legjelentősebb múzeumaiba. Az aranyozott ízeltlábúak most legálisan özönlötték el a Műcsarnok projektgalériáját.

Több mint 12 ezer aranycsótány sorakozik katonás rendben, szinte már falanxalakzatban a Műcsarnok padlóján. "Ez az egyik legrandább és legtúlélőbb élőlény" – mondja róluk gazdájuk, Kiss Miklós. A designer és képzőművész három éve, 2011-től csempészi be aranyozott svábbogarait Európa legnívósabb kiállítótereibe. A Goldenroach akciósorozat így olyan rangos múzeumokba juthatott már el, mint például a bécsi MuMoK, a londoni Saatchi Gallery és Tate Modern, a berlini Hamburger Bahnhof vagy épp a párizsi Louvre.

Ahogy a csótányok olykor illegálisan szállják meg az otthonokat, úgy lepték el Kiss Miklós  aranyozott rovarjai is a külföldi kiállítótereket. Az ékszer jellegű tárgyak ezúttal azonban saját hazájukban, immár legális behatolókként kerültek az M0 projektgalériába, ahonnan ezentúl – a készlet erejéig – bármelyik látogató szabadon hazavihet egy-egy példányt. A több mint tízezer, viszonylag alacsony előállítási költségű csótány közül az egyik azonban valódi színarany, 14 karátos, körülbelül 150-250 ezer forintot érhet. Valaki akár ezt is felmarkolhatja.

A csótány az új patkány?

"Célunk, hogy rávilágítsunk: semmi sem az, aminek látszik" – mondja a kiállítás kurátora, Zsinka Gabriella, aki szerint a csótány elrettentő küllemével és rendkívüli túlélési képességével egyszerre taszít és imponál. Később egészen konkrét példákat is hoz: elég csupán az X-akták csótányinvázióról szóló részére vagy a Bad Mojo videojátékra gondolnunk, de képzőművészeti előképnek tekinthetjük például a Chapman fivérek, Jake és Dinos, gyermekandrogün-szobrát, amelyik az ember csótányjellegét hangsúlyozza, vagy Catherine Chalmerst, aki 2003-as Execution című alkotásában kínpadra kényszeríti a csótányt.

És bizonyára sokan asszociálnak Banksy jól ismert patkányaira is, a 2011-es Cool List Hungary például egyenesen a magyar Banksyként emlegeti Kiss Miklóst. A gerillaművész és kurátora nem is tagadja a párhuzamot, ahogy azt sem, hogy számos más művészeti alkotásra reagálnak a Goldenroach projekttel. Így aztán a svábbogarak, önmagukon és reálértékükön túlmutatva, kissé hasonló szerepet kapnak, mint a szkarabeuszok az ókori Egyiptomban.

„A rovararzenál a szerveződés erejét, a reprezentáció hatalmát is megtestesíti” – mondja a kurátor a kiállítótér közepén összesereglő óriási csótányarmadáról. A március 30-ig megtekinthető kiállítás ideje alatt a művész egy amerikai akciót is tervez, amely során New Yorkba utazik, ahol a Modern Művészetek Múzeumában és a Guggenheim Múzeumban is ott szeretne hagyni néhány ízeltlábút.

Társakkal garázdálkodik

Kiss Miklós munkamódszere egyébként a következő: elhoz egy jellemző képeslapot vagy ajándéktárgyat a kiszemelt múzeumból, illetve gondosan megméri, illetve befotózza a kiállított tárgyak alatti információs táblákat. Otthon ezek alapján elkészíti a csótányok mellé szánt saját kis infótábláit, hogy azok majd a vonatkozó tárlat szerves részének tűnjenek. „Szerencsére grafikusként könnyebb dolgom van. A feladat ezen részéhez nem árt, ha az ember fejből ismer mondjuk kétszáz betűtípust" – mondja Kiss, aki egyébként saját betűtípust hozott létre a gerillaprojekthez, ezzel is azt szolgálva, hogy a Goldenroach tényleges branddé válhasson.

Később – ahogy a csótánykészítés és a csempészés módszerei is fejlődtek – hasonló módon, a vonalkódok lemásolásával saját, csótányos szuveníreket helyezett el a múzeumi ajándéküzletekben, amelyeket aztán sok esetben haza is vittek, megvásároltak a gyanútlan kultúrpártolók.

Kiss Miklós

Designer és képzőművész, 1981-ben született Dunaújvárosban. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola után a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanult képgrafika, majd festő szakon. 1996 óta Budapesten él és dolgozik. Vacsora című videoinstallációjáért – Szigeti Gábor Csongorral – 2004-ben Ludwig-díjjal jutalmazták, majd 2007-ben Trunks című diplomamunkájával elnyerte az Essl Museum különdíját. Tervezőként 2011-ben hg.hu Design Díjat kapott.

A fröccsöntött aranycsótányok mindegyike egyetlen mesterpéldány alapján készül el, amely szintén egyedi darab, nem a tömegtermelés terméke. Sőt, a néhány centis példányok egy szintén kézzel készített szerszám segítségével születnek meg, majd ezek a fémgőzölés során kapják meg az aranybevonatot.

A művész azt is elárulta, hogy többnyire társakkal garázdálkodik, általában öten-hatan szoktak lenni. Van, aki az előkészületekben segít, míg másoknak a fényképezés vagy a tábla felhelyezése feladata, de a csótányokat kivétel nélkül mindig ő maga helyezi el. "A barátaim imádják, hatalmas buliként élik meg" – meséli mosolyogva. A British Museumban például egy bronz szobor mellé helyeztek el egy bronzból készült csótányt, amihez nemcsak információs táblát hamisított, hanem egy infoguide-ikont is, amit aztán persze hiába nyomogattak a múzeumlátogatók, természetesen nem működött.

A tárlat fokozatosan fogyatkozó rovararzenálja idővel tehát a Műcsarnok látogatóihoz kerül, és internetes fotópályázat keretén belül lehet majd megismerni további, kiállítótermen kívüli életüket. Az aranycsótányok így könnyedén ellephetik a parkokat, hálószobákat, nappalikat és szinte bármit, amit egy svábbogár elérhet. Pláne, ha aranyból van. Hiszen már az óceán sem jelenthet akadályt.