Meghalt Térey János

48 éves korában, hétfőn hajnalban, tragikusan fiatalon, hirtelen egészségügyi probléma következtében meghalt Térey János költői, író, műfordító – adta közzé a Litera. A hírt az Index kérdésére a költő környezetéből többen is megerősítették.

Térey János vasárnap még a 30 éves osztálytalálkozójáról osztott meg fényképet. Gy. Horváth László műfordító „Lesz az még 50 is!” kommentjére azt válaszolta: „Let it be!”

Térey János Debrecenben született 1970. szeptember 14-én. Első verseskötete már 21 éves korában, 1991-ben megjelent Szétszóratás címmel, folyamatosan publikált az Élet és Irodalomban, a Holmiban, a Jelenkorban, az Alföldben és a 2000-ben. Első díját 1995-ben nyerte el (Déry Tibor-díj), de azóta kéttucatnyinál is több fontos elismerést kapott, köztük József Attila-díjat, Móricz Zsigmond-ösztöndíjat, Szép Ernő-jutalmat, Füst Milán-díjat, de az állam is kitüntette: 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, 2010-ben a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjat kapta meg. Ő volt az egyik legfiatalabb író, aki megkapta az Aegon-díjat: az elismerést az Asztalizene című művéért kapta meg 38 éves korában.

Novellái és versei mellett több regénye is megjelent, amelyeket gyakran verses formában írt meg, a kortárs magyar irodalomban szinte egyedülálló módon. Színházi pályafutása is rendkívül jelentős: drámáiért többször is elnyerte az évad legjobb drámája kitüntetést; 2018-ban ő volt a Pécsi Országos Színházi Találkozó egyik válogatója is, és részben ezekből a tapasztalataiból írta meg a Káli holtak című színházi regényét.

Jelentős színházi bemutatója volt az 1956-os eseményeket új szemszögből bemutató Kazamaták (ezt Papp Andrással közösen írta), amelyet 2006-ban, az 50. évfordulón mutatott be a budapesti Katona József Színház; az Asztalizene, amelyet 2007-ben mutatott be a Radnóti Színház, ahol 2012-ben a Protokoll című regényének dramatizált verzióját is színre vitték. 2011-ben a Színházi Kritikusok Céhe a legjobb új magyar drámának választotta a Jeremiás, avagy Isten hidege című darabját, amelyet a Nemzeti Színház mutatott be.

Egyik legnagyobb hatású darabja ugyanakkor a Nibelung-lakópark volt: a négyrészes drámaciklus harmadik részét, a Hagen, avagy a gyűlöletbeszéd címűt a Krétakör Színház mutatta be 2004 októberében a budavári Sziklakórházban, egy olyan, legendássá vált előadáson, amelyben a nézők végig a katakombákban bolyongva nézték végig az eseményeket. Az előadásból később film is készült. Mundruczó Kornéllal, az előadás rendezőjével korábban is dolgozott már együtt: ő írta a rendező Johanna című filmjének forgatókönyvét.

Írásait angol, német, cseh, bolgár, horvát, olasz, mongol, héber és cigány nyelvre fordították le, több felolvasásra hívták Ausztriába, Németországba, Amerikába és Kanadába is. 2007-ben KaltWasserKult címmel megjelentek válogatott versei német nyelven az Akademie Schloss Solitude kiadónál. 2008-ban a Hagen, avagy a gyűlöletbeszéd (Hagen, ou l'Hymne á la haine) című kötete jelent meg francia nyelven az Édition Theatrale kiadó gondozásában. 2006 tavaszán az Akademie Schloss Solitude ösztöndíjasa volt Stuttgartban. 2010-ben a Halma Network vendége a lettországi Ventspilsben és az írországi Annaghmakerrigben, a Tyrone Guthrie Centre-ben – írja róla a Magvető Kiadó.

Térey Jánost felesége és két gyereke gyászolja. Grecsó Krisztián, az Élet és Irodalom irodalom-rovatának vezetője a Facebookon közölte: két hét múlva jelent volna meg a lapban Térey következő írása, de így előrébb hozzák a következő számba a publikációt. A mű címe kísérteties módon ez lesz:

(Borítókép: Térey János. Fotó: Bach Máté / Facebook)