Nászúton a Bataclanban

2015. november 13-án feleségemmel nászútra érkeztünk Párizsba. Zsiga fiunkat sikerült lepasszolni 3 napra a nagyszülőkhöz, végre kettecskén lehettünk, nagy volt ám az öröm. Párizst azért választottuk, mert egyrészt nagyon szeretjük, másrészt minden év novemberében megrendezik a Paris Photo nemzetközi fotókiállítást, ahol nagyon sok színvonalas tárlatot lehet megnézni.

Pénteken délután érkeztünk meg, lecuccoltunk a hotelben, és azonnal lekutyagoltunk a Saint-Germain Boulevard-ra, beültünk az első kiülős helyre vacsorázni. Már este volt, söröztünk, a vacsorától elnyújtózva bámészkodtunk, amikor nagy elégedettségemben azt mondtam a feleségemnek, hogy jó hely ez a Párizs, de ez a sok szirénázó mentő- és rendőrautó azért zavaró tud lenni.

Néhány perc múlva arra lettünk figyelmesek, hogy a bárpultnál mindenki a TV-re tapad. Odamentünk, és akkor szembesültünk vele, hogy valami nagyon szokatlan dolog történik. Feleségem járt Párizsban is egyetemre, így könnyedén lefordította a hallottakat. Terrortámadások zajlanak a város több pontján.

Úgy határoztunk, hogy visszamegyünk a szállásra, én felveszem a fotósfelszerelésemet, és ha nem súlyosbodik a helyzet, akkor elmegyek a Bataclanhoz dolgozni, feleségem pedig a szálláson marad.

Taxiba szálltam, a Place de la République térre mentem, onnan gyalog próbáltam közel jutni a szórakozóhelyhez. A rendőrség három gyűrűben vette körül a helyszínt, az elsőn átengedtek a sajtóigazolványom miatt, a másodiknál ez már nem ment, de néhány perccel később egy mentős csoporttal együtt besurrantam.

Az utolsó gyűrűn már nem mehetett át senki. A sérülteket, túlélőket menekítették ki, és látták el a helyszínen a mentősök. Ahol én voltam, onnan nem lehetett látni a holttesteket, azonban a magukba roskadt túlélők arckifejezése hitelesen tükrözte, hogy mi történt.

Nemsokára megérkezett a francia elnök, François Hollande, és sajtótájékoztatót tartott. Néhány méterre tőle fotóztam, csak otthon vettem észre a képeken, hogy két testőr végig engem nézett, hogy mit csinálok. Bárki lehettem volna, akár egy terrorista is. Nagy volt ott a káosz.

Mivel a tervtől némileg eltért a nászút forgatókönyve, ezért az Indextől kaptunk egy wellness-hétvégét. Akkor voltam először és valószínűleg utoljára ilyen hétvégén, de ez egy másik történet. Na jó, röviden annyi, hogy nem nekem való...