Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!A legendás balatonaligai pártüdülő már a '40-es évektől nagy kedvence volt a magyarországi kommunista elitnek, mivel csak egy órányira volt Budapestteől. Ám az itteni ősfás ligetekben és az előző tulajdonosoktól kisajátított, századfordulós villákban nem pihenhette ám ki akárki a szocializmus építésének fáradalmait: csak Rákosi, Kádár, Aczél, Biszku Béla, valamint a minisztertanács tagjai kóstolhattak bele itt a nyugati életérzésbe. A többieknek sokszobás kockaüdülő épült.
A párt egyáltalán nem reklámozta a külvilág felé Balatonaligát: a beutalókat egy szűk belsős kör kegyként osztogatta. A hivatalos iratokban is csak „aligai objektum”-ként emlegették Aligát, és a hírekben sem szerepelt – ezért sajnos alig maradt fenn archív fotó az itt nyaralókról. Fennmaradtak viszont lelkes visszaemlékezések, amikből kiderül: a kettéosztott üdülőkomplexum Aliga I. elnevezésű részén üdülhettek a hűséges pártfunkcionáriusok, a Balatonaligán belül is külön mikrovilágként működő, külvilágtól elzárt, kerítéssel és őrökkel védett Aliga II.-n pedig a legfelsőbb vezetés nyaralt. De nemcsak Aligán hoztak létre pártüdülőt: Arácson, Balatonföldváron, Tihanyban és a híressé vált Balatonőszödön is, ahol a Minisztertanács tagjai nyaralhattak.
Bárki, és még csak kommunistának sem kell hozzá lenni! Az üdülő területe egy 50 hektáros, ősfás arborétum, emblematikus épületekkel a rendszerváltás előtti időkből. Balatonaliga ma már Balatonvilágos része, de 1989 előtt az MDP majd az MSZMP saját tulajdonát képezte. A rendszerváltás után pedig több állami szerv is felügyelte a területet, 2007-től magánkézbe került: jelenleg a Promote Hungária Kft. működteti itt a Club Aligát.
Kádár János és Aczél György egykori nyaralói (a IV-es és az V-ös villák), valamint Aliga II. régi uszodája, tekepályája, étterme és mozija azonban zárva van, mert az épületek állapota életveszélyes. A balesetek elkerülése miatt a Club Aliga vezetősége senkinek sem ajánlja a romos épületekben az egyéni felderítőakciókat!
Vas Zoltánné Vadas Sári, az Országos Tervhivatal vezetőjének felesége már a '40-es években rendszeresen lejárt a Balatonra, az orvosszakszervezet üdülőjébe. Megtetszett neki az Aliga környéki, ősfás-löszfalas vidék, ezért rábeszélte a férjét, hogy béreljenek itt ki egy villát, és hívják meg bulizni Vas Zoltán politikustársait is. Így utazott le ide Rákosi Mátyás is 1948-ban, és azonnal beleszeretett a környékbe. A párt kisajátította az ekkor még külön közigazgatási területnek számító Balatonaligát: a lakókat áttelepítették a közeli, tulajdonos nélkül maradt sváb és szlovák ingatlanokból választhattak csereingatlant.
A pártvezetés személyesen utazott le, és mindenki kiválaszthatott magának egy szép tóparti villát (ezek ma már nincsenek meg), így lett saját nyaralója Rákosi Mátyás mellett Gerő Ernőnek, Farkas Mihálynak, Szakasits Árpádnak, Rajk Lászlónak és Kádár Jánosnak. A többi villát ledózerolták, a helyükön épült ki a pártüdülő.
Aliga I. és Aliga II. kerítéssel körbevett területét fegyveres őrökkel védték, és csak két kapun át lehetett bejutni. Az enyhén paranoiás Rákosi túlbiztosította magát: a löszfal tetejére géppuskás őröket és légvédelmi ütegeket telepítettek, és a vízben is motorcsónakok őrjáratoztak, nehogy valaki innen támadja meg az első titkárt. Rákosi ezen felül a többi villától elválasztott saját villájához külön őrizetet kért (amellett, hogy saját testőrsége is volt), a villát külön kerítéssel vette körül, 1950-ben pedig előnevelt fenyőfákkal ültette be a környéket, hogy a Balatonból senki ne láthasson be. Éjszakánként két reflektor is pásztázta a vizet.
Rákosi húsvéttól késő őszig minden hétvégéjét Aligán töltötte. Szombaton ebéd után pihent egy kicsit, aztán autóval lehozatta magát a Balatonhoz, és itt volt egészen vasárnap délutánig. Rákosi Aligán nagyon keveset érintkezett Gerővel, Kádárral és Farkas Mihállyal, csak a közös étkezésekkor látták őt, amúgy elvolt a saját kis üdülőjében, és a vele egy időben nyaraló elvtársak sosem tudták megkörnyékezni egy kis protekcióért.
