Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMVégrehajtás miatt került veszélybe a Snétberger-iskola
Végrehajtás veszélyezteti a felsőörsi Snétberger Zenei Tehetség Központban zajló munkát, derült ki a Heti Válasz alapítóval készült interjújából.
"Most sajnos muszáj felemelnem a szavamat, még akkor is, ha nem a Snétberger Alapítvány ellen folyik eljárás, de a fenyegetés közvetlenül érinti a munkánkat, bennünket is" – mondta a lapnak Snétberger Ferenc, aki 2011-ben alapította az alapítványt, amely fiatal, hátrányos, helyzetű, elsősorban roma tehetségek zenei képzését segíti.
A tehetségközpont és a vele együttműködő állami kötődésű cég szerint egy jogosulatlan követelés miatt indult végrehajtás a felsőörsi intézmény ellen. A névadó szerint közvetlenül ugyan az állami céget támadják, valójában azonban a hátrányos helyzetű gyerekektől veszik el a lehetőséget.
"Arról van szó, hogy bármelyik pillanatban idejöhetnek a végrehajtók, akik mindent, amit itt lát – hangszereket, zongorát, gitárokat, erősítőt, amelyeket egyébként mind a gyerekek használnak, mert gyakran sajátjuk nincs is – le fognak foglalni, vagy már le is foglaltak, és később elárvereznek. Számomra ez felfoghatatlan. Nem hiszem el" – mondta a gitárművész-zeneszerző.
A Berlinben élő, de gyakran hazalátogató Snétberger az interjúban arról is beszélt: "A gazdasági válság idején a roma ügyekre lehetett a legkönnyebben pénzt szerezni, és – ez nekem is csak később állt össze – akik ezen nyerészkedni akartak, azoknak ehhez
kellett egy kellően híres roma ember, s megtaláltak engem.
A mostani követelés alapja szerintük a szellemi tulajdon, de hát a szakmai programot én dolgoztam ki, hogy hogyan lehet problémás gyerekeket a zene segítségével felemelni. Felháborító, hogy valaki a sajátjának tekinti ezt a szellemi terméket: nevezhetjük lopásnak is."
Snétberger nemcsak a hangszereket félti, attól is tart, hogy a roma gyerekek feje felől elveszik a tetőt. Szívügyének tekinti az intézményt, rengeteg munkája van benne, de amikor a gyerekeket játszani hallja, az minden nehézségért kárpótolja. "Amikor Salgótarjánból fölkerültem Pestre, nekem nem segített senki. Nagyon mélyről jövök – az iskola is azért van, mert emlékszem, milyen nehéz volt vidékiként boldogulni."