Írópankráció után szájkarate

egy-két szót ennek a magán- és közügy mezsgyéjén imbolygó valaminek a kapcsán

(…)a konfliktusokat nem elfödni, de föltárni és kezelni ajánlatos. Nem kézzel-lábbal, hanem beszéddel és írással, a másikról, az ellenfélről minimum jó szándékot föltételezve, egyébként a tapintható gyűlölet, a frusztráció atrocitásokba fordul a gátlások, gátoltságok gyöngülésével. Nem nagy fölfedezés, nagyon nem új, de újra nagyon aktuális, és a súlyos elfojtottság miatt az alja tör elő. Az én fölmenőim még párbajoztak, és noha magam nem gyakorlom, szemtől szemben álló férfiak fair küzdelme ellen nehéz érvelni – ez nem az volt.

A médiában terjedő sok mindennel ellentétben: nem volt „kocsma” (egy kerthelyiségben tartott Parnasszus-rendezvény után beszélgettem a barátaimmal), sem italozás (2 deci szamorodni felénél tartottam), szóváltás sem (átszóltam egy általam ismeretlen, üvöltöző fiatalembernek, hogy hamisan énekel: amiben az „atyain” és „pedagógiain” túl, kétségtelenül benne volt a Tokaji Írótábor egyik kurátorának felelőssége a botrányok elkerülésében), valamint, hogy az illető fiatalember nem le-, hanem megütötte az arcom. Ököllel, oldalról-hátulról, teljes erőből, teljesen váratlanul.

Sajnálom a történteket. Kukorelly Endre írói munkásságát tisztelem, költészetét pedagógusként tanítottam. Az incidens pillanatnyi érzelmi túlfűtöttség következménye volt, semmilyen személyes, politikai és egyéb oka nincs. Endrét felhívtam, bocsánatot kértem tőle, amit ő elfogadott. Amint lehet, személyesen is meglátogatom.

A sajtó szokásos túlkapásai ellen
2014. augusztus 13-án késő este, a Tokaji Írótábor hivatalos programjai után, már a kötetlen beszélgetés és borozgatás során Csender Levente énekelni kezdett. Kukorelly Endre költő, kurátortársam rászólt, hogy hamisan énekel. Csender az érzelmi túlfűtöttség pillanatában odalépett Kukorellyhez, és ököllel arcul ütötte. Levente ezután a szállásra távozott, Endréhez mentőt hívtunk, amely a nyíregyházi kórházba szállította kivizsgálásra és ápolásra.
Endre korán reggel érthető módon elhagyta a tábort, sms-ben arra kért, hogy az aznapi blogját, amit ő írt volna a Literára, adjam ki másnak, de erről az incidensről ne írjunk. A sajtó, természeténél fogva, mégis felkapta a hírt, amit azóta már többféleképpen el is ferdített. Jómagam és Sáray László titkár úr azonnali távozásra szólítottuk fel Csendert, aki őszintén bánta tettét, vallomását jegyzőkönyveztük.
Mivel Kukorelly nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, a rendőrség automatikusan megkezdte az ügy kivizsgálását, amely tudomásom szerint jelenleg a vége felé tart. Semmiféle előzmény, személyes ellentét vagy egyéb más ok nem játszott szerepet az incidensben. Kukorelly azóta elfogadta Csender bocsánatkérését, amelynek kapcsán Levente közleményt tett közzé (lsd. alább). Az esetről előreláthatólag nem kívánok további nyilatkozatokat tenni.