Így készült a nyers erő portréja

Rengeteg kép kering Putyinról az interneten, amin félmeztelenül vadászik, tengeralattjárót és repülőt vezet, szkanderozik vagy tigrist simogat, de kiemelkedik közülük egy, amit 2008-ban készített róla Platon a Time magazin „Az év embere”-címlapjára. Nem sokan kerülnek olyan közel a világ egyik legfontosabb emberéhez, hogy néhány centiről az arcába vakuzzanak, de nem csak ezért különleges ez a fotó.

A portré World Press Photo-díjat is nyert 2008-ban, Platon akkor mesélt először a készítése körülményeiről. Putyin azelőtt sosem ült kamerák elé stúdióban, nem készült róla beállított portré, és az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy ez a kép egyáltalán elkészülhet-e.

A fotóst öt napig várakoztatták egy moszkvai hotelben, amikor egy nap fekete autó parkolt az épület elé (BMW, nem Volga), és elvitték az elnök rezidenciájára. Putyin palotáját hatalmas falak veszik körbe, amiknek a tetején végig mesterlövészek sorakoznak, és csak többórás biztonsági ellenőrzés után engedték át a fotóst és a felszerelését.

A palotában újabb nyolc óra várakozás következett, mire sort keríthettek a Time interjújára, de még a beszélgetés közben sem volt biztos, hogy Putyin kötélnek áll, és engedi, hogy lefotózzák. Az utolsó pillanatig benne volt a levegőben, hogy felesleges volt minden előkészület.

Putyin szereti a Beatlest

Az interjú közben Platon felállította a stúdióját, és átrendezte az elnöki dolgozószobát. A fotó elég spártai technikával készült: egy egyszerű fehér hátteret és egyetlen vakut használt a portréhoz. Egyedül kellett mindent csinálnia, pedig általában több asszisztenssel dolgozik, Putyin irodájába viszont rajta kívül nem engedtek be senki mást. Ő is csak 15 percet kapott.

Platon sokat mesél ebben a videóban a készülődésről. Innen tudhatjuk például, hogy Putyin asztalán tényleg van egy egygombos piros telefon, aminek a közelébe sem mehetett senki, de még a konnektor körül is vigyázni kellett, amibe az eszköz csatlakozik. Elég furcsa érzés lehet a világ egyik legerősebb emberének holmijai közt matatni, na.

Amikor az interjú után eljött a fotózás pillanata, mindenki legnagyobb meglepetésére Putyin gond nélkül belement a portréba. Egyedül maradt a teremben a fotóssal és húsz tanácsadójával, de abba nem ment bele, hogy állítgassák, vagy hogy egyáltalán hozzáérjen a fotós. Végül a Beatles törte meg a jeget.

Platon egy váratlan kérdéssel próbálta kizökkenteni Putyint a komfortzónájából. Ez volt az első kérdése az orosz elnökhöz, amikor szemtől szemben álltak: „Hatalmas Beatles-rajongó vagyok, és ön?” Putyin reakciója viszont még a fotóst is meglepte. Hirtelen felcsillant a szeme, és őszinte rajongással csak annyit mondott: „Én imádom a Beatlest!”

Beszélgetni kezdtek a zenéről, és kiderült, hogy Paul McCartney-t kedveli leginkább, és a kedvenc száma a Yesterday. Putyin egyébként abban a palotában lakik, ahol aláírták a Szovjetunió felbomlásáról szóló nemzetközi szerződéseket.

Yesterday, all my troubles seemed so far away,
Now it looks as though they're here to stay
oh, I believe in yesterday.

A fotózás innentől már gyerekjáték volt. Mindössze néhány végtelenül egyszerű, de mégis utánozhatatlan kép készült az elnökről pár rövid perc alatt. Kényelmetlenül közelről. Platon külön megemlíti, hogy olyan közelről készült a portré, hogy érezte az arcán Putyin lélegzetvételét.

Két kép lett az egyhetes munka végeredménye. Az egyik, amin farkasszemet nézhetünk Putyin jéghideg tekintetével – ez került a Time címlapjára; és egy másik, amin a székében hátradőlve, a karfára támasztott kezekkel néz le a kamerába – ez pedig Platon személyes kedvence lett. 

Egy érdekesség a Time-címlaphoz: annak idején kisebb botrány lett belőle, hogy a Time felirat M betűje szarvacskákat rajzol Putyin fejére. A magazin ennek hatására az Obamáról készült hasonló képen a feliratot már az amerikai elnök feje elé helyezte el.

Putyin tekintetének olyan hipnotikus ereje van a képeken, hogy a fotót egyszerre érzik magukénak az elnök ellenségei és imádói is. Számtalan plakáton felhasználták őket az elmúlt években, Platon ikonikus portréja ma már a popkultúra része. Átdolgozásai feltűnnek Putyin-ellenes plakátokon az orosz ellenzék demonstrációin, de ugyanez a kép lóg az elnök rajongóinak hálószobájában is.

A nyers erő tekintete és a kőkemény hatalom portréja. Ezzel a két jelzővel hivatkoznak a két portréra a mai napig, és talán ennek a két képnek is köszönhető, hogy ha Putyinra gondolunk, nehezen jut bármi más az eszünkbe.