A kisebb presztízsű Aliga I-be a megyei pártbizottságok tagjai, a budapesti pártbizottság tagjai, a pártapparátus közép- és felső vezetői, valamint az oktatás és a média jeles képviselői kaptak beutalót. Az itteni életet csak személyes visszaemlékezésekből, levelezésekből, naplókból ismeri az utókor és a történésszakma (kiváló munka a témában Majtényi György Kádár-kötete, a Vezércsel, ami a sétán is sokszor szóba került). Az viszont biztos, hogy a Rákosi-korszak pártfunkcionáriusainak Aliga volt a tejjel-mézzel folyó Kánaán, egy darabka Nyugat mivel:
Építészetileg nagyon vegyes volt az összkép Aliga I-en. A kis fabungalóktól kezdve a teraszos kockahotelen át a századeleji villáig a legkülönfélébb szállásokat kaphatták meg itt a jó elvtársak. A szobaelosztás természetesen a hatalmi hierarchiát is tükrözte. Aki lakosztályt kapott, az biztos lehetett benne, hogy nagy tekintélye van a pártban. Aki viszont csak egy földszinti hotelszobát kapott, ami ráadásul a part helyett az erdőre nézett, az szerencsés volt ugyan, de lehet, hogy többször már nem nyaralhatott itt.
A '60-as években az aligai pártüdülő vezetője Kolozs Jenő volt. Többek között pont az Aligán dolgozó unokaöccsének visszaemlékezéseiből lehetett megismerni az itt nyaralók mindennapjait. Kolozs Jenő Aliga legnagyobb hatalmú ura volt: aki a jobb ellátásért, figyelemért cserébe szívességeket kérhetett a párttagoktól. Egyszer a miskolci megyei lap főszerkesztője is itt nyaralt, de erdőre néző szobát kapott, ezért Kolozs elintézett neki jobbat – cserébe azért, hogy az unokaöccse újságíró gyakornok lehessen Miskolcon. Az Aligán fürdőruhában megszerzett kapcsolati tőke tehát forintosítható volt – de persze nem mindenkinek.
Az Aligán nyaralókat rengeteg kikapcsolódási lehetőség várta:
Aliga I. étterme ma is működik, egy Retró presszóval kiegészülve. Sok ismert embert lehetett látni a reggelinél az ebédnél és vacsoránál: egy visszaemlékező gyerekkorában itt találkozott össze Takács Marikával, a korszak közkedvelt tévébemondójával, aki itt nyaralt a férjével, és vacsora után közös fotókat is készített a rajongóival.
A pártkáderek egészségére ügyelendő a konyhán folyamatosan jelen volt egy KÖJÁL-ellenőr. De hogy minden fertőzés lehetőségét kizárják, Aliga maga termelte meg az asztalra valót: a löszfal tetején egy állami gazdaság működött, gyümölcsöskerttel és zöldséges veteménnyel, ahol saját terménnyel látták el a konyhát. Balatonaliga főkertésze Jordanics János volt, aki a történészeknek elmondta: Bacsó Péter A Tanújában nem kitaláció volt a magyar narancs. Jodranics ugyanis pont abban a kutatóintézetben dolgozott korábban, ahol a Rákosi-korszakban tényleg megpróbálták meghonosítani Magyarországon a déligyümölcsöket, a gyapotot és a rizst - persze minimális sikerrel.
Míg Aliga I.-en a főszezon májustól augusztusig tartott, Aliga II.-re bármikor leutazhattak a legmagasabb rangú elvtársak, mert egy kis személyzet egész évben készültségben várta őket (Aliga I-et ezalatt csak továbbképzések és konferenciák számára nyitották ki a szezonon kívül). Bár Kádár maga is sokat tartózkodott itt, a Kádár-villa sosem volt az övé: a szekrénytől kezdve az ágyneműkön át az evőeszközökig hivatalosan minden a Magyar Szocialista Munkáspárt tulajdona volt.
Aliga I.-et és Aliga II.-t őrbódéval megerősített drótkerítés választotta el egymástól. Már Rákosi idejében is mindig posztolt itt egy rendőr, aki minden ki- és belépéskor megnézte, rendelkezik-e a vendég belépési engedéllyel. Itt egy nagyobb hotel és több kisebb villa épült az MSZMP mindenkori Politikai Bizottsága és Központi Bizottsága számára, valamint az aktuális minisztereknek (az exminiszterek már csak Aliga I.-re mehettek).
Kivételezettek persze voltak:
Balatonaliga illusztris vendége volt Tömpe István Központi Bizottsági tag, a Magyar Rádió és Televizíó elnöke. Idős korára már nagyot hallott, ezért a visszaemlékezések szerint onnan lehetett tudni, épp merre jár a Aligán, hogy honnan hallatszik a Szabad Európa Rádió adása. Így annak az MSZMP-tagnak vagy üdülői dolgozónak, aki kíváncsi volt a nagyvilág valódi híreire, csak meg kellett keresni a táskarádióval mászkáló Tömpét.
