Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Majdnem műkincségetés lett a vége, de szerencsére valaki észbe kapottA Gláser Jakab Emlékalapítvány a józsefvárosi zsidóságot kutatja, és mostani túrájuknak is az a célja, hogy hangsúlyozzák, bár a budapesti zsidóságot nagyrészt az Újlipótvároshoz, és a hetedik kerülethez kötik, a Józsefvárosban a második világháború előtt mintegy 30 ezer zsidó élt. Ezen a környéken többnyire a szegény zsidók laktak, mondta el Adler Tamás az alapítvány egyik vezetője, majd hozzátette, hogy a szegény zsidó kifejezésre nem kevés gúnyos mosolyt kaptak már.
A környék többnyire a vidékről Budapestre érkező zsidóság gyűjtőhelye volt, hiszen közel volt a Keleti pályaudvar. Szinte mindenki csak átmenetileg tervezett itt maradni, de többségük nem költözött tovább, akkor sem, amikor már kissé jobban ment a sora. Nem véletlen a kapcsolódás a szombati Csillagos házak rendezvényhez, hiszen a Népszínház utcában, néhány ház kivételével szinte mindegyik ház csillagos ház volt.
Bár pont a Népszínház utca 46., ahol a túra is indul, először nem. Mivel ezt a házat nem nyilvánították csillagos házzá, azt jelentette, hogy a zsidó lakóknak el kellett volna költözni, ők viszont inkább saját maguk kérték, hogy kaphassanak csillagot. Ez persze nem volt ingyen, 10 ezer pengőt adtak össze a lakók, ennyiért intézte el egy, a Fővárosi Tanácsban dolgozó ismerős. Így az itt élő 30 lakónak nem kellett kiköltöznie, viszont be kellett fogadnia 60 másik zsidó családot. A másik ok, amiért innen indul a séta, az a házon található „Kis Varsó” emléktábla, ami megemlékezik a varsói gettónál ugyan jóval kisebb, de hasonló ellenállásról, ami ezen a környéken szerveződött, és szállt szembe a nácikkal, és a magyar nyilasokkal. Ezért kapta ez a séta a Nem szaroztak, ezek vagány zsidók voltak! címet.
Mint azt a Gláser Jakab alapítvány tagjai elmondták, egyik fő céljuk, hogy a környékbeli lázadások történeteit felderítsék. Bár nincsenek könnyű helyzetben, hiszen szinte mindegyik, ma még élő szemtanú máshogy emlékszik az eseményekre, és a történészek sincsenek egységes állásponton. Tény, hogy egymástól elszigetelten, de a Népszínház utca egyes házaiban történtek kísérletek az ellenállásra, volt olyan ház, amelyik 2-3 napig is tartotta magát.
Más elbeszélők szerint azonban csak a nyilas házmesterek állították be ezeket az akciókat ellenállásnak, a valóságban pedig ők lőttek ki a házakból, hogy így hívják fel a zsidókra a nyilasok figyelmét. A megtorlás aztán nem maradt el: a Népszínház utca 59-ben 22 férfit hajtottak le egy ilyen lövöldözés után a járdára a ház elé, és ott helyben agyon lőtték őket. A ház többi lakóját a lóversenypályára hajtották, Jakab Endre, aki részt vett a sétán, és akinek az apját szintén ott lőtték agyon, elmondta: amikor jöttek vissza este, a házmester már a vért mosta a járdáról, másnap pedig ő ment el azonosítani a temetőbe a halottakat. Így tudta meg, hogy az apját agyon lőtték.
A séta ezután végigmegy a Népszínház utcán a mai II. János Pál pápa térig, ami szintén fontos helyszíne volt a 44-es eseményeknek, hiszen ide, a Városi színház elé hajtották ki sokszor a zsidókat. Az Alföldi és a Kun utcán végigsétálva a túra azokra emlékezik, akik próbálták segíteni a zsidókat, akár csak úgy, hogy kitették az ablakba a rádiót, hogy ők is hallhassák a híreket, - hiszen a rádiókat a zsidóknak már '44 áprilisában be kellett szolgáltatni, - akár úgy, hogy bújtatták őket és hamis papírokat szereztek nekik.
