Esterházy Péternek hasnyálmirigyrákja van

A szomorú hírt az Élet és Irodalom mai számában Grecsó Krisztián cikkében jelentette be az író mintegy mellékesen, egy Magyar Hírlapban megjelent cikkre. Abban az írásban Dippold Pál a göteborgi könyvvásáron történtektől (bővebben itt) mondta el a véleményét, így:

Esterházy Péter levelét a svéd kiadója olvasta fel: mint az író levélírta, betegsége miatt nem tud részt venni a könyvvásáron. „Hogy mi az irodalom, azt negyvenöt év után is (azóta van toll a kezemben) nehezen tudnám megmondani” – írta a világhírnév küszöbén pipiskedő művész, aki valószínűleg posztmodernül krétát kajált, amitől lázat tudott előadni, így hiányzása igazolt. E. P. stréber.

Erre regált Grecsó egy írásban a mai ÉS-ben. Őszintén kívánja benne Dippold Pálnak, hogy

ő, ha ne adj’ isten, ekkora baj éri, még csak hasonló reakciókat se kapjon. Hogy kollégái, ismerősei, családja támogassák, ha véletlenül – tényleg nem kívánom – arra szorul. Mert Esterházy Péterrel ez így van. Olvasók, barátok, rajongók, kollégák ezrei gondolnak rá a legnagyobb aggódással, szeretettel nap mint nap, állnak meg, néznek fel az égre, hogy ha van isten, vagy ha nincs, akkor is, Péternek meg kell gyógyulnia.

A cikkben közvetlenül maga Esterházy is megszólal, mágpedig pont a Dippold említette, Göteborgba küldött levélen keresztül, ami kicsit furcsa, mert van benne egy ilyen kitétel:

Erről sokat tudnék beszélni, a varázsról, a titokról. És milyen lelkesen, ihletetten. Hiszen ez tölti be az életem. (Zárójel. Ez kicsit megváltozott, ezért is nem vagyok személyesen jelen, most igyekszik más betölteni az életem, de így meg a hasnyálmirigyrákról tudnék lelkesen és ihletetten beszélni, amitől ugyan most megkímélem a tisztelt publikumot, de ne reménykedjen, előbb-utóbb hosszabban is szólok róla, I am afraid.) Folytatom zárójelen kívül, mintha mi sem történt volna.

Azaz a levél szövegében már benne volt, hogy az írónak hasnyálmirigyrákja van, és ugyan eszünk ágában sincs feltételezni, hogy Dippold Pál tudott volna erről, de mielőtt megfogalmazta volna sommás, Tahók címmel leközölt véleményét, lehet utánakérdezhetett volna, hogy egészen pontosan milyen betegség is tartotta vissza az írót a svédországi könyvvásártól. Az idén 65 éves Esterházy munkássága a magyar- és világirodalom megkérdőjelezhetetlen értéke, nélküle nagyon más (értd: szegényebb) lenne a posztmodern irodalom.