Eufrozina, Kende
5 °C
15 °C

Éjfél utáni nyelv

DKOKO20081001109
2018.06.20. 11:58
Két ismert és egy kevésbé ismert verssel búcsúzunk Kányádi Sándortól.

Valaki jár a fák hegyén (1997)

valaki jár a fák hegyén

ki gyújtja s oltja csillagod

csak az nem fél kit a remény

már végképp magára hagyott

  

én félek még reménykedem

ez a megtartó irgalom

a gondviselő félelem

kísért eddigi utamon

  

valaki jár a fák hegyén

vajon amikor zuhanok

meggyújt-e akkor még az én

tüzemnél egy új csillagot

  

vagy engem is egyetlenegy

sötétlő maggá összenyom

s nem villantja föl lelkemet

egy megszülető csillagon

  

valaki jár a fák hegyén

mondják úr minden porszemen

mondják hogy maga a remény

mondják maga a félelem

  

Előhang (1982)

vannak vidékek gyönyörű

tájak ahol a keserű

számban édessé ízesül

vannak vidékek legbelül

szavak sarjadnak rétjein

gyopárként sziklás bércein

szavak kapaszkodnak szavak

véremmel rokon a patak

szívemben csörgedez csobog

télen hogy védjem befagyok

páncélom alatt cincogat

jeget-pengető hangokat

tavaszok nyarak őszeim

maradékaim s őseim

vannak vidékek viselem

akár a bőrt a testemen

meggyötörten is gyönyörű

tájak ahol a keserű

számban édessé ízesül

vannak vidékek legbelül

  

Éjfél utáni nyelv (1982)

vannak vidékek ahol a

várótermekben éjszaka

a félhomály s a bűz

füstjéből mintha tűz

parázslana föl félnomád

éjfél utáni nyelv üti föl táborát

szitkok jajgatás röpköd és

arany- és kivertfogú röhögés

felkúszik a falon a mennyezetre hág

elnyomja a kinti tolató-zakotát

elhessenti a riadt mozdonyfüttyögést

nő és feszül már-már a tetőn ütve rést

köpenyed mögül félve ki-kilessz

látomás kísért hogy vajon mi lesz

mondjuk két-három század év után

a szent mihály templom gótikus ablakán

lábuk lógázva a szentély serlegét

köszöntik egymásra akár csak az elébb

leharapván a flaskakupakot

testvéreim cigányok igyatok

és isznak s amíg gurguláz a szesz

ki-kilesve fogódzót keressz

se péter se máté csak jános van jelen

fölvisít egy csecsemő hirtelen

majd kétmarokra fogja a tömött

elébuggyantott gyönyörű csöcsöt

szívja mintha szeszt óriásra nő

lehunyt pillád alatt a csecsemő

az éjfél utáni nyelv bozontos busa

és nagyétvágyú krisztusa

Borítókép: Kányádi Sándor. Fotós: Kollányi Péter / MTI.