Leteszteltük a patcai Katica Tanyát

Egy új falmászó épületet adtak át egy tucatnyi ügyességi játékkal szerdán a Somogy megyei Katica Tanya Élményközpontban, ami a csúszdaparkjáról és szabadtéri programjairól ismert. Mivel még sosem voltam ott, és somogyi származásúként is csak ezeket a címszavakat tudtam eddig a tanyáról, így amikor olvastam a hírt, felkaptam a 3,5 éves lányomat és a nyugdíjas anyámat, és elmentünk hárman letesztelni az élményközpontot. 

Nem egy kis állatsimogatóról van szó, hanem egy egymilliárd forint értékű, 10 hektár területű tanyáról, amin Magyarország egyik legnagyobb csúszdaparkja is van, és most már egy 180 millió forintból épült Kalandbarlang is, derült ki a sajtóanyagból. A helyi polgármester, Handó János családjának saját projektje ez. A Katica Tanya első épületeit 2001-ben építették, azóta folyamatosan fejlesztik. Az összes pályázati támogatás 16 év alatt 6 százaléknyi volt. 

Kezdem a jegyárakkal: 2200 forint egy napidíjas karszalag itt, 1400 a nyugdíjas, és kétéves korig ingyenes, de a közel 100 játékból csak öt kerül plusz pénzbe. Nem rossz ár ez azt tekintve, hogy hat órát töltöttünk ott elég intenzíven, és az ebéden kívül végül egy félórás falmászást fizettem még rá 1500 forintért.

70 ezren jönnek ide évente, és a jobb napokon 1000 vendég a csúcs, tudtam meg a jegypénztárban. 200 vendégágya is van a létesítménynek a faluban és a közeli erdőszélen, ami elég sok ahhoz képest, hogy maga a Patca falu 55 fős. A faluban egyébként szépen felújított házakra volt kiírva, hogy a Katica Tanya vendégházai. A vendégek fele a környékről és a környező megyékből jön, a másik fele pedig Budapestről, és az akörüli térségből. Ha nyáron nincs strandidő, az jelentős vendéget jelent naponta a Balatonról. Erzsébet programmal is jönnek ide családok nyaralni, és különböző táborok.  

A hasonló helyek közül 100 kilométeren belül konkurencia lehet a Mecsextrém Pécsen, a Zamárdi Kalandpark Zamárdiban, a Zobori Kalandozoo Zalaszabarban és a Virágfürdő Kaposváron. De a Katica Tanya a budapesti látogatók miatt az országban lévő közel 40 hasonló hellyel is konkurál.

Az óránkénti programokról a tanyán hangosbemondó tájékoztatott, hogy éppen milyen ajánlatból lehet választani. Az állatsimogató résszel kezdtük, elég eredményesek voltunk: megsimogattunk két csikót, három bocit, két szamarat, láttunk két kecskét, meg egy szurikátapár etetését, akik csirkemellcsíkokat kaptak. És adott időpontban számos állat mellett kivettek a több tucatból két nyuszit is simogatni.

Megnéztük az új létesítményt: nyolc méter magas a fal a mászóteremben 14 pályára szabva, itt található még egy trambulinterem és két minibowlingpálya is. Félig a földbe épült az épületrész, és napelemmel működik. Itt az ingyenes trambulint kivéve 1500 forintért lehet félórára kipróbálni mindent. A falmászásnál három tízéves lány volt előttünk, akik az elején nem merték kipróbálni, de végül belevágtak, és nagyon lelkesek voltak. Először másztam ilyen magasba én is: felfele nem volt gond, de a tetejéről elég nehezen rugaszkodtam el, attól tartottam, hogy lezuhanok. Mikor figyelmeztettek, hogy lefele nem mászni kell, ellöktem magam, és persze megfogott a heveder.

A lányomat lemérték, és mivel a kötelező 15 kilós minimum alatt van, talán egy év múlva futhat majd neki (a biztosítóköteles technika nem engedi le az ennél kisebb súlyúakat). Most a trambulinteremben ugrált helyette. A kicsiknek egyébként a kék színű, sűrűbb kapaszkodókkal teli mászófalakat ajánlották a segítők, meg a pókhálósat. Hozzáteszem, én is ezeket próbáltam ki először. 

