Panaszáradatot zúdított a világra leveleiben Ady

Vasárnap este 9-ig Nála voltam. Az utolsó erős, drága, kapaszkodó ölelése, csókja az enyém volt. Megérdemeltem és megőrzöm. A halál váratlanul jött. Álmában hétfőn reggel 1/4 9 kor szívszélhűdés ölte meg. Haldoklása 3 vagy 4 percig tartott. Nem hívott, nem várt, nem emlegetett senkit. (...) Gyászomat büszkén, csendben és Ady Endréhez méltón viselem. Az életem, a jövőm nagyon érdektelen.

– így írt Ady Endre özvegye, Csinszka (Boncza Berta) férje haláláról az édesanyjának címzett levelében. A huszadik századi magyar irodalom egyik legnagyobb költője, Ady, éppen száz éve, 1919. január 27-én halt meg, 41 éves korában. Az utolsó vacsorájának elfogyasztása után közel negyven fokos lázban aludt el a Liget Szanatóriumban, ahol másnap reggel már a kámfor- és koffeininjekciók sem tudták megmenteni.

Haláláért nem csupán a kontinensen végigsöprő spanyolnátha és a szifilisz volt felelős, hanem a gyertyát mindkét végén égető, fizikailag megterhelő életmódja és depressziója is. Ha nem is közvetlenül, de ezek mindenképp jelentős szerepet játszottak Ady korai távozásában. Alkoholizmusa szív- és májnagyobbodást idézett elő, a dohányzás tönkretette a tüdejét, például asztmarohamai voltak, a depresszió pedig nyilvánvalóan gyengítette élni akarását.

Ady Endre halálának századik évfordulója alkalmából rengeteg programot rendeznek. A Nemzeti Örökség Intézete 11 órakor tart megemlékezést a költő sírjánál a Fiumei Úti Sírkertben (19/1-es parcella), ahol Őze Áron olvassa fel Móricz Zsigmond Nemzeti Múzeumban elmondott gyászbeszédét. Mi péntek este a Petőfi Irodalmi Múzeumba mentünk el a Minden-Titkok Adyról című programra, ahol az Adyval kapcsolatos házon belüli tudományos nyomozások eredményeit ismertették. Kovács Ida irodalomtörténész, a Művészeti Tár vezetője Ady három híres festőbarátjához, Rippl-Rónai Józsefhez, Czigány Dezsőhöz és Tihanyi Lajoshoz fűződő viszonyáról beszélt, Borbás Andrea irodalomtörténész, a Kézirattár munkatársa pedig a PIM Ady-kéziratairól adott elő.

Borbás Andrea még az előadások előtt megmutatta az Indexnek a múzeumban őrzött, eredeti Ady-kéziratokat, amelyeket sérülékenységük és fényérzékenységük miatt általában nem láthatnak a látogatók. És hogy mi derül ki Ady Endre levelezéseiből? Például, hogy imádott ceruzával írni, a dokumentumokat elnézve valóságos ceruzafétise lehetett, ám a leveleiben gyakran élnézést is kér emiatt. Mutatok néhány példát:

• "Kedves Nagyságos asszonyom, bocsánat, hogy sebtiben s így, ceruzával írok." (Marchișiu Otíliának)
• "Csókolom a kezét, Bertuska. Bocsásson meg, hogy ceruzával írok, de e lapot már indulni készülő vonaton írom." (Brüll Bertának)
• "Drága, kicsi, bolond Csinszkásom, ne haragudj, de ceruzával kell írnom, sietek." (Csinszkának)
• "Drága, kicsi Csinszkásom, megint ceruzával és sietve kell írnom, bocsáss meg." (Csinszkának)

Borbás Andrea arra is felhívta a figyelmet, hogy a költő általában sokkal szebben írt, amikor verseket jegyzett le, hiszen tudta, hogy azok majd a műveit bírálók kezeibe kerülnek. Adynak egyébként volt önkritikája, nem minden műve volt remekmű, és ezt akár ő maga is belátta. "Valóban legutóbbi rossz versem után nem érdemeltem pénzt. No mindegy. Kezdek erőre vergődni, s a a [!] jan. 1-i számra - hiszem - prózában, versben különbeket küldhetek" – írta például Osvát Ernőnek, a Nyugat szerkesztőjének Érmindszentről 1908. decemberében.

Mindenképpen nyomorban vagyok

gyanítható, hogy az ő kreativitását is a szűkös határidők pörgették fel leginkább, Borbás szerint zömében az utolsó percekben adta le az ígért anyagokat, többször előfordult, hogy nem is a postára, hanem egyenesen a postavonathoz vitte a kéziratokat, annyira kicentizte a munkát.

