A Quimby újra megszerette a Most múlik pontosan-t

Elindult az Index új zenei műsora, a Stenk Podcast, amelyben hazai zenészekkel, zeneipari szereplőkkel és háttéremberekkel beszélgetünk hol könnyedebb, hol kifejezetten nehéz témákról. Az első adás vendége nem más, mint Kiss Tibi és Varga Livius a Quimbyből, akik lassan túl lesznek a speciális Family Tugedör nevű turnéjukon, amelyen együtt zenél az együttessel a tagok többi mellékprojektje is. Velük beszéltünk többek között a rendszerváltás utáni kezdetekről, a korai lemezekről, a Quimby mai népszerűségéről és arról, mennyire viselte meg a zenekart, amikor egyik oldalról Tusványos, másik oldalról a Varangykirály miatt kezdték ki őket.

Az adásban a következő témákat érintjük sorrendben:

Részlet az adásból

Tudom, hogy nem szép dolog megkérdezni egy dalszerzőt, hogy miről szól a száma, de a Most múlik pontosan-nál, amikor house remixek mennek a mulatós diszkóban, és már minden megasztáros feldolgozta, akkor azért fontosnak tartom megkérdezni, hogy a Most múlik pontosan tényleg azt énekelte meg, ahogy lejöttél a drogról, vagy valami egészen mást?

Kiss Tibi: Sok minden van együtt benne, több layer van ebben a dalban is, de már az egyszerűsített formában. Azt gondolom, hogy magyarázni ezeket a sorokat, amik ilyen kis emocionális pontokat nyomkodnak az emberben, nehéz, de alapvetően az elengedésről szól, és behelyettesíthető bármi. Nekem általában a fiatal felnőttkor vége, felnőttkor közötti átmenet, hogy valószínű el kell már engedni ezt-azt ebből a fiatalos dologból, amiben benne van az állandó éjszakázás, a mulatás, ez összefügg egy szerelemmel. Egy drogos szerelem elengedése, de ezáltal összekapcsol. De a szerelem önmagában is kemény, elengedni meg főleg. Az elengedés nem könnyű, de jóleső érzés, és amikor íródott ez a dal, akkor azért éreztem, hogy ez kellemes, és jó érzések jártak át, amikor megszületett.

Nektek melyik a kedvenc verziótok a dalból?

Varga Livius: A mostani.

KT:  Mi kínlódtunk ezzel a dallal. Először valahogy eljátszottuk, utána népszerű lett, és kínlódtunk vele a megfelelés miatt.

VL: A Tibi azt mondta, hogy egy évig nem fogja ezt a dalt játszani, mert most már tényleg a csapból is ez jön, és már kellemetlen volt neki. Mondta, hogy ne játsszuk, mert rosszul esik neki, és pihentessük már egy kicsit.

KT: Évekig alig játszottuk, és valahogy most visszataláltunk hozzá. Ugye rockszínpadon az ember szinte nem mer nagyon halkan játszani, de kiderült, hogy ennek a dalnak jól áll. Amennyire lehet, nagyon visszafogott, nagyon érzéki, nem akarunk szinte semmit, akkor jó.

VL: Eleve egy trió játssza ezt a változatot. Jó, van benne két triangulum.

KT: Most így elbeszélve, hosszú idő után újra élvezem ezt a számot.

Elegetek lett abból, hogy mindenki ezt a dalt dolgozza fel a falunapi tehetségkutatótól az X-Faktorig?

VL: Nekem nem.

KT: Nekem sem. Ez igazából nem zavar, hanem hogy mi nem találtuk, mi vesztettük el a dalt, mert annyi minden volt a fülünkben. Túl sok volt a kényszer ettől a daltól, és már így nem akartál hozzányúlni.

VL: Azért mi óriási jót szórakoztunk azokon a verziókon, amelyeket a haverok küldtek át. Nem akarok kiemelni hatalmas, vendéglátós duetteket, de nevek nélkül azért volt egy-két olyan, hogy két napig a hatása alatt voltam.

KT: Apósom most volt nemrég Ausztráliában, és összefutott egy magyarral a parkolóban. Voltaképpen a Most múlik pontosan egy konvertibilis valuta, mert ha találkozol egy magyarral, azt mondod, hogy Most múlik pontosan, és kész, onnantól kezdve elindul a beszélgetés. Ez ilyen fura, mert a dal már levált rólunk, és éli az önálló életét. Arról mi nem tehetünk, hogy Győzike-verzió van vagy valami más, ez minden slágerrel megtörténik általában.

(A beszélgetésből idézett részt szerkesztett változatban közöljük. Borítókép: Kiss Tibi és Sajó Dávid.  Fotó: Aradi László / Index)