Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTitokban került egy hatalmas Orbán-portré a Ludwig Múzeumba
Vajon mi látható a képen? Egyelőre csak a művész tudja, de te is hozzájárulhatsz, hogy mindenki számára kiderüljön!
– így rakott ki egy képet a budapesti Ludwig Múzeum az Instagram-profiljára az éppen a hétvégén záruló Ludwig 30 nevű kiállítás egyik tételéről.
Brückner János: Itt és Most című alkotása a művészhez passzolóan egy interaktív installáció, ami annyit jelent, hogy a művész maga egy négyzetrácsot helyezett fel a múzeum falára, és a négyzetekbe csak számokat írt. A látogatóknak pedig az volt a dolga, hogy a számoknak megfelelő rovátkákat húzzon ezekbe a négyzetekbe. Így pedig ideális esetben egy kép rajzolódik ki a falon a kiállítás végére. A kép viszont ebben az esetben Orbán Viktor fiatalkori portréja lett – bárki tudta nélkül.
Az installáció része két óra is a falon. Az óra mutatója visszafelé megy, a számok helyett pedig betűk láthatóak, amikból a következő felirat olvasható ki:
THIS TOO SHALL PASS
Azaz „ez is el fog múlni”.
A múzeumban nem tudta senki, hogy a miniszterelnök harminc évvel ezelőtti portréja fog kirajzolódni a falon, az installáció pedig úgy került be a múzeumba, hogy csak a művész tudta, mi lesz a végeredmény, ő pedig szokásához híven nem szokta elmondani senkinek.
Brückner telefonon elmondta az Indexnek, hogy neki már az is siker lett volna, ha egy strigulát sem húznak abból az 1,8 millióból, ami a teljes kép létrejöttéhez lett volna szükséges.
Az Itt és Most létrejöttében nagyon fontosak voltak a különböző számok és statisztikák: a kép ugyanolyan magas, mint a déli határzáron felhúzott kerítés. A magasságával a magyar vagyonosodási helyzetet próbálta érzékeltetni, azaz hogy van egy bizonyos szint, ami fölött már nem tudtak emberek vagyonosodni/rajzolni, ezért odarakott egy létrát is, amire viszont 1-2 ember fér fel maximum.
Brückner ugyan megadta a használati utasítást a képhez, de a látogatókra volt bízva, hogy valójában mit művelnek a négyzethálóval, ezért tele volt graffitikkel, „I love you” feliratokkal is, amik aztán mind beleolvadtak a mű egészébe. Brückner szándékosan az idő múlására akart reflektálni: a kép a Ludwig 30. születésnapjára készült, az alapja pedig egy 30 évvel ezelőtti fotó a miniszterelnökről. A szemeiként felhasznált órák – amiket eddig egyszer, a dunaújvárosi ICA-ban állított ki – feliratát szerinte úgy alakították ki, „hogy a vidám emberek szomorúak, a szomorúak pedig vidámak legyenek”, illetve szerinte az is beszédes, hogy az óra hátrafelé jár, de a feliratot előrefelé kell olvasni.
Brückner saját bevallása szerint időtávlatokban gondolkodott, és az érdekelte, hogy mi történt harminc év alatt. Ennyi idő elég ahhoz, hogy mások legyünk mi, és más legyen Orbán Viktor is.
Brückner azt is elmondta, hogy készült a kép keletkezéséről webkamerás videó, amiből el fog készülni egy timelapse-videó, amiből majd pontosan meg lehet mondani, mikor, mennyi energiával, hány húzással készült el az Orbán-portré.
Brücknertől nem idegenek a politikai töltetű performanszok és műalkotások, a 2010-es választások estéjén például felajánlotta a pártoknak, hogy festményt készít az eredményváróról. Losonczy Pál a Jobbiktól élt is lehetőséggel, akkor készült el a Nemzeti Plein-Air elnevezésű projektje. De szintén ő volt az, aki egy nyilvános díjátadón megölelte Hoppál Péter államtitkárt, és egy bírósági békéltető tárgyalás után az olasz származású Andreát is, aki egy Pride-os transzparense miatt konfliktusba került a Nemzeti Érzelmű Motorosokkal.
Az Itt és Most hivatalos leírása:
Az installációban a Ludwig Múzeum terében elmúlt pillanatokat lehet jelölni egyszerű rovátkákkal a falon elhelyezett papíron. Pontosabban 1 millió 890 ezer 803 pillanatot. Ez megfelel három teljes emberéletnek, ha egy pillanatot egy órának tekintünk. De milyen hosszú egy pillanat? Ez legalább annyira szubjektív és előre meg nem határozható, mint azok a gondolatok, amelyeket a közös nyomhagyással létrehozott végső kép ébreszt majd a befogadókban. A majdnem kétmillió pillanat egyetlen képet rejt, amely csak egy közös alkotás és/vagy hibázás eredményeképpen válik láthatóvá. Egy biztos: az így létrejövő mű a látogatók aktivitásának direkt lenyomata lesz.
A Ludwig 30 nevű kiállítás a Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum alapításának 30. évfordulójára állt össze, a kiállítás március 31-én zárul.
(Borítókép: Olvasónk / Index)