Itt vagyok, használjatok!

A ’90-es évek közepén Földessy Margit drámastúdiójában találkoztunk először. Az első emlékem rólad, ahogy 15 éves tiniként, zselézett hajjal, szálkoptatott Replay farmerban, izompólóban Hamlet monológját mondod. 

Emlékszem rá, nagyon fontos pillanat volt nekem: akkor ott olyan csoda történt bennem, ahogy átjött rajtam a Shakespeare-szöveg, nyilván kezdetlegesen, ahogy egy kamasz előadja. Hatalmas önbizalmat adott nekem, és azon a napon azt mondtam a szüleimnek, hogy én ezt akarom csinálni. Persze anyámék legyintettek, hogy jó, előbb majd az orvosi, mert korábban biológus akartam lenni. Baromira azt éreztem, hogy a színészet kell nekem. Amikor Margithoz kerültem, egy kinyíló virág voltam. Nagyon sokat köszönhetek neki, ha ő nincs, nem tudom, hol vagyok most. Kinyitotta az életem a művészettel, improvizációval, zenével, énekkel, verssel, kreativitással, egy terápia volt. Ott jöttem rá, hogy ki vagyok, és mi akarok lenni. 

Pár éve egy sopronkőhidai börtönben egy találkozón feltették neked a kérdést a rabok: ki vagy te? Emlékszel, mit mondtál?

Fenyő Iván vagyok, értelmiségi, sem szegény, sem gazdag családból, és elkezdtem mondani, hogy a József körúton nőttem fel, a nyóckerben.

Miért így kezdted a történetedet?

Hogy ne higgyék, hogy lenézem őket,  hogy tök más vagyok, hogy alám volt tolva minden. Máshogy válaszolok egy rabnak, mint neked, máshova teszem a hangsúlyokat, elmondom, hogy nem protekciós vagyok, és nem rózsadombi, hanem lentről jöttem. 

Most ki vagy, mit válaszolnál?

Egyszerűen fogalmazva: egy ember, aki keresi magát. Színészkedem, elég tehetséges vagyok sok dologban, és most éppen nagy változásokon megyek keresztül. Spirituálisan: Fenyő Iván csak egy név, amivel illetek egy testet. Az univerzum kiterjesztése vagyok. Isten bennem van, egy vagyok vele és mindennel.

Mikben érzed magad tehetségesnek?

Küzdősport, akrobatika, torna, lövés, lovaglás, de ha ráfeküdnék, jó futó is lehetnék. Zenében zongorán, gitáron, dobon is jó lennék. Filmírásban, rendezésben: látom, hogy működnek a dolgok egy film esetében, vannak is terveim. Csak annyi kéne, mint egy elkényeztetett gyereknek, hogy „kisfiam, kezdd el legalább csinálni, a lehetőség adott.”

Hogy érted, hogy jó lennél? Jó a közönségnek, vagy jó egy szakmai mércével is?

A közönségnél biztosan. Alapvetően szeretnék kiemelkedő teljesítményt nyújtani egy csomó dologban, de már a színészetben kiemelkedő vagyok, ezért azt érzem, hogy kiválasztott vagyok. Erős, érzékeny, jelentőségteljes  vagyok, aki a világba valami fontosat kreálni hivatott, de előbb fel kell nőjek ehhez a szerephez. 

Szerinted azért érzed magad tehetségesnek, mert van önbizalmad, vagy azért van önbizalmad, mert tehetséged is van?

Még mindig nincs elég önbizalmam és önbecsülésem. Fura, nem? De még mindig sokkal kevesebb dolgot csinálok meg, mint amit elhatározok, mert bátortalan vagyok. „Elég jó vagyok, hogy belekezdjek? Ááá nem, inkább hagyjuk.” Így megy. A színészetben mész az úton, megmutatsz valamit, kész. Azt jól megcsinálom, hiszen 35 éves vagyok, és még mindig színészkedem.  De pár éve megszűnt ez a vezető erő, nem akarok kizárólag a színészetben ragadni. Terjeszkedni vágyom. Más területekre is. Emiatt se kategorizálnék, hogy csak egy színész vagyok. Inkább szabadon élő életművész vagyok.

10 éve is ezt mondtad volna?

Akkor még azért harcoltam, hogy színész lehessek, hogy meglegyen a diplomám. Én akartam lenni a legjobb, a leghíresebb. El is értem. Így ment: „Fenyő? Nem ismerem. Fenyő? Ismerem. Fenyő Iván? Ó, a sztár!”

