Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!A jelek szerint mégis sikerülhet a kor magyar kultúráját bemutató kiállítást produkálni a milánói világkiállításra. Annak ellenére is így van, hogy a kiállítási tárgy maga nem változik. Továbbra is monumentális sámándobokkal és egyéb szimbólumokkal terhelt építménnyel mutatkozunk be, az összkép mégis kiegyensúlyozottabb lesz a korábbinál.
A sámándobot ugyanis már félkészülten is körbeveszi a mutyi, a zavaros állami kifizetések és az ellenségeskedés.
Néhány hete jelentették be az építészek, hogy hivatalosan is kilépnek a projektből, mert ami megvalósul, ahhoz nem adják a nevüket. De vajon mi épülhet Milánóban, ami még annál is lehangolóbb, mint amit a látványterveken látunk? A válasz után kutatva azonban még izgalmasabb információt osztottak meg velünk az ügyet belülről ismerők.
A hivatalosan megbízott építészcsapatot az állami vállalat még mindig nem fizette ki teljesen. Ráadásul információink szerint a projektet lebonyolító, 100 százalékos állami tulajdonban lévő Carpathia Kft. a simlis vállalkozások stílusában bonyolította az ügyletet.
Az építészek a kamarai díjszabásnak megfelelő összeget kértek a tervezésért, amelyet a Carpathia Kft. szóban elfogadott, majd mégis ennek egynegyedéről írta meg a szerződést, mondván, a különbözetet egyéb keretből fizetik majd ki nekik. A szóbeli megállapodást aztán úgy lehetett érvényesíteni, mint a Moszkva téren feketemunkásokat toborzó építési vállalkozónál: az építészek hónapokig jártak a cég nyakára, majd kitartó követelőzésük miatt fél évvel később született egy második szerződés, amely alapján a fennmaradó összeget is kifizették.
Néhány, a Magyarországot reprezentáló pavilon tervezésben részt vevő munkatárs pedig azóta is fut a pénze után.
Értesülésünkről meg akartuk kérdezni a projekt vezető építészét, a levelet is jegyző Ertsey Attilát, aki azonban nem akarta kommentálni a fentieket. A kifizetésekről annyit mondott, hogy tudomása szerint a látványtervező és a belsőépítész valóban vár a honoráriumára.
Az építész jelezte, hogy a szakítás okáról viszont szabadon beszélhet. Ertsey volt az, aki nyílt levelet tett közzé a projektből való kilépésükről. Az Indexnek elmondta, hogy valójában nem ők hagyták ott a munkát, a levélben csak rögzítették a kialakult állapotot. „A megbízó már korábban megszakította velünk a kapcsolatot. Informálisan hallottuk, hogy kérték a kivitelezőt, hogy már ne velünk egyeztessen.”
Ertsey szerint szálka lehetett a Carpathia szemében, hogy a munka során jelezték kifogásaikat, és próbálták az eredeti mederben tartani a folyamatokat. „Aggodalmunkat fejeztük ki a csúszások miatt, hogy az épület nem lesz kész az április 15-i határidőre.”
Ahogyan az a szakításoknál amúgy is szokásos, teljesen más történettel állt elő az ötletgazda. Sárkány Sándor szerint építés közben kiderült, hogy a terv, amit amúgy elfogadott a Carpathia Kft. is, és amely alapján elindult a munka, többe kerül, mint gondolták. „Végül kicsit más lesz a pavilon, mint az eredeti tervek voltak, de ennek főként a költséghatékonyság az oka. Ha az eredeti terveknek megfelelően készül el a pavilon, az mintegy 1,5 milliárd forinttal került volna többe. Lesz persze sámándob, de összességében más lesz az egész” – magyarázta Sárkány Sándor azzal a bizonyossággal, mint aki a szakítás után megkapta a lakást.
„A megvalósíthatósági terv elkészítése miatt kerestem meg az építészeket. Ertsey Attila passzív házat, Herczeg Ági 17. századi kertet akart tervezni, én pedig azt gondoltam, hogy a kiírás jelképeit kortárs módon kell megvalósítani. Nem akarták elfogadni, hogy a pavilonnak számos egyéb kihívásnak is meg kell felelnie. Magyarország meg akar jelenni a kereskedelemmel is, és ezt is ki kell szolgálnia a tervnek. De probléma volt, hogy amit ők terveztek, az sokba került. A pavilon építéséhez szükséges források az 1700/2013. (X.4) kormány határozatban kerültek megjelölésre, az ő tervük ebbe nem illeszkedett. És, ahogy mondtam, a választásnál a költséghatékonyság is érv volt, azaz hogy a Malomnál olcsóbb épületet építsünk."
