Stohl András a tökéletes transzvesztita

Úgy tűnik, Stohl Andrásra egész életében ugyanaz a sors vár. Bármiben is játszik, nem ússza meg, hogy utána csodálkozó emberek meresszék a szemüket az előtérben, és azt ismételgessék: „Hát én nem tudtam, hogy ő ilyen jó színész, én még csak a Való Világban láttam.” Miközben tényleg zseniális színész, Alföldi Róbert új darabja, Az őrült nők ketrece egy igazi jutalomjáték számára, amit látszólag simán kirázott a kisujjából. Pedig három órát lenyomni tűsarkúban, parókában és vastag női sminkben fizikailag is nagyon megterhelő lehet.

Alföldi előre szólt, hogy Kerényi Imrének ajánlja a darabot, annak a Kerényinek, aki szerint mára a „buzilobbi” irányítja a színjátszást, és próbálja megfertőzni az országot. Alföldi nyilatkozatában nem titkolta, hogy provokálni is akar, úgyhogy sokan már jó előre dörzsölték a tenyerüket.

De Alföldi Róbert szerencsére sokkal okosabb alkotó, és okos darabot is rendezett. Bár először kissé megijedtünk, hogy sok lesz itt az isten, haza, hagyomány vonal, és mint gyorsan kiderült, a mulató egyik csinos transzvesztitájának Kerényi is megvolt már, de ez az irány aztán háttérbe szorult, és a humor, a látvány és a szórakoztatás erősödött meg. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy a megfelelő mondatok valóban pontosan oda szúrjanak, ahova kell, de a sok összekacsintástól aztán ne fáradjon el az ember szeme. Az őrült nők ketrecében Alföldinek ez  is sikerül, mert rúghatott volna nagyobbakat, de minek? Aki tisztában van saját tehetségével és identitásával, fölöslegesen nem vagdalkozik.

Az őrült nők ketrece egy klasszikus, itthon is sokszor bemutatott darab, amelyből ráadásul egy zseniális film is született, de Alföldi csöppet sem vette el a lényegét. Meghagyta szórakoztató, vicces musicalnek, mindezt erősen aktualizálva mai életünkkel. A negyvenéves darab tökéletesen érvényes ma is, ami azért meglehetősen szomorú, hiszen ugyanazt az utat járjuk be, amit előttünk már sokan.

A történet szerint egy meleg pár: Georges (Hevér Gábor) és transzvesztita élettársa, Albin (Stohl András) által üzemeltetett szórakozóhelyen vagyunk, ahol Albin, művésznevén Zaza a legnagyobb díva. A pár húsz éve együtt él, szeretik egymást, de Georges fia, Jean-Michel (Fehér Balázs Benő) miatt – aki egy véletlen baleset következménye volt – hirtelen olyan helyzet áll elő, hogy meg kell tagadniuk önmagukat és egymást. Jean-Michel ugyanis nősülni készül, menyasszonya, Anne (Csobot Adél) viszont a „haza, család és erkölcs” szavak által vezérelt, elvakult párt kulcsfigurájának, Aristide Bouteillenek a lánya. Bouteille (Mihályfi Balázs) pedig háztűznézőbe jön, és tudható róla, hogy nem fogja a lányát holmi buziknak adni. Úgy tesznek tehát, mintha nem lennének azok, akik, de hamar kiderül, hogy az ember nem tudja állandóan megjátszani magát, és sokkal jobb dolog felvállalni önmagunkat. 

A történet természetesen számos vicces szituációra ad lehetőséget, ugyanakkor Alföldi teret ad az elmélkedésnek is, mindezt úgy, hogy a darab nem megy el teljesen a direkt utalások irányába. Rengeteg áthallás és fricska van benne – talán néhány fölösleges is –, a fő irány egyáltalán nem ez. Ráadásul a legerősebb utalások nem is verbálisak, hanem vizuálisak: amikor Stohl tűsarkúban kánkán-csárdást táncol egy hatalmas kokárdával a fenekén, azt valószínűleg soha, senki nem fogja elfelejteni.

A darab Stohl András és a meleg inast alakító Józan László diadalmenete, (a másik szereposztásban Jacobot Fehér Tibor játssza), a második félidőt pedig egyértelműen a vendégségbe érkező politikus, Mihályfi Balázs dobja fel. Sehol sem lenne a darab a nyolc, csupaszra borotvált, bőrszerkóba bújtatott, tűsarkús táncos nélkül, akik végig gondoskodnak a látványról, ami egyébként is nagy erőssége Alföldi rendezésének. Nagyon jók a zenei betétek, és hogy élő zenekar játszik a színpadon, amitől még nagyobb ereje lesz a darabnak. Stohl nemcsak zseniális színész, hanem eszméletlen hangja is van, amit jó párszor ki is enged. 

Ha van gyenge pontja az előadásnak, akkor az is Stohl Andrásnak köszönhető, hiszen annyira tökéletesen hozza figuráját, hogy lejátssza a színpadról partnerét, Hevér Gábort. Bármennyire jó színész is, nem nagyon tud belelazulni ebbe a szerepbe. Az ő számlájára írnánk azt is, hogy a két színész között, ahogy mondani szokták, nem nagyon működik a kémia, egy pillanatra sem lehet róluk elhinni, hogy ez a két férfi valóban egy pár, vagy hogy Georges valóban kívánná Albint. A fiuk, Jean-Michel szerepében Fehér Balázs Benő leginkább csak agresszíven üvöltözik, Csobot Adélra pedig igazán oszthattak volna egyetlen kis dalocskát, ha már beletették a darabba.

De ezek apróságok, Az őrült nők ketrece amellett, hogy kellemes, nyár esti szórakozás egy okos, és elgondolkodtató darab, nem provokál fölöslegesen, és végső üzenete tényleg csak annyi, hogy legyünk önmagunk, és fogadjuk el egymást. Már csak arra vagyunk kíváncsiak, Kerényi Imre megnézi-e.

Az Őrült nők ketrece a Kultúrbrigád és az Átrium film-színház előadása. A részletes szereposztást és az előadások időpontját itt találja.