Több év szünet után visszatér a Moog

Több mint egy évtizede, hogy itthon is véget ért a 2000-es évek nagy indie rock mániája, amelynek köszönhetően Magyarországon is megjelentek az angolszász gitárzenei alapokkal dolgozó, angolul éneklő együttesek, amelyek közül nálunk leginkább a Moog zenekar emelkedett ki. A Moog esetében sokáig úgy tűnt, hogy első magyar zenekarként sikerül betörniük az angolszász rockzenei piacra, menő producerekkel dolgoztak, fél évig Amerikában éltek, de végül a nagy áttörés nem jött össze. Azóta a zenekar inaktívvá vált, a tagok később különböző formációkban (Dope Calypso, Gustave Tiger, Haunebu) tűntek fel, az indie rock divatja meg szép lassan a múltté lett.

Az idei Kolorádó Fesztiválon azonban egyszeri alkalomra újra összeáll a Moog, és ennek apropóján a Stenk Podcast legújabb adásának vendége Szabó Tamás, vagy Tonyó volt, a Moog frontembere, aki mesélt a kezdetekről, a budapesti indie színtérről, az amerikai próbálkozásokról és arról, hogyan lehetett egy valag pénzt keresni azzal, hogy egy-két számukat olyan sorozatokba adták el, mint a Vészhelyzet vagy a Shameless.

A következő részletet az interjúból az olvashatóság kedvéért kicsit megszerkesztettük.

Az amerikai vagy nemzetközi próbálkozás milyen hatásra jött?

Annak idején én még meg voltam győződve arról, hogy mi csodálatos zenészek vagyunk, és ez egy csodálatos zenekar, amit a világnak hallania kell. Hogy mi ugyanolyan jók, ha nem jobbak vagyunk, mint az összes kurrens indie zenekar. Napokat töltöttem azzal, hogy kigyűjtöttem egy rakás kiadót és mindenkinek írogattam. Mi a MySpace-en léptünk kapcsolatba végül egy amerikai kiadóval, aki elég őrült volt ahhoz, hogy komolyan vegyen minket, és az egész amerikai sztori innen indult.

Ez még jóval azelőtt volt, hogy kiköltöztetek félévre Amerikába?

Ez konkrétan 2006-ban volt, amikor az első lemezünket kiadták. Volt egy demónk, ami inkább egy EP volt, egy ilyen négyszámos béna felvétel. Ennek a demónak a hatására azt mondták, hogy jól van, nyomjuk, és még pénzt is küldtek, hogy felvegyünk egy lemezt, ami teljesen hihetetlen volt akkoriban.  

Az ma már szinte hihetetlennek tűnik, hogy írsz egy kiadónak, ők meg pénzt küldenek lemezfelvételre.

Ez egy kicsi, egyébként máig létező kiadó volt Los Angelesben. Úgy volt megbeszélve, hogy akkor mi felvesszük a számokat, majd utána mondták, hogy menjünk ki megkeverni. Az volt az első alkalom, hogy én meg a Gergő (Dorozsmai Gergő dobos - a szerk.) kimentünk megkeverni, és ráadásul nem is akárki, hanem az a Jack Endino keverte meg velünk, aki a Nirvana Bleachet csinálta, meg Soundgarden-, Pearl Jam-lemezeket csinált, szóval elég komoly arcnak számított. Ott Amerikában nagyon megilletődve megkevertük a lemezt, majd utána nem sokkal meg is jelent. Az amerikai kiadó ráadásul annyira ügyes volt, hogy sikerült eladni a kiadási jogokat még Japánban, Németországban meg Spanyolországban is, sőt Japánban a Columbia Records adta ki, amit ott még nem vett meg a Sony. Emlékszem, hogy még fotókat is küldtek, hogy Tokióban Moog-lemezekből piramisokat építettek meg poszter is volt meg minden. Majdnem ki is jutottunk a Fuji Festivalra játszani, de aztán végül nem sikerült, és tönkrement a kiadó.

(műsorvezető: Sajó Dávid, vágó: Molnár Réka, intrózene: Nóvé Soma)