Albert, Lipót
7 °C
14 °C
Index - In English In English Eng

Embert is öltek a világ legelső szupermodellje miatt

GettyImages-515570852
2016.06.25. 20:08
Evelyn Nesbit arca tényleg mindenhol ott volt a 20. század elején: naptárakon, reklámokban és olyan magazinok címlapjain szerepelt, mint a Vanity Fair vagy a Cosmopolitan. Miután ifjú udvarlójától eltiltották, egy kábítószeres szociopata felesége lett, aki arról volt ismert, hogy korbáccsal kínozta szeretőit, és százdollárosokkal gyújtotta meg cigarettáit. Az őrült playboy aztán épp 90 évvel ezelőtt, egy zenés-táncos előadás fináléjában megölte a férfit, aki megerőszakolta kivételesen szép feleségét, az akkor alig 16 éves Evelynt. A gyilkosságot aztán az évszázad pere követte, legalábbis a sajtó erről cikkezett, de olyan szörnyű részletekre derült fény a lány életéből, hogy néhány vallásos közösség megpróbálta megakadályozni, hogy az újságírók tudósíthassanak a tárgyalásokról. Szexualitás, erőszak, féltékenység és gyilkosság a századforduló Amerikájában.

Minden kornak megvannak a maga szépségideáljai: manapság Cara Delevingne ikonikus szemöldökétől dobjuk el az agyunk, korábban Cindy Crawford szépségpöttye jelentette a mindent, Evelyn Nesbit azonban már a 20. század elején úgy tündökölt, mint a későbbi szupermodellek. Pedig nem volt könnyű élete, legfeljebb a gyerekkora lehetett igazán boldog.

Evelyn 11 éves volt csak, amikor imádott apukája meghalt. A családfő fedezte fel elsőként kislánya művészetek iránti fogékonyságát, ezért zene- és táncórákra járatta, illetve könyvek tucatjaival lepte meg őt. A férfi azonban 40 éves korában váratlanul meghalt, és mivel felelőtlenül gazdálkodott a család pénzével, özvegyére és gyermekeire súlyos tartozásokat hagyott. A család elvesztette lakását, adósságaik fedezésére pedig szinte mindenüket felélte.

A korábban varrónőként dolgozó asszonynak végül az Egyesült Államok egyik legelső áruházában, a Wanamaker’s-ben sikerült elhelyezkednie eladóként. Anyagi problémáikat azonban ez sem oldotta meg, ezért a gyerekeknek is munkába kellett állniuk. Evelyn ekkor 14, öccse, Howard pedig csupán 12 éves volt. Mindketten napi 12 órában dolgoztak, a hét hat napjában.

A fiatal lány azonban épp az itteni munkának köszönhette későbbi sikereit, itt figyelt fel rá ugyanis az egyik festőművész, akinek annyira megtetszett a lány, hogy azonnal meg akarta örökíteni. A család valószínűleg nem lepődött meg ezen, hiszen Evelyn állítólag már újszülöttként is olyan bájos volt, hogy a szomszédok állítólag hónapokon keresztül átjártak gyönyörködni benne. Az első modellmunkája során öt óra pózolással keresett egy dollárt, majd ennek köszönhetően rövidesen a térség kedvelt és felkapott modellje lett.

Ahogy láttam, hogy modellként többet kereshetek, mint a Wanamaker’s-ben, addig nyüstöltem az anyukámat, amíg meg nem engedte, hogy ebből éljek.

Az atyáskodó erőszakoló

Tizenöt éves volt, amikor 1900-ban New Yorkba költözött, ahol villámgyorsan felívelt a pályája. Eleinte festőknek és szobrászoknak állt modellt, majd később már fényképészeknek és magazinok illusztrátorainak, és idővel szinte mindenhol feltűnt az arca: olyan újságok címlapjain, mint a Vanity Fair, a Harper’s Bazaar vagy a Cosmopolitan, reklámhirdetésekben, ajándéktárgyakon és naptárakon szerepelt, és szinte szempillantás alatt elképesztően népszerű lett. Amikor a Nesbit életét kutató Paula Uruburut, a New York-i Hofstra Egyetem professzorát arról kérdezték, hogy mégis milyen híres volt Evelyn, akkor úgy válaszolt: épp annyira, mint Marilyn Monroe a maga idejében.

