Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Van egy ország, ahol az emberek boldogok azért, mert oda születtekA Ninirc Games Luther – A kártyajáték megalkotói azzal harangozták be (elnézést) az újítást, hogy abban a kereszténységet 500 éve megújító Luther Márton élettörténete köré fontak izgalmas taktikai csatát ígérő játékot. A tesztelésre a szerkesztőségből főleg a vallást és az egyházakat távolról szemlélők jelentkeztek, és talán nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, hogy felmerült az ördög bibliája párhuzam is.
A játékot készítők célja, hogy a játékosok olyan dolgokat tudjanak meg Lutherről, melyek bőven túlmutatnak egy átlagos történelemóra részletein, tehát a mindenki által ismert tankiszögelésen alaposan túllépve ismerhetjük meg a körülményeket, melyek részben vagy egészben közrejátszottak a reformációt elindító tanok megszületéséig.
A játék alapja egy nagy halom kártya, melyek túlnyomó többségén Lutherről szóló tények és érdekességek vannak, ezeket kell a játékosoknak megfelelő időrendbe sorolni, vagy ahogy a játék fogalmaz, kötetbe rendezni. A cél ugyanis az, hogy a tények egymásba fűzésével Luther életét leíró köteteket hozzunk létre, a játékosok pedig egy-egy kötet sikeres lezárásáért kapnak pontot attól függően, hogy mekkora részt vállaltak belőle, vagyis hány kártyát tettek le az adott sorba. Természetesen nem csak hozzátenni lehet a munkához, a szemétkedést segítő kártyák kijátszásával pontoktól foszthatjuk meg a többieket, de minimum késleltethetjük, hogy az adott kötet a nyomdába kerüljön.
Első nekifutásra nem hangzik rosszul, de minél jobban belemélyedtünk a játékba, annál inkább kiderült, hogy bár az alapötlet nem rossz, a játék során könnyen támadnak elnyúló patthelyzetek, melyeket csak ritkán dob fel egy-egy momentum. Bár mikor a Biblia nevű kártyát vesszük ki a könyvégetés lappal, az érdekes tud lenni, kíváncsi lennék, a hittanórákon, ahová a játékot ajánlják, hogy oldja meg a foglalkozásvezető a helyzetet. Tény, hogy a kártyákon szereplő információk között vannak érdekesek, de van, hogy a kártyára írt, szűkösen mért egy-két mondat túl szellősen fogalmaz.
Ettől függetlenül a formátum némi továbbgondolással jó alap lehet szinte bármelyik történelmi személyiség életének játékos feldolgozására, és főképp arra kell odafigyelni, hogy valamivel több játék jusson a kártyahúzások és -lepakolások közé. A leírás 30 perces játékmenetet ígér, nekünk egyszer ennél jóval hosszabbra sikeredett a dolog, ami talán mutatja, hogy érdemes csiszolni picit a szabályokon. Hagyományos társasjátékok között bőven találni izgalmasabbat és jobban kidolgozottat, de a készítők a hittanórákra is ajánlják a játékot, és oda mindenképp jó is lehet, természetesen a megfelelő életkorú gyerekek részére.
Péter, sportrovat
Sírni csak a győztesnek szabad, kezdte Luther Márton híressé vált 95 pontját, de akkor erről a játékról még szó sem volt. Hiába nyertem meg a próbajátékot, én végig azt éreztem, hogy a kártyák a kezemben egyre csak gyűlnek és gyűlnek, és ennek soha nem lesz vége. Persze az iszonyatot az is növelte, hogy míg a többiek ránézésre megmondták, a kártyák szélén látható apró jelzőcsíkok egyeznek-e, nekem minden egyes alkalommal oda kellett próbálgatnom őket, hogy a kezemben lévő kártya illik-e a sorba, vagy sem, és minden egyes ilyen alkalommal azt éreztem, véglegesen megöregedtem. Több szinten igénybe vett, és hiába imádok kártyázni, nem ez lesz az, amit a gyermekeimmel majd visongva, nevetve fogok játszani.
Kata, polrovat
Engem a predesztináció jobb megértéséhez segített hozzá ez a játék: kifogtam egy szerencsétlen leosztást, és onnantól kezdve nagyjából nekem mindegy is volt, mi jön. Csak az okozott némi örömet, amikor kibabrálhattam valakivel, de sajnos olyan kártyából is csak egy jutott, amivel ezt megtehettem. Esélytelenül öt másik ember szöszölését végigvárni minden egyes körben dögunalom, de mondjuk legalább hasznosan töltöttem az időt, és memorizáltam a kártyáimról egy fél érettségi tételnyi infót Luther Mártonról.
Bálint, gazdrovat
Nem a világ legpörgősebb játéka, mert kicsit kevés a szívatásra kitalált opció, enélkül meg körökig várhat egy esetleges szerencsétlenebb versenyző az első bármire felhasználható lapra. Addig legalább elolvastam, hogy a jó öreg Luther egy várban növesztett szakállt, miközben "György lovagnak" szólíttatta magát. El is gondolkoztam, hogy vajon akkor pontosan Georgnak kellett szólítani, Jörgnek vagy netán Jürgennek? Én egy kollégiumban növesztettem szakállat, miközben Hentesnek szólíttattam magam, és ha ha majd megcsinálom magamról a kártyás játékomat, ezt az információt okvetlenül ráteszem. Szóval maga a dolog játéknak kicsit lapos, és egyáltalán nem is lehet csatározni a katkókkal vagy legalább a zsidókkal. A lexikális életrajzismerethez pedig nem segít, hogy a kártyákból nem derül ki, hogy pontosan mi mikor történt, csak hogy történtek Lutherrel dolgok bőségesen.
András, polrovat
Az elején, a legelső körben még jó érzés volt megnyitni egy tényleg saját fejezetet, és azzal is szerencsém volt, hogy akciókártyákból viszonylag sok jutott. Így legalább az illúziója megvolt, hogy történik valami, lesújtott egy könyvégetés, előkerült egy szóbeszéd. Aztán jött a dögunalom, taktikázásra esélyem sem volt, csak gyűltek és gyűltek a használhatatlan lapok. Végül igazi felüdülést jelentett, hogy kijött egy olyan kártya, amit ki tudtam játszani, az már csak bónusz volt, hogy ezzel a kollektív szenvedésünknek is véget tudtam vetni.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
