Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMLehúzhatják a rolót az orosz mozik
További Kultúr cikkek
- Egy parkolóházban lőtték agyon a híres rappert
- Kétmilliárd forintot csengettek ki egy kődarabért, amit egykor útburkolatként használtak
- Csonka András: Pár éve kussoltam volna, de ez most fáj
- Galkó Balázs súlyos baleseteket szenvedett, közösségi oldalán osztotta meg kálváriáját
- Addig halogatsz, amíg egy kórteremben találod magad, és elmúlik feletted az élet
Származási helye miatt betiltani egy filmet rasszizmus.
Ez volt Oleg Berjozin, az orosz filmszövetség elnökének reakciója a javaslatra.
A Sztanyiszlav Govoruhin, a parlament kulturális bizottságának elnöke és Jurij Kara rendező által szorgalmazott intézkedések nem másról, mint az amerikai filmek a szovjet időkhöz hasonlítható szigorú cenzúrájáról, vagy akár betiltásáról szólnak.
Kara szerint amíg az amerikai szankciók érvényben vannak, be kell tiltani az amerikai filmeket mind a mozikban, mind a televízióban. Ez ösztönzően hatna a hazai filmiparra is, és jóval magasabb színvonalú filmek gyártására sarkallná a hazai filmgyártókat.
Csakhogy sem a filmipar, sem a moziipar nem élne túl egy ilyen intézkedést. Anna Krutova, a kulturális minisztérium filmipar fejlesztési osztályának feje boldog lenne, ha az orosz filmgyártás már azon a szinten lenne, hogy letaszítsák a hollywoodi filmeket a trónjukról, de itt még nem tartanak.
A régi szép idők
A mai orosz filmgyártás nyomdokaiba se ér a szovjet filmeknek, amiket a mai napig vetítenek a tévében, és rengetegen nosztalgiával nézik őket.
Ilyen a Szállnak a darvak, a Moszkva nem hisz a könnyeknek, a Halló, itt Iván cár! vagy a Ballada a katonáról.
A Moszkva nem hisz a könnyeknek 1981-ben megkapta a legjobb külföldi filmnek járó Oscart, és 90 millióan látták a mozikban a Szovjet Unióban.
A különbség az, hogy akkor nem volt más, és annyi mozi sem volt a városokban.
A nézőközönséget ugyanis nem érdeklik az orosz filmek annyira, mint az orosz filmgyártás mai remekei. Ha beülnek egy orosz filmre, az azért van, mert már látták az összes amerikai filmet, amit épp abban a hónapban vetítenek.
Nem ez az első eset arra, hogy külföldi filmeket akarnak betiltani, illetve radikálisan korlátozni. 2012-ben például a külföldi filmek importját az összes filmipari termék 20 százalékra akarták leszorítani. Sőt, a külföldi filmek forgatását is meg akarták tiltani Oroszország területén. Arra viszont nem tudjuk a választ, hogy a külföldi sztárok orosz filmben való szerepeltetése milyen reakciókat vált ki a Hollywood-ellenzők köréből.
A cenzúra hagyománya
A szovjet időkben persze másképp volt. Bár a külföldi filmeket is vetítettek, így vagy úgy, de cenzúrázták őket. Jancsó Miklós Csillagosok, katonák című filmjét például alaposan átdolgozták, mert az eredeti film tele van meztelenkedéssel, a Szovjetunióban pedig az efféle dekadenciát nem tűrték. A szovjet cenzúragépezetnek a sztálini időkig visszanyúló hagyományai vannak, és a reflexek a mai napig működnek az a kulturális minisztériumban. Nem véletlen, hogy gyakran lehet hallani olyan javaslatokról, miszerint a csúnya szavakat és erőszakos jelenteket a közönség érdekében ki kell vágni a filmekből.