Katolikusnak vagy rendőrnek nehezebb lenni?

Aki nem ismeri az AlkalMátét: a Katona József Színház igazgatójának a színművészetin volt egy nagyon jó osztálya (Jordán Adél, Kovács Patrícia, Mészáros Béla, Mészáros Máté, Járó Zsuzsa, Péter Kata, Száraz Dénes, Máthé Zsolt, Fenyő Iván, Vajda Milán, Szandtner Anna, Czukor Balázs, Dömötör András), akikkel a diplomázás óta minden nyáron összegyűlnek, hogy valamelyikük életét színpadra vigyék. A pár hetes közös munka messziről nézve igazán lélekrágó önfeltárás, nincsenek, sőt nem lehetnek titkok és tabuk, mert ezek az emberek együtt éltek, gondolkodtak, szerettek és gyűlöltek. Pont úgy, mint bármelyik szorosan együttműködő kisközösség, csak ők feldolgozzák, kibeszélik és megosztják a múltjukat. Katolikusnak, színésznek, férjnek vagy rendőrnek nehezebb lenni? Az AlkalMáté Trupp előadása egy kiugrott színészt, jelenlegi rendőrt, Gál Kristóf főhadnagyot mutatott be, aki jelenleg az ORFK kommunikációs osztályának sajtóügyeletese. A főhős hét éve hagyta ott a színészi pályát, egyébként pont akkor, amikor az osztály a legelső előadást, a Járó Zsuzsát megcsinálta. 

Évek óta úgy járunk az előadásokra, hogy van egy névsor a fejünkben, kiknek az életét látnánk a legszívesebben a színpadon. Az okaink különbözőek, de Gál Kristóf az én listámon sokáig hátul szerepelt, előbb szerettem volna látni Dömötör András, Jordán Adél, Fenyő Iván vagy Mészáros Béla sztorijait. Gál nem színész, hanem rendőr, én sehol máshol nem láttam színpadon, csak az AlkalMátéban, borzasztó nagy válla van, vörös szakálla, olyan, mint egy svéd gyerekvers.

A Gál Kristóf című előadás viszont egy életet állít a színpadra úgy, hogy a teljes történet elmesélésére még törekedni se lehet. Általában többet árul el a főszereplőkről, hogy mit hallgatnak el, mint hogy mit mutatnak meg. Minden évben megkísérli a lehetetlent a csapat, hogy összefüggésében megmutasson egy életet, de olyan összetett feladatuk talán nem volt még, mint most:

• Gál Kristóf nyolcgyerekes, erősen vallásos, katolikus családba született bele
• a katolikus családból hogy vezet az út a színművészetire?
• a főiskolán hogyan lépi át a korábban belenevelt szabályokat Gál Kristóf?
• miért lesz rendőr egy színészből?
• mire tudja használni a rendőr a színművészetin tanultakat?
• milyen buktató vannak egy 11 éves házasságnak a száraz fenyő kivágásától a féltékenykedésen át a megcsalásig?

A fentiekből is látható, hogy sűrű a színpadi anyag, igaza volt annak idején Máté Gábor osztályfőnöknek, rendezőnek, hogy sok előadás szól egy-egy ember életéről, miért ne lehetne az övék is előadás témája? Gál Kristóf már az előadás előtt elmondta, hogy ő egy dolgot döntött el, tabuk és titkok nélkül elmond mindent a társainak, nem húz határokat, mert egyszer van lehetősége arra, hogy egy ilyen remek csapat színpadra vigye az életét. Itt indult be a pszichodráma, mert Gál mindent kitett az asztalra, lehetett válogatni, és volt is miből.

Az nem vitás, hogy azok számára komoly tétje van az előadásnak, akikről szól a darab. Viszont az színésztől függ, mennyire tárja fel saját életét és problémáit. Gondoljunk bele, hogy el kell mesélnünk az életünket egy csoportnak, akik a rengeteg sztoriból kiválasztanak mondjuk 15-öt, amikből jelenetek készülnek. Tehát ennyi jelenet lesz az életünk, ezek közé kell besűrűsíteni mindent, ami szerintünk és az alkotótársak szerint fontos. Például azt, hogy Gál tizenegy éve együtt van a feleségével, és a színdarabból nem tűnt megnyugtatóan jónak ez a közös élet. Gál Kristóf kockáztatott, sok mindent el akart mesélni magáról, mert minden mesélés segít egy nézőpontba rendezni az élettörténetet, ami egyfelől megnyugtató, másfelől biztonságot ad. És persze egyben hazugság is, mert Gál Kristóf élete nyilván nem érthető meg a felesége nézőpontja nélkül.

