Bukta Imre: Zaklatott egy pap
További Kultúr cikkek
- Doszpot Péter: Ezt ne írd le, mert én még szeretnék élni
- A Liget-projekt nyerte el az idei fő ingatlanfejlesztési nívódíjat
- Azahriah: 30 éves koromig vergődtem volna, még akkor is, ha senki nem hallgatja
- A közönség extázisba esett: üvöltött, kiabált és tapsolt
- A gyógyfürdő, ahol nem fogják lehallgatni
Istenben hisz, de egy ideje nem jár templomba, mondta el a 24.hu-nak adott nagyinterjúban Bukta Imre. A miért kérdésre azt felelte: „Mert… mert a papokat nem szeretem. (…) Nem kéne általánosítani, de kiskoromban volt egy nagyon negatív élményem. Olyan, amikhez hasonlók most kerülnek napvilágra.” Végül azt mondja: „Zaklatott. De nem fogok beszélni róla. Az egyik művemben, ami egyébként látható volt a minapi kiállításomon is, kidolgoztam magamból azt a szörnyű élményt. És neki magának is megbocsátottam” – mondta, hozzátéve, hogy nem árulja el, melyik művéről beszél. (A minapi kiállításáról az Index is hosszan írt.)
Bukta a monstre interjúban beszélt arról is, hogy a hetvenes években az egri ÁFÉSZ-nél volt vállalati dekorátor, de kirúgták, sőt még a városból is kitiltották.
Vallásos propagandát fejtettem ki azzal, hogy angyalkás karácsonyi meghívókat nyomtattam.
Még a városból is kitiltottak, azt mondta a főnököm, »odafentről« üzenik, hogy haladéktalanul húzzak el Egerből” – mondta. A korszakról azt is elmondta, „Az annak idején Műcsarnokhoz tartozó Helikon Galériabéli kiállításommal kapcsolatban maga Aczél György szólt le, hogy »takarítsák el azt a szemetet«. A kőbányai Pataky István Művelődési Házból pedig azt követően dobtak ki, hogy a kerületi párttitkár szó szerint zárt körű tárlatvezetést tartott arról, milyen az »elhajló« művészet. Ha megmondanám, ki záratta be, igen csodálkozna. (…) Olyan valaki, aki a rendszerváltás után az első szabadon választott Országgyűlés tagja lett. Nem mondom a nevét.”
Bukta beszélt arról is, hogy 2012-ben előbb kilépett a Magyar Művészeti Akadémiából, miután – ahogy akkor fogalmazott – „Fekete György diktatórikus vezetési stílusa miatt” – félreállították Gulyás Gábort a Műcsarnok éléről. „Művészeti kérdésekben soha nem megélhetési szempontok szerint mérlegeltem. 1993 óta az MMA tagja vagyok, akkoriban nem volt pénz, volt viszont szellemi kohézió, amit Makovecz Imre hozott létre. Most viszont túlzásba estem, elhamarkodottan döntöttem, belekerültem egy sodrásba, rettentő nyomasztóvá vált, nem szívesen beszélek róla. Olyan terepre tévedtem, ahol nem tudok eligazodni. A politika világa számomra idegen, és ez a sűreje volt. Kaptam is rengeteg pofont mindkét oldalról. Úgy érzem, áldozattá váltam” – mondta.
Az MMA-ba végül visszavették levelező tagként. A köztes időszakról már korábban elmondta, depressziós volt, képtelen volt az alkotásra. Erről most azt mondta: „Depressziós voltam én már előtte is, csak magam sem tudtam róla, aztán ez a trauma a felszínre hozta a tüneteket. Egy évig tartó gyógyszeres kezelés, borzalmas időszak. Mérhetetlenül örültem, amikor visszavett az MMA.Be kell látni, az MMA nem az ilyen-olyan magatartásomat vizsgálta, ha úgy tetszik politikai alapon, hanem a művészeti teljesítményt vette alapul. Ez nem diktatórikus módszer, ellenkezőleg, tolerancia és a művészetem magas fokú elismerése.”
Politizálni ugyanakkor semmiképp nem akar, egyrészt azért sem, mert ahogy most elmondta, Mezőszemerén élve
nékem nincs okom szidni a hatalmat”,
de azért sem, mert „nagyon, nagyon nem szeretném, ha bármelyik oldal eszközként kívánna használni akár engem, akár a művészetemet. Mióta megégettem magam, eszembe sincs politikai ügyben állást foglalni.”
Ennek ellenére Mezőszemerén önkormányzati képviselő, mert „Amikor hazajöttem, nagyon megérintett, hogy a rendszerváltás óta semmi, de semmi fejlődés nincs”, de képviselőként, mint mondja, főképp kulturális programokat szervez. A polgármesterségért viszont nem akar indulni. „Nem ment el az eszem. Mondom: az én életem a művészet.”
Ne maradjon le semmiről!