Szerepeltél már hollywoodi filmben, és azóta is kijárogatsz oda, de ez mit jelent a gyakorlatban, hogyan képzeljük az életedet? 

Kemény anyagi befektetés. Mindent én fizetek: autó, lakás, utazás, kaja. Lassan tízmillió forint körül van, amit a jövőmre tettem fel. 10-11 alkalommal voltam kinn, hetekre, hónapokra. Volt, hogy lakást béreltem, de laktam ismerősnél, unokatesónál is, és volt, hogy csak egy szobára volt pénzem.

Mivel telnek a napjaid ilyenkor? Kilincselsz, castingokra jársz, kapcsolatokat építesz partikon?

Egy vagyok a sok ezer szerepre várakozó között, az eddigi meglévő kapcsolataimat kiaknázva jelzem, hogy „itt vagyok, használjatok”. De nem jó, hogy ott vagyok 1-3 hónapig, amíg a turistavízumom tart. Az ügynökök így nem tudnak komolyan számolni velem. Most januártól három évre a munkavállalói vízumot szereztem, s bár nem költöztem ki, de mobil vagyok. Most már van egy menedzserem is. Ő talált rám. Egyszer csak kaptam egy emailt. Utánanéztem, és leokéztam. Fiatal, sikerre éhező, harapós fiú.

Mi az ő szerepe, mit intéz el neked ő?

Csak pár kliense van, de törődik veled, kicsit olyan, mint apád-anyád. Foglalkozik a biznisszel, de szól akkor is, ha le kéne vágatni a hajad. Felépít egy tervet, hogy mit akarok elérni. Ehhez kell egy ügynök, ami nem ugyanaz, mint a menedzser. Sőt, kell egy ügyvéd is – ez a három ember veszi körül a kinti színészt. 

Az ügynöködnek mi a feladata?

Fölhív sok színészt, hogy itt van egy szerep, gyere castingra, de nem nagyon törődik veled. A casting ugyanúgy megy, mint bárhol: bemész egy pici szobába, ott egy kamera, végszavaznak neked, 2-3-szor felnyomod, aztán vagy hívnak, vagy nem.

És mit csinálsz, amikor nem castingra mész?

Edzek, jókat kajálok, várok a telefoncsörgésre. Nem vagyok magányos, vannak ismerőseim, bár ezek felületes kapcsolatok.

Hozzád hasonló karakterű, felépítésű színészből sok van Los Angelesben?

Biztos, de hiszem, hogy aki pont ilyen jó, ilyen akcentussal és ilyen kinézettel rendelkezik: nincs. Jóképű, fiatal hősalkatok vannak, de nem érdekelnek. Mindig azt éreztem, hogy van keresnivalóm a színészetben, a filmbizniszben. Nem tud megijeszteni, hogy hány millióan laknak Los Angelesben, vagy várnak szerepre. 

Az ügynököd vágatta le a hajad?

Nem, egy magyar film miatt, Goda Kriszta Veszettek című filmjéhez kellett. Nagyon bírtam a hosszú hajamat, ezt most nem szeretem, de nem is kell, hisz ez csak egy szerep. Ilyenkor az adatbázisokat is frissíteni kell, küldhetem a rövid hajú képeket mindenhova.  Egy rendőr alezredest játszom, nagy költségvetésű a dolog, kulcsszerepem is van. Rendőrkapitányként bekerülök egy vidéki kisvárosba, ahol gáz a helyzet, minden szinten bűnözés. Szépen elkezdem megtisztítani, egy rendvédelmi szervezetet hozok létre. Szeretem csinálni, egyre inkább megtalálom a szerepet. Jó jeleneteim voltak Györgyi Annával, Barbinek Péterrel és a srácokkal, Klem Viktorral és az ifjabbik Vidnyánszky Attilával.

Pozitív figura vagy?

Erről nem beszélhetek.

A szerep miatt vagy így kigyúrva? 

Izmosodni kellett, harcművészeti és bunyós edzésekre kellett járni. Megfogott a szerepben, hogy megmutathatom egy eddig nem ismert oldalamat: 8 éves korom óta dzsúdózom, meg néha brazil jitsuzom. Ez nem akcióhősszerep, amit csak egy showreel miatt vállaltam. Volt már 2-3 nap, amikor csak a verekedéseket néztük, nagyon kemény, fizikailag megterhelő, profi meló volt, nettó 6-7 óra mozgás. Amúgy készülget egy másik titkos mozi is, egy demót már csináltunk hozzá Stohl Andrással és Nagy Zsolttal. Egy kaszkadőr rendezné, na az igazi akciófilm lenne, 15 emberrel bunyózom egy jelenetben. Még nincs hozzá semmi állami támogatás.

