Amerikába jöttem, mesterségem címere: rock and roll

Nemrég megjelent az Ivan & The Parazol negyedik nagylemeze, amelyet a Los Angeles-i EastWest stúdióban vettek fel, ahol korábban dolgozott már Elvis Presley, a Rolling Stones, a Foo Fighters és Justin Timberlake is. A Stenk Podcast legújabb adásában a zenekar frontembere, Vitáris Iván és Simon Bálint dobos volt a vendégünk, és beszélgettünk többek között arról, miért van értelme magyar zenekaroknak külföldi showcase-ekre járni, milyen volt együtt dolgozni Will Anspach producerrel, hogyan hatott a zenekarra, hogy az eredeti basszusgitárosuk helyett Deli Somával dolgoztak a Middlemist Redből, és az is kiderül a műsorban, miért haragudnak Krúbira és miért Sixxre az Indexből.

Az adásból kiemeltünk egy rövid részletet, amelyet az olvashatóság kedvéért kicsit megszerkesztettünk.

Nem unjátok még a klasszikus, vintage rockzenét, miközben a piac olyan irányba mutat, hogy döglődik a gitárzene? Nem féltek attól, hogy mire befuthatnátok nyugaton, már mindenki rapet fog hallgatni?

Vitáris Iván: A saját művészeted trendekhez igazítása a művészeted halála.

De attól nem tartotok, hogy egyszer ráeszméltek, hogy önmagatok tribute zenekara vagytok, és a tinédzsereknek már olyan lesz a zenétek, mintha apuka bekapcsolná a gramofont?

VI: Olyan dalokat kell írni, amelyeket nem ilyenek. Elmész egy Rolling Stones-koncertre, és elkezdik a Street Fighting Man-t, és az Street Fighting Man ma is, ami Molotov-koktélt, ha nem atombombát dob a közönségre.

A Rolling Stones-rajongóknak már lehet, hogy elég magasan van az átlagéletkora.

Simon Bálint: Dehogyis! Prágában a közönség 40 százaléka szerintem velünk egyidős fiúkból és lányokból állt.

Titeket egyébként nyomaszt, ami most itthon van, vagy annyira próbáltok függetlenedni ettől azzal, hogy külföldre próbáltok jutni, hogy igazából nem érdekel titeket?

SB: Ez egy nehéz kérdés, mert mi nem úgy detektáljuk a szerepünket zenekarként, hogy ilyen közéleti kérdésekre választ kelljen adni. És őszinte leszek, engem nagyon hidegen hagy a politika, nem foglalkoztatnak annyira mélyen ezek a kérdések. Inkább azzal foglalkozom, ami érdekel, és amitől jól érzem magam. A politikától nem érzem jól magam.

Viszont a Petőfi Rádió mai helyzete – amit ti gyakran fel szoktatok hozni – mégis csak kapcsolódik a politikához.

SB: Nem is tudom, milyen médiatörvény volt 3-4 éve, amikor jött az, hogy magyar zenekar magyar nyelven énekeljen, mi világosan állást foglaltunk, hogy ezzel nem értünk egyet. Miért ne énekelhetne egy magyar zenekar angol nyelven?

VI: Csak azt a parlament kidobta az ablakon úgy, hogy a szakmai vélemény nem sokat nyomott a latba. Én a kérdésedre azért azt mondanám, hogy érdekel a politika, és foglalkozom is vele úgy, hogy szerintem nyitott szemmel kell járnunk, és utána kell menni a dolgoknak, illetve hogy ezt mi is valamilyen módon kommunikáljuk a közönségünk felé. Akár csak egy szövegbe töltve, akár csak egy pólóra ráírva. Viszont mi nem fogunk olyan dalokat kiadni, amelyeknek az az egyértelmű szövege, hogy anyázva rappelünk. Az is egy nagyon erős fegyver, csak nekünk nem ez a célunk. Mi úgy próbálunk üzenni, hogy legyen mögöttes tartalom.