A levelek azonban nem mindig érkeztek meg időben. Fenyő Miksának, a Nyugat alapító főszerkesztőjének egy alkalommal így magyarázkodik:

Kedves, jó uram,

sajnálom, hogy a verseim lekéstek. Osvát adta ezt a határidőt. Cikkem is volt készen, de csak másnap, s még jó, hogy evvel is nem torlasztottam le nem közölt kézirataim masszáját. A jövő számra megy novella és két cikk is.

Ady egyébként hatalmas panaszkodó is volt. „A betegség, a pénzmizéria, helyzetem nagy tragikuma, a reménytelenség, kedvetlenség lekötözve tartanak mindig” – írja egyszer. Ahogy ebből a példából is látszik, a költő a leveleiben gyakran panaszkodik betegségre, pénzügyi problémákra (ún. „financiális katasztrófákra”), vagy épp arra, hogy nem kapja meg a Nyugatot. A levelek közt erre is van pár jó példa:

• "Kedves Jenőm, bár beteg vagyok, a kért novella idejében ott lesz. (...) Miért nem írt magáról többet? Én nyavalyás és szomorú vagyok." (Mohácsi Jenőnek)
• "Rosszul, nagyon rosszul vagyok, de meg tudtam volna írni a Miklós Jutka-kritikát is. No, mindegy, a Nyugat-ot küldjétek el." (Osvát Ernőnek)
• "Nem tudok dolgozni, mindenképpen nyomorban vagyok."(Osvát Ernőnek)
• "Annyi bajom még sohse volt, mint most. Minden rám szakadt, legerősebben a pénztelenség és testi nyavalya." (Bölöni Györgynek)
• "Soha így nem voltam rászorulva a bátorításra, mint ma. El se képzeltem ilyen szerencsétlen, bomlott állapotot. (...) Sokszor három napig nem alszom, s miket érzek! (...) Zavart, beteg vagyok." (Fenyő Miksának)
• "Többet nem tudtam írni: beteg vagyok, a jövő számra egy hosszú cikket vagy novellát is írok. De kérd meg Fenyőt, hogy most már küldje a hátralékos, megígért ötven forintot. Nagyon rosszul vagyok, végem van." (Osvát Ernőnek)

New Yorkból vándoroltak haza a levelek

A PIM Ady-gyűjteményének jelentős része a fentiekben már említett Fenyő Miksa tulajdonából került rendkívül kalandos módon a múzeumba. A költő barátja, Móricz Zsigmond szeretett volna monográfiát írni Ady életéről, amihez délutánonként a leveleket őrző Fenyő gyűjteményében kutakodva igyekezett a lehető legtöbb információt összegyűjteni. 

Mivel Ady sosem írt dátumot a leveleire és képeslapjaira, Móricz a postai bélyegzők alapján datálta az üzeneteket, így egy-egy papíron mindkét szerző kézírása látható. A begyűjtött információk alapján Móricz még egy életrajzi kronológiát is összeállított, amely a városnevek mellett szállodaneveket is tartalmazott – ez a dokumentum szintén a PIM tulajdonában van.

A Fenyő által őrzött lapokra aztán 1944-ben lecsapott Csánky Dénes, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, akit a zár alá vett zsidó műkincsek kormánybiztosává neveztek ki. Az elkobzásról az Egyedül Vagyunk nevű szélsőjobbos lap gyalázkodó írásban számolt be. A Szálasi-kormány utasítására hamarosan Csánky szervezte meg a Szépművészeti Múzeum anyagának és az oda beszállított műkincseknek a Németországba menekítését is.

Amikor a vészkorszak után a zsidó származású Fenyő Miksa hazatérhetett a villába, levelet írt a Németországban élő Csánkynak, hogy megtudja, kihez kerültek a dokumentumok. Csánky a válaszában egy Clauser Mihály nevű embert nevezett meg, aki csupán tanulmányozásra kérte el az anyagot, majd Fenyő neki címzett levele után készségesen visszaszolgáltatta a dokumentumokat. Az ekkor már Párizsban élő Fenyőnek Clauser úgy küldte el a kéziratokat Franciaországba, hogy még csak postaköltséget sem kért.

Ám amikor Fenyő Párizsból New Yorkba költözött, a szállodai kipakolás közben döbbenten vette észre, hogy a levelesláda hiányzik. Akárhol keresték, nem találták – egy ideig. Aztán harmadnapra a szálloda pincéjében, az elveszett holmik között valahogy mégis meglett. Ám mivel ekkorra már híre ment, hogy az Ady-kéziratok elvesztek, Fenyő a sajtó zaklatásától tartva úgy döntött, hogy fenntartja az elveszett levelek mítoszát. „Ha most híre megy, hogy megvan, többet életünkben nem lesz nyugtunk. (...) Hagyjuk meg, hogy elveszett, majd ha eljön az ideje, előállunk vele” – emlékezett vissza. Végül 1970 augusztusában az akkor már rendkívül idős, Bécsben élő Fenyő Miksa az egész Ady-gyűjteményt a PIM-nek adományozta.