Felültünk a vonatra is, ez valójában egy mozdony és sínek nélkül működő jármű, ahol a traktor vontatta kemény fapados, kis almás kocsikba lehet ülni. Nagy munkagépeket, legelésző teheneket láttunk, meg az adott favoritot, a szép zselici tájat. Egy kisebb szerelvény is indult hordóvasút néven csak gyerekeknek: itt egy-egy kerekes hordóba ültek a hat év alattiak. A lányom lelkesen jött vissza az utóbbiról, mert egyedül mehetett, több kiscsikót látott, és a tízperces menet alatt végig veszettül kormányozhatott. Mindkettő járművet a megvásárolt napi karszalaggal egyszer lehet használni ingyen.

A beltéri csúszdázás jött be nekünk a legjobban, teljesen leragadtunk itt. Kétszer egy órát töltöttünk el azzal, hogy a háromemeletes egyenes csúszdán csúsztunk végig egy-egy bambuszszőnyegen. Az elején együtt, aztán már külön is ment. A sok felfele lépcsőzés miatt a napi sportadagom is meglett. A játszóházakból kettőt próbáltam elkerülni, mert 150 centi alatti gyerekkel a szülőnek is be kellett mennie csúszni-mászni, de az étterem mellett volt egy 150 centi alattiaknak is, és azalatt amíg a gyerek bent játszott, én is nyugodtan kávézhattam.

Anyu a csúszdázásunk alatt a kemencés kenyérsütést figyelgette, meg az étterem szabadtéri részében beszélgetett, mert Kaposvárról, a somogyi megyeszékhelyről több ismerőssel is találkozott. Én egy gimis iskolatársammal futottam össze ugyanitt, aki a szomszédos Szennán lakik, és tizenéves gyerekeivel mindig átugranak Patcára, ha vendéggyerekek vannak náluk. Most épp az új falmászóterem miatt jöttek el, meg a régi favorit miatt, ami a pedálos gokartozás.

Általában dicsérték a tanyát a vendégek. Egy itt táborozó, sárbogárdi osztályt kísérő szülőkkel vonatoztunk, akik három napot töltenek el a tanya szállásán, ami szerintük nagyon korrekt. A játszóház alatt egy budapesti apuka mesélte, hogy már vagy hatodszor jött le a két lányával négy év alatt, és egyre jobb lesz az élményközpont. Találkoztunk olyan családdal is, akik Balatonról jöttek ide a rosszabb idő, és a tízméter magas fánkcsúszda miatt.

Ebédre 3300 forintot költöttünk hárman, az önkiszolgáló menzán sült krumplit, rántott csirkét, gombát, karfiolt és vitaminsalátát ettünk. Nem volt rossz. Még párszor beugrottunk kávézni, és mikor eljöttünk, a táborozó osztály épp barátfülét vacsorázott. Mi lekváros palacsintát vettünk a hazaútra, aminek tejmentes a tésztája, és a finom lekvárt sem sajnálták ki belőle. (Egyébként az allergénekkel tisztában voltak, nálunk tejallergia van, és itt meglepően egyszerű volt eszerint étkezni.)

Összességében remek időtöltés volt: a falmászás mellett sok a csúszda, a kinti ugráló, és mindehhez nagy tér van kint és bent is, nem kell tömegben lenni. Jó árnak is tűnt, különösen a hasonló látogatottságú, budapesti Vasúttörténeti Parkéhoz képest, ahol egy hete voltunk. Ott bár négyéves korig ingyenes a gyerekjegy, de az 1700 forintos felnőtt jegy felett pluszban kell fizetni minden piciknek való, kicsit is érdekesebb programért. 1200 forintot például azért fizettem a Vasúttörténetiben, hogy öt percig utazzunk a kis vonaton a gyerekkel (600 forint per fő a vonatozás, de csak felnőttel ülhet fel), és persze egy vonatozás nem volt elég az ott töltött egy óra alatt. A Katica Tanyán ezzel szemben hat órát töltöttünk el ugyanannyi költségen, és sokkal intenzívebben. Legközelebb itt a kinti csúszdákat teszteljük le, és a minibowlingot, de van XIII. századi palánkvár, erdei kötélpálya, szivacslövő, amiket még meg sem tudtunk nézni ennyi idő alatt.