Ő volt az is egyébként az is, aki nem zárta el a szabadsága alatt megkapott belső, bizalmas iratokat, hanem kinn felejtette egy asztalon a nyaralóban, így a személyzet takarítás közben megtudta, mi nem szerepel a Népszabadságban. Az ilyen esetek miatt egyébként az aligai pártüdülő személyzete csak nagyon nehezen kaphatott a nyugati utazáshoz szükséges útlevelet: egyszerűen túl sokat tudtak.
Kádárnak már a Rákosi-korszakban is volt egy kisajátított balatoni villája Aligán. A ma is álló, IV-es számú modernista villa viszont csak a '70-es években épült: az MSZMP ajándéka volt szeretett első titkáruknak. Az épület érdekessége, hogy a fa árnyékolók és a terméskővel szegélyezett terasz nem szocmodern stílusban épült, ahogy azt sokan hiszik, hanem a 1920-as évek Bauhaus stílusában, ami később a '60-as, '70-es években is tovább élt itthon. A puritán elveket valló Kádár azonban mindenki meglepetésére kijelentette:
Pedig egy állami vezetőkhöz képest szinte szegényes volt a berendezése: egyszerű bútorokkal, és panellakásokat idéző, szűk főzőfülkével. Légkondit is csak azért szereltek be, mert Kádár felesége nagyon nehezen viselte a meleget. Luxuscikk csak egy volt a házban: az ország legelső színes tévéjét itt üzemelték be. Kádár néha itt tévézett Aczél Györggyel, és mindig megnézte a híradót, de privát mozitermet nem kért, inkább feljárt ő is Aliga II saját mozijába (ahol állítólag egyszer a gépész összekeverte a tekercseket, és a gyerekmatiné helyett az elvtársaknak estére bekészített pornófilm indult el).
Az állandó üdülőőrség Rákosi mániája volt, Kádár kifejezetten utálta, ha folyamatosan vigyáztak rá, főleg ha azért jött Balatonaligára, hogy pihenjen. Egyszer ki is szökött a pártüdülőből, hogy egyedül sétálgathasson, és végre békén hagyják. Az őt védő kormányőrök parancsnokát állítólag onnan lehetett felismerni, hogy még a melegítőnadrághoz is fekete lakkcipőt húzott. De Kádár sem volt egy divatdiktátor: Aligán mindig egy vizes kendővel a fején lehetett látni, és kék frotír fürdőruhában, ami majdnem minden kijövetelkor lecsúszott róla, így mindenkinek, aki látta, vissza kellett fognia a nevetését, ha jót akart.
Kádár a 70-es években évente másfél-két hónapnyi szabadságot vett ki, később pedig ahogy idősödött, egyre többet: az utolsó éveiben már 2-3 hónapot is pihenéssel töltött egy évben. Általában januárban vadászni ment a gemenci erdőbe, a hosszú hétvégéket és az augusztust rendszeresen Aligán töltötte. Nagyon szigorúan vette a nyaralást: áthúzta a naptárában a szabadságon töltött napjait, és nem szívesen beszélt munkáról senkivel. Helyette inkább a külön neki épített kis szigeten horgászott (ez még ma is megvan), olvasott vagy sakkozott.
Egy történet szerint Nezvál Ferenc, aki '56 után igazságügy-miniszter és a kádárista megtorlás egyik levezénylője volt, a '60-as években Aliga II-n nyaralt. Tudta, hogy Kádár és a felesége naponta kétszer végigsétálnak a parton, ezért ebben az időpontban direkt kivitt a vízhez egy sakktáblát, hátha a főtitkár leül vele játszani. Kádár azonban a visszaemlékezések szerint nem nagyon szerette az ilyen balatoni smúzolásokat. Többször is mondogatta a párttársainak:
Az a baj magukkal, hogy amikor dolgozni kellene, akkor pihengetnek, de amikor pihenni kellene, akkor dolgozgatnak!
A villájába bekötött telefont kivezettette inkább a kormányőrök fülkéjébe, hogy ne zaklassák váratlan hívásokkal. A visszaemlékezések szerint egyszer kijelentette:
Aligán csak akkor zavarjanak, ha kitört a harmadik világháború!
A balatonaligai üdülőkomplexum legkeletebbi szegletében épült fel az elnöki villa. Eredetileg azért épült, hogy az MSZMP itt fogadhassa az olyan magas rangú külföldi vendégeket, mint Hruscsov, Brezsnyev, Gagarin, Honecker és Fidel Castro, akinek a tiszteletére később átkeresztelték az épületet. A hely ma Castro-villaként népszerű retró szórakozóhely.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