Meddig adsz magadnak időt, hogy f elkapjon egy nagy produkció, amiben főszerepet kapsz?

Nem biztos, hogy erre vágyom, nem feltétlen hollywoodi filmsztár akarok lenni. Olyan ember akarok lenni, aki filmeket készít, aki kreatív dolgokat valósít meg. Egy ikonikus alak, tehetséges, jól látó filmes akarok lenni. Aki néha rendez, ír, producerkedik, játszik. Brad Pitt mit csinál? Ugyanezt, sőt néha még fotózik is, azt is imádják az emberek.

Milyen filmes terveid vannak író-rendezőként? 

Pár éve jöttem rá, hogy saját filmeket szeretnék csinálni. Ez az álmom. Írok sztorikat, nagyjátékfilmeket, egy-két dologgal meg is kerestem producereket, de egyelőre 2-3 százalékon állok, ha 100 százaléknak tekintjük a végeredményt. Levédem a terveket, nem bízom senkiben. Vezető típus vagyok, s színészként nem lehetsz vezető. Olyan, mint amikor kinősz egy kabátot. Már azt akarom, hogy legyenek mellettem alkotótársak, de ne mondja meg senki, hogy mit csináljak. A producernek is azt mondom: gyere, szállj be, de társként, mert most én is producer vagyok ebben, tudom, mit akarok, és szeretnék abszolút beleszólást és döntésjogot, hogy ki rendezze, ki legyen benne, hogyan nézzen ki a film. Ha van ehhez kedved, szerezz hozzá pénzt, mert te ahhoz értesz, én meg beleteszem a kreativitásom és a kapcsolataim. A magam dolgát akarom csinálni. Ez nagy felelősség, van bennem egy elakadás, egy bátortalanság, amit le kell bontanom.

Hány projekted van?

Van három, de kevéssel léptem már nulláról egyre. Nem vígjátékok, nem romantikus filmek. Epikus drámák, háborús filmek, nagy költségvetésű mozik. De mindegyik megrekedt: csak miattam. Elgyávultam, elfásultam. 

Mindegyikben van szereped? Magadra írtad őket?

Kettőt egyértelműen.

Most, hogy a filmezés „másik” oldala is érdekel, máshogy nézed a készülő produkciókat?

Sok mindent másként csinálnék. Színészként eddig erre nem figyeltem, nem is érdekelt, a saját dolgomra figyeltem, az legyen halálpontos. A színpadot be kell gyakorolnod, sok-sok próbával, amit már nem szeretek, de ha elindul és elereszted, akkor éled, lebegsz vele. Az már nagyon jó érzés. A filmezés nem követ kronológiát, ott kell tudnod, hol tartasz, előzetesen elemzel, aztán odamész felkészülten, bepróbálod kábéra a mozgást, és a „tesséknél” bumm! Ma már látom, hogy élethű-e a szöveg, vagy sem, hogy mit változtatnék a forgatókönyvben. És ha a rendező nem engedi, akkor színészként sajnos tudomásul kell venned. 

És ez most zavar?

Ha valami szerintem nem jó, legyen az produceri, gyártási vagy a szereppel kapcsolatos dolog, akkor érzem, hogy változtatni kéne, hogy az egész film jobb legyen. És ha ezt csak azért nem engedik, mert félnek, vagy mert leszólnak, vagy mert nem bíznak bennem, és azt mondják, maradjak csendben, mert ez nem az én projektem, csak játsszam el, ami az én dolgom, akkor zavar, de kénytelen vagyok elfogadni. Nem szeretem, ha csak báb vagyok, vagy alkalmazott, és nem alkotótárs. Ezért akarok most már sajátot, hogy szabadon alkothassak.

Akkor most jó, hogy filmezel, vagy frusztrál?

Nekem ez a film nagy lehetőség: azért vállaltam, hogy megmutassam az izgalmas, drámai oldalamat, amit eddig tőlem nem láthatott a közönség, és ebben benne van a bunyó is, meg az árnyaltság, amit ez a szerep kíván. Illetve Goda Kriszta számomra ma az egyik legjobb magyar rendező, amellett, hogy jó barát, és kurva jó szeme van. Másfelől igen, most nehézség, hogy nem minden úgy történik, ahogy én akarom. De ezt le kell nyelnem, másrészt lehet, hogy éppen ettől lesz jó a mozi. Kriszta elégedett a muszterekkel, s így én is elégedett vagyok. De ha én rendezőként látnám, hogy átszellemül a színész, akkor hagynám, figyelném, és csak nagyon picit terelgetem. A Bőrnyakúak forgatásán nem csak profizmust és hozzáállást lehetett tanulni. Sam Mendes aprókat igazított, faragott, de nem találta ki előtte, hogy mit csináljon a színész. Ha kitalálja, akkor rád húz egy olyan zakót, ami nem a tiéd, és a színész úgy érezheti, hogy nincs meg a bizalom. Mondják, hogy a színész bármit megold, felmondja a telefonkönyvet is – nem hiszek benne. De mégis vannak baromi jó filmek, amik így készültek.