Alig egy évvel a nagyvárosba kerülése után a lány egy népszerű Broadway-darabban, a Florodorában is feltűnt, egyik darabbeli társán keresztül megismerkedett egy jónevű építésszel, Stanford White-tal, aki New York több ismert épületén is dolgozott. Ő tervezte például a Madison Square Garden második, 1890-től 1925-ig álló épületét, a New York Herald szerekesztőségének épületét, valamint a Washington elnök születésének századik évfordulójára emelt diadalívet is a Washington Square-en.

A vöröshajú, vörösbajszos White nagy nőcsábász hírében állt, és hiába volt már majdnem ötven éves, mégis szemet vetett az alig 16 éves lányra, aki ekkoriban nappal modellkedett, esténként pedig a színpadon szerepelt. Evelyn közelébe férkőzve idővel a család jótevője és a anyagi segítője lett, drága ajándékokkal halmozta el a fiatal lányt, és még az öccse tanulmányait is pénzelte, amiért a kis Howard szinte saját apjaként tekintett a férfire.

White egy alkalommal meggyőzte Evelyn anyját, hogy látogasson csak el Pittsburgh-be család- és rokonlátogatóba, ő majd vigyáz a lányára. Fel is vitte a lakására, ahol egy közös vacsora és némi pezsgő után készségesen körbevezette a festményekkel és faragott bútorokkal díszített otthonában, végül pedig a tükörterembe vezette, ahol még pezsgőztek egy kicsit, majd Evelyn belebújt egy sárga szatén kimonóba, amit a férfitől kapott, és eszméletét vesztette. A lány szinte teljesen meztelenül tért magához az ágyban, mellette a férfi feküdt, így vesztette el a szüzességét. Azóta sem világos, hogy White elkábította vagy szimplán csak leitatta a lányt, az erőszak ténye viszont egyértelmű. Evelyn ennek ellenére még egy évet a férfi mellett töltött.

A legőrjítőbb nő, az első szerelem

Közben az ifjú Evelyn egy White által szervezett partin megismerkedett Ethel Barrymore színésznő öccsével, Johnnal, akit mindenki csak Jacknek hívott. A 21 éves fiatalemberről kiderült, hogy számtalanszor látta és megcsodálta a lányt a Wild Rose című darabban, és még korban is illett hozzá. Evelyn hamar belehabarodott a fiúba, aki évekkel később úgy emlékezett rá, mint a legőrjítőbb nőre, akivel valaha találkozott, és aki egyben élete első szerelme is volt.

Jack abba a színészcsaládba született, amelynek Drew Barrymore is leszármazottja, ő azonban nem akarta az ősök pályáját folytatni, inkább rajzolt volna. Szűkös fizetéséből nehezen jött ki, a lányt viszont ez sem zavarta. Evelyn anyját és a korosodó White-ot azonban annál inkább. A fiatalember egy alkalommal mindkettőjük jelenlétében kérte meg Evelyn kezét, ő azonban – vélhetően külső nyomásra – nemet mondott.

White és Mrs. Nesbit aztán óriási ötlettel állt elő, hogy szétválassza a szerelmeseket: Evelynt egy bentlakásos lányiskolába íratták New Jersey-ben. Barrymore élete hátralévő részében négy nőtt is elvett, de később mindegyiktől elvált. Egyébként 14 éves kora óta alkoholproblémái voltak, az ital pedig egész életét és karrierjét végigkísérte.

Mindig van rosszabb, és annál is rosszabb

Barrymore és White mellett a szépséges Nesbit persze több férfi érdeklődését is felkeltette. Ilyen volt például Harry Thaw, aki egy dúsgazdag pittsburghi milliomos fia volt, aki Barrymore-hoz hasonlóan szintén a Wild Rose-ban látta először Evelynt. Thaw egy ismerősén keresztül bizonyos Mr. Munroe-ként mutatkozott be neki, majd különböző meglepetésekkel halmozta el a lányt: virágokkal, selyemharisnyákkal, és még egy zongorát is ajándékozott neki. A férfi egy nap aztán felfedte valós kilétét, White pedig – aki ekkoriban is támogatta a családot – figyelmeztette Evelynt, hogy nagyon vigyázzon a férfival, aki vetélytársként tekintett rá és szenvedélyesen gyűlölte őt.

