Meghalt Philip Roth

A Portnoy-kór, az Isten veled, Columbus és az Amerikai pasztorál szerzője a XX. század egyik legnagyobb írója volt.

Ügynöke azt írta a Twitteren, hogy az írót halálakor legközelebbi barátai vették körül. Roth 85 éves volt.

A zsidó származású Roth Newarkban született, és származása mindvégig központi szerepet töltött be életszemléletében és írásaiban. Első, 1959-es novelláskötetével, az Isten veled, Columbusszal egy csapásra ismert lett. A történetek elővárosi, középosztálybeli zsidó családok nehézségeiről és boldogulásáról szóltak. Azonnal megnyerte a National Book Award díjat, és kritikusai egyből rá is ragasztották az „öngyűlölő zsidó” stigmát.

Az 1969-es Portnoy-kór már az irodalmi berkeken túl is ismertté tette. A lényegében kizárólag a főszereplő szexuális fantáziáiról és egyre extrémebb kalandjairól szóló monológ a múlt század egyik legnagyobb irodalmi botránya volt, a könyvet rengetegen Roth személyes vallomásaként értelmezték. Ő viszont sosem tudta értelmezni azt a kritikai attitűdöt, amely ahelyett, hogy a prózájával foglalkozott volna, leragadt annak firtatásánál, hogy egyes könyvbeli események életrajzi alapúak-e, vagy csak a fantáziájának a termékei.

A Portnoy után Roth a fikciós műfaj felé fordult, így született A mi bandánk és a magyarul kiadatlan The Breast. A 70-es évek végén alkotta meg írói alteregóját, Nathan Zuckermant (majd David Kepesht). Ezekben a regényekben szerző és műve kapcsolatát boncolgatta a hírnév, az irodalom és a zsidó identitás témáin keresztül.

Közben rendszeresen ellátogatott Csehszlovákiába, ahol összebarátkozott Milan Kunderával és Václav Havellel, akik akkoriban tiltólistán voltak.

1990 után Roth sajátos viszonya az írói alteregóihoz visszaütött. Elhidegült ugyanis angol feleségétől, aki kiborult Roth 90-es regényétől. A Deception főszereplőjének (akit Philip Rothnak hívnak, és egy angol nő a felesége) szexuális kalandjairól Roth valódi felesége nem akarta tudni, hogy valósak-e vagy csak fantáziák, a kapcsolat mindenesetre ráment.

Roth ezután mindinkább visszavonult a társasági élettől. Felhagyott az önboncolgatással, és egy sor nagyon erős könyvet írt, köztük a Sabbath színházát, ami egy kellemetlen, haldokló idős férfi dühkitöréseiről szól. Majd következett a vietnami háborús, Pulitzer-díjat érdemlő könyve, az Amerikai pasztorál, az 50-es évek  kommunistaüldözéséről szóló Kommunistához mentem feleségül és az Összeesküvés Amerika ellen, a nácikkal kiegyező Amerikáról szóló fikciós történelmi regény.

Pályafutása végén figyelme ismét befelé fordult. Ekkor született a 2006-os Akárki, majd rá egy évre az utolsó Zuckerman-regény, a Szellem el, amiben Roth jó előre fricskát adott később életrajzíróinak. Utolsó regénye a 2010-es Nemezis, melyben Isten és a bűntudat témakörét járja körül.

2018-ban egy interjúban a közelgő haláláról azt mondta a New York Timesnak:

Örülök, hogy még élek. (...) Azt az illúziót kelti, hogy sosem ér véget, bár tudom, egy szempillantás alatt elmúlhat. Olyan, mint amikor az ember mindvégig nagy tétben játszik, és az esélyek ellenére mindig nyer. Egyre csak nyerek. Meglátjuk, meddig tart ki a szerencsém.

Cikkünk a Guardian nekrológja alapján készült.