A kutyák is emberek, csak több rajtuk a szőr

Csütörtök délután nyílik meg a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban Elliott Erwitt retrospektív kiállítása, ami az első ilyen nagy léptékű, átfogó kiállítás Magyarországon a fotós munkáiból.

Például egy csomó kutyás képe, vagy amikor egy esernyős ember ugrik át egy pocsolyán az Eiffel torony előtt, vagy amikor egy kisfiú nevetve fegyvert fog a saját fejéhez. Nem beszélve arról a fotóról, amikor népviseletbe öltözött lányok vonulnak libákkal egy földúton, valahol Magyarországon, ez nemcsak az egyik leghíresebb képe, de Erwitt egyik kedvence is.

Ez a kiállítás már öt éve megjárta az osztrák fővárost, azóta volt Párizsban és több más európai országban is, és csak most érkezett meg végre hozzánk. Utazó kiállításról van tehát szó, a képeket egy az egyben megkapta a Capa központ a Magnum fotóügynökségtől. Akit érdekel a fotográfia, annak lesz ideje megnézni a nyár folyamán, mert szerencsére egészen szeptemberig látható.

A kiállítás szervezői mindenképpen szerettek volna hozzátenni valamit a készen kapott retrospektív anyaghoz, ezért a Mai Manó házban, a Nagymező utca túloldalán összeraktak

amikor egy hónapot utazgatott az országban. Így tehát nem is egy, hanem rögtön két Erwitt-kiállítás nyílt meg csütörtökön. Ezek a képek több szempontból is nagyon érdekesek: még sosem mutatták be őket itthon, éppen emiatt nincsenek is rendesen dokumentálva. A képaláírások igen szűkszavúak, a Capa központ munkatársai azonban folyamatosan kutatják, hol és milyen körülmények között készültek pontosan ezek a fotók.

Mondjuk hasznosabb is lett volna, ha ezt a kutatómunkát már előre elvégzik, és a kiállítás látogatóival meg is osztják az információkat, mert így azért volt egy kis hiányérzetünk. Az viszont nem kis izgalmat csempész a dologba, hogy mivel soha nem látott képekről van szó, tulajdonképen bárki felfedezheti rajtuk rokonait vagy ismerőseit. Az Elliott Erwitt Magyarországon című anyagból egyértelműen látszik, hogy a fotós nem tétlenkedett, amíg nálunk járt, és nem ragadt le a fővárosban. Volt például Komlón, ahol úgy tűnik, hogy a Lenin szobor, és a gyárkémények fogták meg, a híres libás képét pedig valahol Nógrád megyében készítette. Elég ismertek Keleti pályaudvaros képei is, és Erwitt maga is nagyon szerette az itt készített fotóit. Néhány képet leszámítva ez az anyag nyilván kevésbé izgalmas, mint a Nagymező utca másik oldalán látható, 70 évet felölelő retrospektív kiállítás. Engem egy, a Balatonnál készült kép fogott meg a legjobban, színeivel és időtlenségével. Akár ma is készülhetett volna.

Ebben az időszakban egyébként Erwitt nem csak nálunk járt, hanem Csehszlovákiában és Lengyelországban is, összesen 350 tekercs filmet fényképezett el, és ebből az anyagból állt aztán össze az első fotóalbuma is. Nem csoda tehát, hogy számára is fontos volt ez a munka, és a mai napig nagyon szívesen emlékszik vissza rá. Egy vetítés formájában egyébként a Csehszlovákiában és Lengyelországban készült képei is láthatók most a Mai Manóban.

Erwitt 1953-ban csatlakozott a Magnum fotóügynökséghez – Robert Capa megbízására, - így sok fotó joga ma is a Magnumé. A megnyitóra el is jött az ügynökség egyik képviselője, aki elmondta, hogy a válogatást a fotóssal együtt végezték, így azokat a képeket sikerült egybegyűjteni, amiket maga Erwitt is a legjobban a szeret. Erwitt képeinek összetartó ereje a humor, és azok a sokszor nem is pusztán vicces, inkább bizarr pillanatok, amelyek jelen vannak a mindennapi életünkben, de nem is mindig vesszük észre őket.

„A legtöbb kortársammal ellentétben én nem vagyok komoly fotográfus. Inkább azt mondanám: komolyan veszem a komolytalanságot”

- mondta magáról a fotós egyik könyve előszavában, és képeit nézve valóban úgy tűnik, hogy mindig ehhez tartotta magát fényképezőgéppel a kezében. Voltak persze komoly, megbízásos munkái is, de az igazán híres képei azok lettek, amelyet csak úgy kedvtelésből készített. André Kertészhez hasonlóan büszke arra, hogy egész életében amatőr fotográfusnak tekinthette magát, és most is úgy gondolja, hogy az amatőr képei a legjobbak.

A retrospektív kiállítás kilenc nagyobb tematikát ölel fel, úgy mint városok, tengerpart, kutyák, gyerekek, stb., ami sajnos kissé unalmas rendezőelv egy fotókiállításnak. A kutya tematika egyébként nem véletlen, hiszen egyik kedvelt témáját a kutyák jelentik, és mindig ezek voltak a legnépszerűbb fotói. Ezek a képei Elliott Erwitt's Dogs címmel egy 144 oldalas fotóalbum formájában is megjelentek, mindig úgy gondolta, hogy tulajdonképpen a kutyák is emberek, csak több rajtuk szőr.

Hogy mennyire fontos, és milyen sokat hozzáad a képekhez egy profin kialakított rendezőelv, arról például nemrégen írtuk egy, a londoni Tate Modern múzeumban rendezett kiállítás kapcsán, - ahol például nem csak a képek mérete és elrendezése, de még a padok helye is pontosan ki volt találva. Hát hasonló, mellbevágó élményt a Capa központban most nem kapunk, csak fényképeket, de persze ez is éppen elég. Hiszen Erwitt képei nem klasszikus, utcai fotográfiák, árad belőlük az abszurd humor, jó kedvünk lesz tőle még úgy is, hogy a fekete-fehér fotók mindig hordoznak némi melankóliát. 

Elliott Erwitt: Retrospektív
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ (1065 Budapest, Nagymező utca 8.)

Elliott Erwitt Magyarországon
Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház (1065 Budapest, Nagymező utca 20.)