A színpad és a díszlet minimalista, egyszerű jelzésekkel keverednek az előadásban a rendőrségre és a vallásra utaló jelek: a rendőrségi autós megfigyelést az apácák közös éneklése ellenpontozza. A színpadon például minden körbe lett rajzolva, ahogy a helyszínelés után hagyják a rendőrök a tetthelyet. Gál Kristóf és felesége megszenvedik a házasságot, nem alszanak együtt, Gál Kristóf például egy körberajzol holttest helyével bújik ágyba, a feleségnek és neki is vannak titkos kapcsolatai. Borzasztó vicces jelenetek ezek, mert a színház tényleg az, ami a színpadon megtörténik. Utána viszont a feleség, a rokonok, az ismerősök szemébe kell nézni, és az már nem játék. Czukor Balázs időnként előjön, hogy elmondjon egy szent beszédet. A karácsonyi ajándékok átalakulnak a bűn bizonyítékaivá. A kisördög és az angyal meg-megjelenik a színen.

A darab egyetlen kérdést nem járt körbe, hogy egy ennyire katolikus családból, kötött szabályrendszerből érkező fiú miért választja a színészi pályát? Pedig látszólag lenne mit kapargatni. A videotékába csillogó szemmel érkezik meg a Gált alakító Dömötör András, hogy döbbenten szembesüljön azzal, mennyi mindenről maradt le. Ő filmeket akar nézni, de nem tudja, mit. Van egy listája, amin a Csillagok háborújától a Rendőrakadémián át az Indiana Jonesig minden alapmű helyet kapott, a videotékást alakító Kovács Patrícia először nem érti, majd félrevonja a videoszűz srácot, hogy bevezesse a csodaországba.

Viszont annál könnyebben kaptunk választ arra a kérdésre, hogy miért hagyta el a pályát Gál: hét napból hatszor játszik késő este, így nem tud a családjával lenni. A darabban a pályaelhagyást egy remek jelenetben mutatják be, több nézőpontból is: Dömötör András rendezi a nyomozót alakító Gál Kristófot az egri Gárdonyi Géza Színházban, és miközben a szakemberektől kellene tanulnia a színésznek, ő elcsábul, és a színészet helyett már azzal foglalkozik, hogy milyen rendőrnek lenni. Állítólag gyerekkora óta érdekelte ez a hivatás. A felesége szerint egy színészért lehet rajongani, de egy nyomozóért nem lehet.

Egyébként a rendőr élete se különbözik a színészétől: a jelenetben ül a két gyerek és a feleség a konyhában az étkezőasztalnál, vacsoráznak. A férfi véres ingben beesik késő este, nem is kér elnézést, közösen mormolják az imát és kenik a kenyereket. Közben arról mesél, hogy találtak egy hullát, akinek csak az egyik szeme volt meg, a másikat megette egy kutya, és csak kicsit férges a tetem egyébként. Közben kenik a kenyeret, mormolják az imát, semmi figyelmük nincs egymásra.

Az AlkalMáté Trupp előadásainak kockázatvállalásába kódolva van a kudarc, mert egy élet sem elmesélhető egy előadásban. És ez a kudarc fontos és jó dolog, mert mindvégig a határaikat kísértik, emiatt lesz nagyon szórakoztató és helyenként megrázó az előadás. Ez a sikerük titka, ezért járnak évről-évre többen az előadásokra: megismerni az elbeszélhetőség határait. Egy előadás idejére elhisszük, hogy a színpadon lévő figurát megérthetjük a maga összetettségében, problémáival, örömeivel és titkaival. Pedig sokszor a legkomolyabb problémákat egy iszonyú jól eltalált, poénos helyzettel lehet csak elmesélni, mint amikor Gál Kristóf számonkéri a Kalóz nevű bábost, hogy miért mozdult rá a feleségére: itt a Gál Kristófot alakító Mészáros Béla egy fütyis bábbal vitatkozik. Vagy amikor Gál Kristóf és a felesége is gyónnak a papnak, akit egyébként ebben a borzasztó helyzetben maga Gál Kristóf játszik, vagyis előbb meghallgatja felesége problémáit (Szandtner Anna), utána pedig saját bajait (Máthé Zsolt).

A hagyomány folytatódik tovább, a vasárnap esti előadás után kihúzzák a jövő évi darab témáját. Ők vannak még hátra: Czukor Balázs, Dömötör András, Fenyő Iván, Jordán Adél, Mészáros Béla, Vajda Milán.