Thaw tényleg nem volt egészen normális, mániákus tekintete állítólag sokat elárult róla. Mivel volt miből, rengeteget költött szórakozásra, illetve szexuális étvágyának csillapítására. Gyakori vendége volt a bordélyházaknak, ahol előszeretettel élte ki magát megkötözött nőkön, de egy alkalommal például egy egész emeletet kibérelt az V. György nevét viselő párizsi szállodában, ahová meginvitálta a város legszebb prostituáltjait, a zenéről pedig egy komplett katonazenekar gondoskodott. A hatalmas parti állítólag 50 ezer dollárjába került – nem csoda, hogy úgy tartják, a “playboy” kifejezést is az ő személye ihlette.

A féktelen Thawról az a hír járta, hogy dorbézolásai során százdolláros bankókkal gyújtotta meg cigarettáit, és mivel nemcsak diáktársaira, hanem tanáraira is veszélyt jelentett, balhéi miatt kivágták a Harvardról is. A szociopata Harry mindemellett ismert morfinista és kokainfogyasztó is volt, a kettőt pedig gyakran keverte egymással – speedball, ugyebár. A drogok idővel beteg szadistává változtatták a férfit, aki korbáccsal verte, valamint tűzforró vízzel teli kádakban kínozta szeretőit.

Evelyn egy ideig sikeresen ellenállt a Thawnak, aki rövidesen mégiscsak a lány bizalmába férkőzött. A gazdag férfi orvost küldött a New Jersey-be száműzött Evelynhez, akinek az orvosi papírok szerint vakbélműtétje volt, de többen is úgy sejtik, hogy valójában a Barrymore-ral közös gyermekét vetette el. Thaw aztán európai körútra vitte a lányt, amelynek párizsi állomásán részletesen kifaggatta arról a bizonyos éjszakáról, amely során White megerőszakolta a lányt. A férfit rendkívül felzaklatták a hallottak, de útjukat folytatva egy tiroli vár felé vették az irányt. Itt Thaw egy szobába zárta Evelynt, akit két héten keresztül kínzott, a többi nőhöz hasonlóan megkorbácsolta és erőszakoskodott vele.

Bármilyen meglepő, Evelyn az átélt rémségek ellenére a szadista férfival maradt, aki állítólag nagyon megbánta a tettét, és azt ígérte neki, hogy megváltozik a kedvéért. Ezen a ponton ne feledjük, hogy Thaw igazi szociopata volt, akinek kivételes tehetsége volt abban, hogy az ujja köré csavarjon embereket. Rendkívül nyájas tudott lenni, és mindig tudta, hogy mit akarnak tőle hallani, valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a folyamatos ostromlás után – több kikosarazást követően – végül 1904 áprilisában hozzáment a zűrös fickóhoz.

Thaw anyja is elfogadta a lányt, de csak azzal a feltétellel, ha szakít a színpaddal és a modellkedéssel. Az anyós pedig alaposan rajta tartotta a szemét Evelynen, hiszen férjével hozzájuk költöztek Pittsburghbe, ahol az egykor még tündöklő lánynak aranykalickába zárt kismadárként kellett élnie.

Az évszázad pere

Alig egy évvel az esküvő után váratlan dolog történt: 1906. június 25. egy különösen forró nyári nap volt, a házasok pedig ismét egy európai nyaralásra indultak volna New York-ból, ahol aznap este épp Edgar Allan Woolf (ő volt a Judy Garland-féle Óz, a csodák csodája egyik forgatókönyvírója is) Mam'zelle Champagne című zenés-táncos darabjának premierje volt a Madison Square Garden tetőtéri színházában. Nesbit és Thaw is megnézte a műsort, majd amikor a fináléban az I Could Love a Million Girlst énekelték (milyen ironikus), az ingerült férj felállt és a szintén ott tartózkodó White-hoz sétált, akit mintegy fél méterről háromszor is meglőtt a pisztolyával. White arca állítólag a felismerhetetlenségig torzult a golyóktól, Thaw pedig ott állt a véres holttest felett, és fegyverével hadonászva azt üvöltözte, hogy azért ölt, mert ez a férfi tönkretette a felesége életét.