Volt olyan film, ahol engedték, hogy azt csinálj, amit akarsz?

Az S.O.S. Szerelemben Sas Tamás. Azt csinálhattam, amit akartam. Nem is tudtak volna velem mit csinálni: olyan voltam, mint egy tank, Tamás gyengébb volt, én erőszakos. Mondtam neki: higgy nekem, megcsinálom, imádni fogják, érzem. Goda Kriszta kőkeményen tart, de ez a film talán éppen ettől lesz jó.

Ezek szerint te színészkaméleonnak tartod magad?

Valamennyire macsó ez az alezredes is, de szerintem nagyon jól tudnék játszani meleget is, óriási kihívás lenne, de nagyon jó lennék benne. Ahogyan igazi gonosz is szívesen lennék, egy Mengele, egy ördög, egy agyas, manipulatív, sötét, kegyetlen figura. Vagy hős! De olyan független filmben, humoros melodrámában is jó lennék, mint a Kerülőutak. Nincs olyan, hogy mit nem csinálnék.

Nagyon át tudok formálódni, mindenre képes vagyok. Legyen élethű, legyen igazi a sztori, ne olyan, hogy „értem, hogy mit akarsz, de kurvára nem működik”. Szerintem nem lehet kategorizálni úgy, hogy van az átalakuló színésztípus, meg az, aki mindig ugyanolyan karaktereket játszik. Szerintem csak jó vagy rossz színész van.

Többször játszottál már hozzád illő, és jóval kevesebbszer veled tökéletesen ellenkező figurát is. Szerinted gondolkodnak-e úgy benned, hogy „legyen egy ellenosztás”, direkt egy Fenyő Ivánhoz nem passzoló figurát bíznak rád egy filmben? 

Mutass nekem itthon jó filmeket, rendezőket, producereket. Kevés van, és nekik kellene meglátniuk, hogy mire képes a színész, mire lehet felkérni. Gothár Péter rám osztott az első filmjeim idején egy autista, hebegő-habogó fiút a Magyar szépségben. Nagyon én vagyok! Az ellenosztás nem élvezne előnyt egy szerep kiválasztásánál, inkább az a fontos, hogy az alkotó tudja, hogy miért adja nekem azt a figurát.

Ha egy elhízott vidéki gazdálkodó szerepével keresnek meg?

Ez így elsőre nem érdekel, mert „külső” karakter. Milyen ember ez? Mi a sztori, mit csinál? Mutasd a könyvet, milyen jeleneteim lennének, ez lehet érdekes is, de unalmas is. Éreznem kell a lehetőséget, az inspirációt. Az aggyal kitalált dolgok szarok, csak a szívvel, intuícióval, lélekkel átitatott dolgok jók.

Annak idején, frissen végzett színészként nagy merészségnek tűnt, hogy pár év Katona-tagság után szabadúszó lettél, aztán csak mert kaptál 1-2 filmszerepet, elmentél forgatni Amerikába.  Pályakezdőként nem tűnt öngyilkosságnak ez a lépés?

De, de nem érdekelt.

Most igen, de akkor?

Izgultam, féltem, de megléptem. Nem lehet máshogy! Azt éreztem, hogy nem kapok nekem való szerepeket, és nem tudok valaki alatt dolgozni. Különállóként viszont nem tudtam beszállni egy rendszerbe, legfeljebb csak lazán, egy-egy projektre tudtam fejet hajtani és követni valakit. Most meg mástól félek, de szintén csinálom. Én akarom kontrollálni a dolgaimat, ne engem kontrolláljanak. Nem blöfföltem sem akkor, sem most. 

Most is megnézted az AlkalMátéTrupp idei előadását, de a színpadon már évek óta nem vagy velük jelen. (Fenyő Iván egykori, legendásnak is nevezett színművészetis osztálya évenként más-más osztálytársról készít egy előadást. ) Nincs energiád, időd a fellépéshez?

Nem volt kedvem, és most se jött meg, miközben néztem az előadást. Ügyesek, jók, értékes a dolog,  de valahogy még vagy már, de nekem nincs most ott keresnivalóm.

Más az a színészet, mint amit te csinálsz?

Inkább nincs kedvem már a közös munkában dzsúdózni egymáson, hogy hogyan legyen egy jelenet, mit találjunk ki. Nincs kedvem próbálni, agyalni, imprózni két hétig. Akkor meg minek csináljam? Játszani van kedvem, a munkafolyamathoz nincs, márpedig az AlkalMátéTrupp esetében ez inkább erről szól. 

Elviselné a hiúságod ezt az élveboncolást? Ha idén az jövő évi darab főszereplőjéről szóló sorsoláson kihúzták volna a nevedet, hogy jövőre a te életedet játsszák el, akkor is néző lennél – mint legutóbb Száraz Dénes, aki kimaradt a játékból –, vagy részt vennél a dologban?

Nem tudom. Most nem szerettem volna, ha kihúztak volna, és szerencsére nem is én leszek a közvetkező. Később szívesen, bírnám az egészet, sokkal őszintébb, bevállalósabb vagyok, mint azt gondolnák.  

De mondjuk fel tudod címkézni az életedet úgy, mintha egy színdarab vagy egy könyv lenne? 

14 éves koromtól ráébredés, színésznek készülés, bizonyítási vágy. A főiskolán kiteljesedés, rájövök, hogy milyen jó színész vagyok, azt hiszem, enyém a világ. Elkezdek forgatni, tényleg enyém a világ, jómód, celeb és nem celeb csajok az ágyamban, teljesen elszállok, én vagyok az isten. Azt csinálom, amihez kedvem volt. Ha bunkózni, hát bunkó vagyok. És utána hatalmas koppanás: az élet megmutatja, hogy hiba mindenen átgázolni. Autóbaleset, pánikrohamok, elhagyott a szerelmem, bunyók, agresszivitás. Nagy szívások, irgalmatlan szenvedés. Aztán felismerem, hogy nem vagyok egyedül, hogy van másik út, tudatosságot, bölcsességet tanulok. Most a magam útjának a beteljesítésén dolgozom, meditálok, meghallgatom, mit akar a lelkem, és azt szeretném fizikai szinten manifesztálni. 

A nézők szerinted bármit ezekből észrevettek?

Ők azt látják, hogy hol többet, hol kevesebbet szerepelek a filmvásznon, újságban. Van, aki elfelejtett, van, aki újra megtudja, ki a Fenyő Iván, van, aki meg most ismer meg

A spiritualitás hogy jött az életedbe?

Reagálnom kellett a szenvedéseimre. És rájöttem, hogy máshogy és máshol kell keresnem a boldogságot.

Jó, de választhattad volna a piát is.

Választottam is. Csak majdnem belehaltam. És akkor bejött az életembe egy láma rinpocse, és egyenes utam volt onnantól a jógához, Nepálhoz, a könyvekhez, elkezdett kinyílni a tudatom, elkezdtem felébredni. Kaptam már visszajelzést ismerősöktől, hogy sokat változtam. 

Biztos lesz pár olvasó, akinek nem lesz szimpatikus ez a magabiztosság. 

Ne mondj le róluk. Pontos képet kaptak arról, hogy milyen vagyok, mit képviselek. Már eszemben sincs megfelelni. Ha valaki tisztában van magával, az az egyik legjobb dolog. Te most kérdezel dolgokat, én meg őszintén, álszerénység és számítás nélkül azt válaszolom, amit ezekről belül érzek. Ha valakit ez zavar, akkor keresse meg magában, miért zavarja ez. Ha valakinek bicskanyitogató, amit mondok, az az ő dolga, és valószínűleg azért ugrik rám, mert vagy ő is ezt csinálja, vagy csak csinálná, de nem meri még, vagy nem tudja. Nem baj az, ha az ember tisztában van dolgokkal, és ki is mondja őket, sőt. Látom én a hibáimat is, nyugi. Adott esetben például a nagy egómat. 

Neked mi a bicskanyitogató dolog a világban?

Vannak emberek, akik megvalósítják magukat. És rájöttem, hogy engem azért zavarnak, mert én még nem valósítottam meg önmagam. Ebből fakad a féltékenység és irigység. Ezért kell rálépni a saját utadra: hogy megvalósítsd önmagad, és elmúljon a negatív érzés. Igenis merd kimondani, hogy az legyél, ami akarsz. Merd kimondani egy interjúban, akár rengeteg ember előtt is. Ne másokat hibáztass, hanem dolgozz magadon!