Kérdésünkre, hogy miben lesz más a pavilon, Sárkány annyit árult el: „Végül kihagytuk például az energiatakarékos megoldásokat, ezek fél év alatt úgysem térülnének meg. Ehelyett formájában lesz organikus a pavilon. Egyelőre heroikus küzdelemben vagyunk az olasz kivitelezővel, hogy a buborékok és a cseppek koncepciója megvalósuljon. De benne lesz például Bogányi Gergő zongorája."
Bár azt már sosem tudjuk meg, hogy az eredeti vagy az építészek nélkül megvalósuló terv lett volna olcsóbb, kérdéseket vet fel, hogy akkor mi alapján golyózta ki Szőcs Géza az első díjas tervet. A magyar pavilon körüli botrány ugyanis éppen azzal indult, hogy a kormánymegbízott kidobta a zsűri által nyertesnek ítélt tervet, hogy a sokkal költséghatékonyabbnak mondott másodikat építtesse meg. Ennek megtervezésére kérték fel azokat az építészeket, akiket most félreállítottak.
A projektnek mindenesetre nem tett jót, a sámándobot egy héttel a milánói expó megnyitója előtt ugyanis még javában építik. Ertsey szerint a fejetlenség miatt van a csúszás, ők ugyanis már 2014 nyarán leadták a terveket. Ezeket azonban később a megkérdezésük nélkül átrajzolták és teljesen megváltoztatták.
„Az épület működése is kérdéses volt a számunkra. Féltünk, hogy kudarc esetén az egészet a mi számlánkra írják, noha a munkába már nem volt beleszólásunk” – magyarázta az építész, hogy miért határolódtak el nyílt levélben a projekttől.
Ertsey egyébként kiállt az eredeti terv mellett, mondván, hogy „az legalább érdekes, nem egy unalmas doboz, mint a többi pavilon.” Az egyébként jó nevű tervező már tavaly hangsúlyozta, hogy az ötlet szellemisége és nem megformálása miatt vett részt a projektben. Az Építészfórumra írt cikkében azt írja, a koncepciót teljes egészében Sárkány Sándor képzőművész-színházi rendező készítette, ő csak szakember a folyamatban.
„Megkíséreltem e hálátlan feladatot elvállalni – a szoborszerű épületvíziónak testet-szerkezetet-működést adni. Én ebben a történetben egy mesterember vagyok, mégis úgy tűnik, nekem kell elvinnem a balhét. Van, aki meg is fogalmazza: a Szőcsöt nem támadhatja, a Sárkányt sem, na, akkor marad az Ertsey” – válaszolta az építészszakma támadásaira.
Az ügyben megkerestük a Carpathia Kft.-t, ami a Nemzeti Vagyonkezelőhöz irányított minket. Az információs lánc végén elhelyezkedő MNV Zrt. a következőt mondta a kifizetések zavarosságáról: „A Carpathia Kft.-vel megkötött szerződések alapján a szerződésszerű teljesítések után a kifizetések 100%-ban megtörténtek a tervezők irányában. Egyebekben a tervezőkkel a korábbi ügyvezetés által folytatott egyeztetések békés lezárása érdekében, az új ügyvezetés a tárgyalások folytatását kezdeményezte."
A szűkszavú válaszból nehéz teljes képet alkotni, így a milánói pavilon körüli helyzetet azzal tudjuk kerekké tenni, ha röviden összefoglaljuk a projekt történetét:
A két sámándob és egy súlyzó keresztezéséből születő dolog valójában egy épület, amely a milánói világkiállítás főtémájára, a bolygó élelmezésére és az energiával kapcsolatos kérdésekre szeretne a maga módján válaszolni. A háromszintes pavilonban rokokós gazdagsággal burjánoznak a szimbólumok. Az összeset nem is tudjuk kibontani, de a naiv buzgóság érzékeltetésére ismerjék meg az egyik főmotívumot. Megéri végigolvasni, megdöbbentő terv. Tehát:
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