Bár szervezett ellenállás a magyar zsidóság körben soha nem volt, - a budapesti zsidóság egészen az utolsó pillanatig bízott abban, hogy velük nem történhet meg az, ami a vidéki rokonaikkal, - de voltak azért helyi hősök a környéken, akiket minden visszaemlékezés megemlít. Például azt a szőke hajú zsidó fiút, Lantos Mikóst, aki szerzett valahonnan egy nyilas egyenruhát, és több száz zsidót mentett meg a pusztulástól. Nem egyszer volt, hogy hajtották a zsidókat a nyilasok a Duna felé, mire ő rájuk kiáltott: „nyilas testvérek, ti már dolgoztatok eleget, bízzátok rám ezeket a büdös zsidókat”. Amikor átadták neki a csoportot, ő egy darabig ment velük, majd mindenki szétszéledhetett. Túlélők beszámolói szerint, ha nem tudott túl járni a nyilasok eszén, egyszerűen megölte őket.
A séta közben szépen lassan megtudhatjuk, hogyan lett egyre reménytelenebb a budapesti zsidóság helyzete a német megszállás után, hogy próbáltak mégis túlélni, ne adj isten jól érezni magukat a csillagos házakban összezsúfolva, és hogy hogyan omlott minden össze október 15-én, a nyilas hatalomátvétel után. A séta mindenképpen sok információt és érdekességet rejt, a legnagyobb meglepetés azonban a végén éri az embert, amikor megérkezik a Teleki Téri Imaházba, ami az utolsó ilyen imaház Budapesten, sőt valószínűleg az egész országban.
Pedig a háború előtt még több, mint ötven ilyen lakászsinagóga volt a környéken, szinte minden házban egy. Mára csak ez az egy maradt, ez viszont pontosan ugyanúgy néz ki, mint 100 éve, semmit sem változtattak rajta. Eredetileg egy szefárd zsidó imaház volt, a berendezés még a vidékről és Galíciából Pestre érkezett zsidóság hozta magával, azóta érintetlen. Itt volt 16 évig illegális rabbi Raj Tamás, azokban az években, amikor a sorozatos rendőri zaklatások után felmentették állásából.
Az alapítvány tagjai elmondták, annak idején Gláser Jakab miatt kezdtek el kamaszként az imaházba járni, aki az imaház elnöke volt, annyira szerették hallgatni a történeteit. Hatására a közösség szépen lassan duzzadni kezdett, ma már élénk élet folyik az imaház falain belül. Szeretnének megmaradni független szigetnek, mint elmondták, nem kötődnek egyik nagy zsinagógához sem, az imaház falain belül minden zsidó vallási előírást betartanak, onnan kilépve azonban a saját életüket élik. A hely annyira misztikus és egyedi, hogy sokan csak azért jönnek Budapestre, hogy felkeressék. Hosszú évek után ismét minden alkalommal összegyűlik a az imához szükséges létszám.
A Nem szaroztak, ezek vagány zsidók voltak! című séta szombaton délelőtt 10 órakor indul a Népszínház utcából. A séta ingyenes, de regisztrációhoz kötött, jelentkezni a lelkes.szilvia@telekiter.com címen lehet.
Több, mint száz ház csatlakozott az OSA Archívum kezdeményezésére a szombati Csillagos házak megemlékezéshez, és szinte megszámlálhatatlan programból válogathatnak, akik a városban töltik ezt a napot. Lesz például reggeli, a Chili és Vanília blog szerzőjével, Mautner Zsófival és Alföldi Róberttel a Balzac utcában. De akik későn kelnek azok sem maradnak éhen, ebédre a Falk Miksa utcában terítenek meg egy hatalmas asztalt, régi családi receptekből idéznek, amit öt éhező zsidó nő jegyzett föl még 1944-ben a lichtenwörthi lágerben. A programhoz a Gólem színház gasztroszínházi előadása is kapcsolódik. A Falk Miska utca 4-ben pedig este hattól Raj Ráchel süteményeit lehet majd kóstolni, aki az cikkben említett Raj Tamás rabbi lánya.
Rengeteg városi séta lesz, a már cikkben is említett séta mellett 11 órakor az Amerikai Nagykövetség indít emléksétát a környéken, a követség annak idején számos üldözöttet fogadott be. Délután öt órától Embermentő diplomaták Budapesten címmel indul séta, itt megemlékeznek például Carl Lutz svájci konzulról, aki több tízezer zsidót mentett meg a pusztulástól. 8000 család kivándorlásához szerzett svájci papírokat, és 76 házat nyilvánított védelem alatt álló házzá Budapesten, több ezer zsidó talált itt menedéket.
Megható program lesz a Tátra utca 6. szám előtt, 17 órakor, ahol az 1946-ban a Zeneakadémián megrendezett Wallenberg emlékkoncertet játszák majd újra, egyetlen darab kivételével: Beethoven Appassionata szonátája az OSA Archívum előtt hangzik majd el este fél tízkor.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