Még a szemétbe dobott vers is előkerült

2018-ban aztán néhány elveszettnek hitt Ady-levélhez is hozzá jutott a PIM, amelyeket a költő Mikes Lajosnak, Az Est legendás főszerkesztőjének írt. Egészen tavalyig úgy tartották, hogy a lapok előbb az Ady-életrajzon dolgozó Móriczhoz kerültek, majd a második világháború alatt megsemmisültek. Csakhogy a levelek Mikes kérése ellenére nem kerültek vissza hozzá, hanem Móricz egyelőre tisztázatlan okokból továbbadta őket, így végül megmenekültek az író számos más értékes dokumentumát megsemmisítő bombatalálat elől.

Aztán ott van még az Álmatlan, gyilkos lázban című vers kézirata is, amely például a kukából került a múzeum tulajdonába, méghozzá az Adyval nagyon közeli barátságot ápoló Bölöni György feleségének köszönhetően, aki sok egyéb más mellett a francia Anatole France titkárnője volt. A sztori szerint Ady egy este a későbbi Bölöni Györgyné, azaz Itóka, apró szállodai szobájában – egy üveg bor és némi cigaretta mellett – próbálkozott a verseléssel, de az istennek sem ment neki úgy, ahogy szerette volna ezért a verstöredék végül a szemetesben landolt.

Ady ült az ablak előtt, tenyerére hajtotta a fejét. Írt, verítékezett, kínlódott: a saját szíve vérét vette. (...) Jeges eső verdeste kopogó ritmussal az ablakot. Ady egyre írt. Kék karikásan szállt a sok cigaretta füstje. Kiürült a literes üveg. (...) Elborult nyúltárnyú sötétre a kis szoba. Ady már nem írt. Ült magába rokkanva. A cigarettája hosszú, fehér hamusan elhamvadt mellette. Feje lekókadt mellére. Keze csüggedten feküdt a teleírt papírlapokon. De egyszerre idegesen megrándultak, meggörbedtek az ujjai, mint prédaleső ragadozó karmok, behasították, gombolyagba gyúrták a kéziratot. És egyetlen gyors, indulatos mozdulattal a papírkosárba lendítették. (...) – Nem megy – mondta összetört szomorúsággal, és szája szélén már ott incselkedett saját magával kaján mosolya –, megpróbálom otthon vagy talán Adélnál. Jobb bor – egy kis chablais –, jobb erő kell ehhez, Itókám.

– így emlékezett vissza Itóka, aki Ady távozása után kimentette a szemetesből az összegyűrt papírlapot. Itóka és a férje később az Özvegy legények tánca első kísérletének gondolta a verset.

A hisztérikákról nem vettek tudomást

Ady hiába volt nagy levelező, egy idő után annyifelé kellett írnia, hogy segítségre lett szüksége. Egy ismerősének egy alkalommal kifejtette, hogy a számára közömbös leveleket immáron a titkárjával intézteti el. A PIM kutatásának eredménye alapján három ember tudta utánozni Ady Endre írását:

• Steinfeld Nándor, Ady önkéntes titkára,
• Ady Lajos, Ady Endre öccse,
• és Boncza Berta, azaz Csinszka.

Borbás Andrea szerint lényegében titkári feladatokat láttak el mindhárman. És szükség is volt a segítségükre, hiszen Lédával való szakítása után jelentősen megszaporodott a költőnek címzett levelek száma. Borbás szerint Ady ekkoriban már diktálva vagy előre megbeszélt tartalommal íratta leveleit, de ő maga írta alá azokat, a titkár pedig jelezte, hogy a levél diktálás nyomán született.

Bár a női rajongóknak küldött válaszlevelekben Csinszka állítólag remekül tudta utánozni Ady stílusát és írásképét is,  hármójuk közül  a  legnagyobb kópé minden bizonnyal Ady Lajos lehetett, aki a női levelezőkkel való kapcsolattartásról így írt:

A hisztérikákról egyszerűen nem vettünk tudomást. Az írónői, színésznői ambícióktól fűtött fiatal leányokhoz komoly, atyai intelmeket tartalmazó választ küldtünk. A feleségül ajánlkozókkal közöltük: nem házasodunk!

(Borítókép:  "Kedves Fenyő, a mai napig (kedd, ápr. 7.) nem kaptam meg a Nyugatot. Kérem, küldesse el. Cikk és versek idejében mennek. Kedves feleségének kézcsókom." Fotó: Bődey János / Index)