A közönség egy része azt hitte, hogy Thaw jelenete is darab része, így a férj könnyedén keresztülvághatta magát a tömegen, hogy megkeresse a liftre váró Evelynt. Amikor a feleség megkérdezte tőle, hogy mit tett, férje úgy válaszolt:

Megmentettem az életed.

A bulvárlapok természetesen óriási hűhót csináltak a gyilkosságból, a Thaw ellen induló eljárást pedig máris az évszázad pereként kezdték el emlegetni – pedig még csak 1906-ot írtak akkoriban. Két tárgyalás történt az ügyben, Evelynt pedig mindkettőn tanúként hallgatták ki, ami érzelmileg rendkívül megviselte, hiszen először kellett nagyközönség előtt beszélnie a szüzessége elvesztéséről. Korábban csak a két érintett, illetve a White-ot megölő Thaw tudott erről. A bíróságon egyébként olyan szörnyűségekre derült fény, hogy néhány vallásos csoport lobbizni kezdett, hogy a sajtó ne tudósíthasson a tárgyalásokról.

A második tárgyalás során Thaw-t elmezavarosnak találták, ezért a közveszélyes őrültek számára fenntartott beaconi elmegyógyintézetbe zárták, ahol anyagi helyzete miatt folytathatta fényűző életmódját. Öt év után azonban megszökött, az épület előtt egy autó és egy sofőr várta, akivel egyenesen Kanada felé vették az irányt. Pedig már nem kellett volna sokat várnia, két évvel később ugyanis felmentették és újra épelméjűnek nyilvánították. Ehhez valószínűleg nagyban hozzájárult a média tálalása is, ami a gyilkost a felesége becsületét megvédő lovagként ábrázolta. A Thaw család egyébként nem kevés pénzt ölt bele abba, hogy pozitív színben tüntessék fel a fiukat, még egy róla szóló film gyártásába is belevágtak. Közben egyre több lányról derült ki, hogy White őket is megrontotta, így Harry Thaw hamarosan a nőket védelmező hős szerepében tündökölhetett.

Ezalatt, négy évvel a gyilkosság után, Berlinben megszületett Evelyn egyetlen gyermeke, Russel, akit apja, Thaw sosem ismert el saját fiaként. Russel később anyja mellett több (néma)filmben is feltűnt, majd az egyik leghíresebb amerikai pilótává vált. Apja még a szabadlábra helyezése évében, 1915-ben elvált feleségétől, akit azonban még a húszas években is magándetektívekkel figyeltetett. Így tudta meg, hogy Nesbit egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után kórházban fekszik: miután elvesztett egy táncos állást, erős fertőtlenítőszert ivott. Evelyn ekkor papíron már egy másik férfi felesége volt, akivel még 1916-ban keltek egybe, de két év után elhagyta a Jack Clifford nevű táncost, igaz, hivatalosan csak 15 évvel a szakítás után váltak el egymástól.

Evelyn öröksége

Nesbit élete ezután már sosem jött igazán egyenesbe: továbbra is szerepelt ugyan a színpadon és több filmben is, de a többség már csak a halált hozó, szörnyűségeket átélt szépséget látta benne. A második világháború alatt Los Angelesben élt, ahol agyagművességet és szobrászatot tanított. A róla és a híres gyilkosságról szóló The Girl in the Red Velvet Swing című film elkészültét még megélte, sőt, tanácsadóként segítette a munkálatokat.

A szintén a szerelmi háromszöget feldolgozó Ragtime című könyv megjelenésekor, 1975-ben viszont már nem volt életben, pedig ebből később film és musical is készült. Sőt, a Gengszterkorzó című HBO-sorozat Gillian nevű karakterét is Nesbitről mintázták, ebben Gretchen Mol alakította. 

Evelyn Nesbit 1967 januárjában halt meg egy kaliforniai idősek otthonában, 82 éves korában. A Nesbit életét kutató Uruburu szerint a Thaw család nyaralójában, ami azóta szállodaként üzemel, a vendégek és az alkalmazottak gyakran számolnak be arról, hogy egy kivételesen szép női kísértetet látnak, amiről úgy gondolják, kizárólag Evelyn Nesbit bolyongó szelleme lehet.

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport