Meghalt Kányádi Sándor

Életének 90. évében meghalt Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő, a nemzet művésze - tájékoztatta szerdán az MTI-t a család. Várhatóan szülőfalujában, Nagygalambfalván helyezik örök nyugalomra. A temetés időpontjáról a család később ad tájékoztatást.

Kányádi Sándor 1929. május 10-én született Nagygalambfalván, Romániában. A székelyudvarhelyi református kollégiumba, a Római Katolikus Főgimnáziumba és a fémipari középiskolába járt iskolába, majd beiratkozott a Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyar–irodalom szakos tanári diplomát 1954-ben. Tanárként azonban soha nem dolgozott, életét az irodalomnak szentelte – írja róla a Wikipédia.

Első versét Páskándi Géza közölte 1950-ben a bukaresti Ifjúmunkás című lapban. 1951–52-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, ezzel egy időben néhány hónapig az Utunk, 1955–1960-ban a Dolgozó Nő munkatársa, 1960-tól 1990-ig pedig a Napsugár című gyermeklap szerkesztője volt. Írói álneve Kónya Gábor volt.

Tevékenyen részt vállalt az irodalmi életben, iskolák, könyvtárak, művelődési házak állandó vendége volt Romániában, majd Magyarországon és a környező államok magyarlakta településein – írja róla a Petőfi Irodalmi Múzeum szócikke.

1956 októberében-novemberében a Romániai Írószövetség küldöttjeként a Szovjetunióba utazott, ellátogatott Leningrádba, Moszkvába és Örményországba. Ekkor lépte át először a román–magyar határt, de Magyarországon csak átutazott. 1967-ben utazott először nyugatra: Bécsben megtartotta a Líránkról Bécsben című előadását. 1969-ben Székely Jánossal, Békés Gellérttel részt vett a Bolzanói Szabadegyetemen. 1971-ben a Pen Klub meghívására Sütő Andrással Norvégiába és Svédországba utazott. 1973-ban Püski Sándor meghívására Sütő Andrással, Farkas Árpáddal, Domokos Gézával és Hajdú Győzővel az USA-ba és Kanadába látogatott. 1984-ben hosszabb észak- (Kanada, USA) és dél-amerikai (Argentína, Brazília) előadó körúton vett részt. 1992-ben Izraelben mutatta be erdélyi jiddis népköltészet-fordítását.

1987-ben meghívták a rotterdami nemzetközi költőtalálkozóra, de nem kapott útlevelet, ezért tiltakozásul kilépett a Romániai Írószövetségből.

Volt az Antitotalitárius Demokratikus Fórum tiszteletbeli elnöke, tagja volt a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottságnak. A Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2009-től a budapesti I. kerület díszpolgára volt. A Kossuth-díjat 1993-ban kapta meg, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét a csillaggal 2004-ben, a a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét 2009-ben, de ezek mellett még többtucatnyi díjjal tüntették ki. 2014-ben a nemzet művésze, 2017-ben, élete utolsó nagy elismeréseként Prima Primissima díjas lett.

Hatvan éve élt házasságban feleségével, Tichy Mária Magdolnával. Részt vett a Digitális Irodalmi Akadémia megalapításában, az ő kezdeményezésére nyílt meg 2012-ben Budapest I. kerületében a Mesemúzeum és Meseműhely.

Ő írta többek között a Valaki jár a fák hegyén-t, a Szelíd fohászt, az Álmodót vagy a Hallgat az erdőt. Felnőtt- és gyerekverseiről, meseköteteiről is híres volt, a Kaláka együttes is örök életűvé tette sok művét.